Ha azt mondom, feminista vagyok, sokan elég furcsán néznek rám. Azt hiszik, hogy olyan nőszemély vagyok, aki odahaza nem végzi el háziasszonyi teendőit. A férjét sodrófával várja, egyik cigit a másik után szívja, iszik, alpári megnyilvánulásai vannak, és csak nadrágban hajlandó járni, mert egyszerre irigyli és gyűlöli az erősebbik nemet. Ahol lehet, nevetségessé teszi a férfiakat – és a munkahelyén „keményebb”, mint a főnök. Visszautasítja, hogy nőnek született, vagy hogy gyerekeket szüljön és neveljen.
Sokan ilyennek képzelik a feministákat. Végül is mi ellen lázadnak? – kérdezi sok férfi. Hiszen ma a nők éppúgy tanulhatnak, dolgozhatnak, sőt, félreléphetnek, mint a férfiak. Akkor mit szeretnének elérni napjaink feministái?
Nemrégiben négy barátnőmmel futottam össze a hintás parkban. Egy perc alatt kiöntötték lelküket: csodák csodájára mindegyiknek a férjével volt baja. A látszólag különböző négy történet így összegezhető: minden munkát ők végeznek odahaza. Cselédnek érzik magukat, gyakorlatilag egyedül nevelik a gyereket, segítség nélkül vezetik a háztartást.
Egybehangzó állításuk szerint nem az a gond, hogy ennyi feladatot kell elvégezniük (két esetben a munkájuk mellett), ezt még el is viselnék. Az a fájdalmas, hogy mindezért még jó szót sem kapnak cserébe. Szeretetre, odafigyelésre, gondoskodásra vágynak – ehelyett csak adnak, csak adnak, és nem kapnak vissza semmit.
A feminizmus lényege: hogyan őrizzük a családi tűzhely melegét úgy, hogy közben ne váljunk saját otthonunk lábtörlőjévé.
Katalin fiatalon ment férjhez, rögtön az érettségi után. Mivel férje jól keresett, Katalin megengedhette magának, hogy háztartásbeli legyen. Szeretett otthon lenni, életét tökéletesen kitöltötte két gyermekének nevelése, a főzés és a házimunkák. Úgy gondolta, így szolgálja leginkább gyermekei és családja boldogságát. Emellett volt ideje önmagára, mindig csinos volt és ápolt. Úgy hitte, boldog házasságban él – míg egy napon a férje bejelentette, hogy szeretője van, és válni akar.
A szép házba a szerető költözött, Katalin a két gyerekkel meg albérletbe. Katalin sosem dolgozott, sosem volt spórolt pénze, vakon megbízott férjében. 33 évesen ott állt, ahol a part szakad… A feminizmus arra tanít, hogy mindig rendelkezzünk saját anyagi forrással – azért még megbízhatunk a párunkban, és szerethetjük, a kettő nem zárja ki egymást.
Éva a reklámszakmában dolgozott, és kiválóan keresett – jobban, mint a férje. Egészen addig, míg gyermekgondozási szabadságra nem ment. Innentől aztán férje szabta meg, mikor mire költheti a pénzt. Például nem mehetett fodrászhoz, nem vehetett magának új ruhát, nem mehetett szórakozni. Egyre többet vitatkoztak, egyre durvábban, míg a férje keze el nem szaladt. Éva élete szép lassan pokollá változott: lassan már nemcsak a lenőtt haja, hanem a monoklijai miatt sem mert az utcára lépni. A feminizmus azt szeretné elérni, hogy a nők ne váljanak kiszolgáltatottakká azáltal, hogy gyerekeket szülnek.
Noémi egy balkáni multi cég szlovákiai igazgatója. Az egész vezetőségben ő az egyetlen nő. Állítása szerint férfi kollégáinál sokkal ravaszabbnak, diplomatikusabbnak kell lennie, hogy pozícióját megtarthassa. Emellett sokkal jobban kell teljesítenie, hogy elismerjék. Ebben a pillanatban nem mer gyermeket szülni – tudja, hogy kollégái azonnal kisöpörnék az igazgatói székből. Habár messzemenően a legjobb munkaerő, a vezetőség tagjai közül ő kapja a legkevesebb fizetést.
De ami a legfájdalmasabb, a férfiak nem tekintik őt partnernek, a főnöke a többi férfival sok kérdésben a feje fölött dönt. A feminizmus azért harcol, hogy a munkahelyünkön egyenrangú megítélésben részesüljünk.
Katalin, Noémi, Éva és a négy barátnő – mind igaz történet. És higgyék el, a sort a végtelenségig lehetne folytatni – asszonyi sorsokról, a kiszolgáltatottság, a megalázottság érzéséről. Vizsgálhatnánk ebből vagy abból a szempontból… Elég, ha körülnéznek a saját környezetükben. Mi, a szebbik nem képviselői nem szeretjük az agressziót, a harcot. Békében, nyugalomban szeretnénk élni, arra vágyunk, hogy szeretetet adjunk és kapjunk.
A valódi feminizmus mindezt nem bolygatja – csak azt szeretné elérni, hogy a saját érdekünkben éljünk okosan, tudatosan. A feminizmus üzenete: ízig-vérig nő vagyok, és szeretném a magam nőiességét úgy kiélni, hogy ne váljak se nevetségessé, se kiszolgáltatottá. Szeretném a magam értékeit közvetíteni – és szeretném, ha ezeket az értékeket a társadalom elismerné. Nő vagyok – nem egyforma, de egyenrangú a férfival.
