Nem véletlen, hogy a karácsonyhoz annyi népszokás kapcsolódik. Régen ugyanis – a nagy őszi betakarítást követően – a mezőn végzett munkát a benti munka váltotta fel. Ilyenkor a falusi ember testben és lélekben is nyugalomra lelt, megpihent. Kiélvezni minden jeles napot, várni a kis Jézus születését, utána, hogy mit hoz az újévi szerencsemalac: ez mind-mind hozzátartozott a régi időkhöz. Akkor még olyan szűk volt a világ, hogy inkább egymással törődtek az emberek... Nagypapámtól hallottam, hogy egy pohár bor mellett akár fél napot is el tudtak beszélgetni. Ma már nem jut idő az ilyesfajta „barátkozásra”.

A falusi életforma még egy-két évtizeddel ezelőtt is meghittebb volt, mint ma. Szerencsére a rohamos globalizáció néhány közösségnél sikertelen „misszió” volt, így megőrződött pár szép népszokás. Például Abaújszinán. Pedig a faluban alig pár család él, amelyik őrzi a magyar szót – de az igazán őrzi!

kezdokep.jpg

A bölcsőcske- vagy bölcsőjárás a karácsonyi betlehemes játékok egyik változata. Szereplői – a betlehemezéssel ellentétben! – többnyire fiatal lányok, akik Szűz Máriát és Józsefet, valamint a kísérő angyalokat, pásztorokat, asszonyokat személyesítik megmeséli lapunknak Csurilla Erzsébet, a helyi bölcsőcske játék vezetője. Igazából nem egy helybeli betlehemes szokásról van szó! Táncosként kezdtem, és fiatalkoromban még a nagytiszteletű Erős Klári néni vezette a csoportot. Később, mikor a hagyományőrző csoport koreográfusa lettem, megörököltem az előző vezetőtől pár értékes hagyatékot. Köztük egy nagyon régi könyvet a harmincas évekből, melynek lapjai már megkopottak, de sok értékes kincset őriz. Ebben találtam rá a bölcsőcskejátékra is, amely a vitnyédi bölcsőcske alapjaira épül. Nekem az úgy megtetszett, hogy átörökítettem a falunak. Olyannyira sikerült megszerettetni a helybeli fiatalokkal, hogy már huszonöt éve töretlenül játsszuk a faluban.

04_124.jpg

A szinai fiatalok karácsony böjtjén délutántól estig járják a falut, onnan igyekeznek az éjféli misére. A helybeliek izgatottan várják az apróságokat. Feldíszítik házukat, a karácsonyfát a helybeli szokások szerint a ház gerendájára kötik fel. (Talán azért, hogy ne dőljön fel. Biztosabb, ha lóg.) Mikor egy-egy házhoz érnek, csengő- és énekszóval jelzik érkezésüket.

01_167.jpg

Beérvén a család portájára így kérdezi az egyik hírvivő: Dicsértessék a Jézus Krisztust! Szabad a karácsonyi köszöntőknek? Majd a ház gazdája fogadja őket: Mindörökké ámen! Szabad, szabad, gyertek, kerüljetek beljebb. Az angyalok elsőként betérnek a házba kezükben a bölcsőben nyugvó Jézuskával, majd közösen éneklik a faluban ismeretes „Betlehem kis falucskában” kezdetű karácsonyi dalt.

„Betlehem kis falucskában,
Karácsonykor éjféltájban
Fiú Isten ember lett,
Mint kisgyermek született.“

06_78.jpg

Közben mindenki megérkezik a házba és a szoba közepére helyezik a bölcsőt, melyet a szereplők körülállnak, és énekelve adják hírét a kis Jézus születésének.

Menjünk mi is Betlehembe,
részt venni a nagy örömbe’,
melyet mennyei Atyánk
árasztott az éjjel ránk.

A pásztorok is ott vannak,
térdre hullva imádkoznak,
a született kisdednek
ajándékokat visznek.

Egyik tejet, másik sajtot,
a harmadik vajat hozott,
amaz egy kosár almát,
ez koszorús báránykát.

07_59.jpg

A pásztorok érkezése után mindenki oferál a Jézuskának. Sorban meghajolnak és letérdepelnek, majd ki mit készített, ki almát, ki vajat, sajtot, kantácska (kanna) meleg tejet, lépes mézecskét vagy szalagot, játékot ajándékoz, mint ahogy az énekben is halljuk:

Szűz Mária és Szent József a bölcső előtt közösen fogadják a pásztorokat, akik az angyali szóra sietnek imádni és dicsőíteni, ajándékaikkal megtisztelni a kis Megváltót.

