Ez a legújabb (okos) divat a lakberendezésben. Fiatal párok régi lakásokat, esetleg loftokat („kiszuperált” üzemcsarnokokat) újítanak fel.
Beköltöznek, s részben a berendezést is újrahasznosított anyagokkal oldják meg.
A képünkön látható lakást, amely egy iparnegyedben található, egy fotográfus lakja feleségével és 16 éves lányával. Minél olcsóbban szerette volna megúszni az átalakítást. „Semmi öncélú dekorálás”, hangzott ezért a jelszó.
A falakra neutrális színeket választott, és piszkosfehéret, ami jó hátteret ad az indusztriális stílusú (a fémet, vasat, öregített fát alapanyagul felhasználó) bútoroknak.
A berendezés olyan, mint egy kirakós: akkor áll össze, ha minden kocka a helyére kerül. S mikor összeállt, akkor kezdhetjük megfejteni: miben rejlik eme puritán szépség titka?
A konyhabútort asztalos készítette régi padlódeszkából, mögötte plafonig rakták a metrócsempét. Fém keveredik a fával, a polcok egyszerűek: a tárgyak nem rejtőzködnek, büszkén megmutatják magukat. A régi hajópadlót piszkosfehérre kenték, ez felfelé stilizálja a látványt. Semmi felesleges cicoma, a praktikum a szépség szolgálóleánya.
A nappalit halvány kapucsínószínek jellemzik: a viasszal megöregített faasztalka praktikus lerakó. Itt már megjelennek a textíliák, hogy puhaságukkal és textúrájukkal „felmelegítsék” a látványt.
A konyha és a nappali egybeér, a szőnyeg jelzi, és egyben elválasztja a kétféle funkciójú teret. Milyen egyszerű és nagyszerű gondolat: a konyhában padon (!) is lehet ülni, a szürkésfehérre kent gerendák pedig a forma játékát mutatják.
A dolgozó elfér egy alkóvban: a tárgyak nem esetlegesen kerültek egymás mellé, hanem gondosan megválogatták őket.
A háló a nyugalom szigete, akárcsak a nappali: a színek ismétlődnek, a terek az azonos színkezelésnek és az egységes fapadlónak köszönhetően egybesimulnak.