Az angyalok halkan csengetnek, Szűz Mária pedig két kezével gyöngéden megfogja a bölcsőt, és énekszóra ringatja:

„Aludj el, fiacskám, napom fénye, az én életemnek egy reménye.
Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak, aludj, aludj.”

08_40.jpg

A bölcsődal után Szűz Mária feláll József mellé. A hírvivő megköszöni, hogy hajlékot adtak a kis Jézusnak, és csupa jó kívánságokkal és a következő énekkel kérik a jóisten áldását a háznak lakóira, aztán útnak indulnak:

„Mária, induljunk,
Jézus a mi urunk,
Terjessze ránk áldását,
Az ő szent koronáját
E házra, Urára,
Boldogságot kívánunk utoljára,
Jó éjszakát kívánunk utoljára.”

11_7.jpg

A gazdaasszony természetesen egy kis jósággal, friss kaláccsal, pogácsával, meleg teával köszöni meg a bölcsőcskések játékát.

– A szinai karácsonnyal szinte már összefonódott a bölcsőcskejárás. A helybelieknek már hiányozna! Ez a szinaiak KARÁCSONYI ÚGYNEVEZETT SZOKÁSJÁTÉKA – osztja meg velünk örömét a csoport vezetője. – A testvérem is járt, most én járok bölcsőcskézni. Szeretek a csoport tagja lenni, pici koromtól kezdve minden évben járom a falut. Ma már én vagyok a csoport egyik rangidős tagja, ezért már több éve én játszom Szűz Mária szerepét. Itt mindenki pici korától, azaz háromévesen kezdte a bölcsőcskejárást – számol be lapunknak az egyik bölcsőcskés szereplő. 

10_16.jpg

A bölcsőcske német eredetű, egyházi betlehemes játék. A leányok szokása, akik kis bölcsőben hordozzák adventi időben házról házra a kis Jézus bábját. Bölcsődalokat énekelnek. Ez a szokás az osztrák határhoz közeli Vitnyéden, Somogy megyében és Székesfehérváron is nagyon régi szokásnak számít. Hasonló rítusra a Felvidéken is találtunk nyomot: a Gömörben a vízkereszttől gyertyaszentelő napjáig járó „bölcsőzést”. Ekkor három lány és egy fiú járt bölcsővel a faluban. A legidősebb lány Mária szerepét játszotta, és vitte a bölcsőt az angyalok kíséretében, a fiú pedig József volt, ácsszerszámokkal a kezében.

05_102.jpg

Nagylelkűnek, vendégszeretőnek és barátságosnak volt szerencsénk megismerni a Hernád völgyében élő abaújszinaiakat. Felejthetetlen élmény volt találkozni a falu maroknyi magyar táborával. A 2091 fős lakosság alig tíz százaléka magyar nemzetiségű, de oly meggyőző erővel bírnak, hogy sokkal népesebbnek tűnnek. Hagyományőrző tánc- és népdalegyüttesük immár 65 éve működik, gyermek- és ifjúsági csoportjuk is több mint húszéves. Gyökereiket ápolják, szokásaikat őrzik, és utánpótlást nevelnek. „Kicsi a bors, de erős!” – tartja a mondás, s ez igaz a szinaiakra.

02_177.jpg

Bízom benne, hogy ezzel a több száz éves magyar karácsonyi szokással valóban értéket mentettünk – és teremtettünk a szinaiaknak. Jó érzéssel tölt el, hogy a helybeli gyerekek büszkék arra, hogy a bölcsőcske játék szereplői, mert felnéznek rájuk a többiek. Ezeknek a gyerekeknek a fele nem tud magyarul, DE van bennük annyi akarat és elszántság, hogy szépen megtanulják a szöveget. Becsülöm az igyekezetüket. Nehezebb a munka egy vegyes csoportban, de megéri a fáradságot. IGAZÁN ETTŐL OLYAN SZÉP ÉS MEGHITT a szinaiak bölcsőcskejáték – osztja meg könnyel és megelégüléssel érzéseit Erzsébet.

Varga Henrietta
Kapcsolódó írásunk