Galambán vagyunk, egy csendes zöld tisztáson, ahová a Kovács család gyakran kisétál. Flóra és Bogi – mintha lehetőségeik szűkösségéről nem is tudnának – a fűben ücsörögve, nyertes kupáik társaságában felnőttes komolysággal mesélnek a ritmikus gimnasztikáról.
Az utcákat járva többnyire felfelé nézünk, hiába az intés. Nap mint nap elsétálunk a vasajtók, a kikandikáló szellőzők mellett. Pedig a rejtőzőködő nyílások, befalazott pincék hátborzongató történeteket tudnának mesélni…
Mi is az a bunker? Füleken néztünk utána, ahol a háború alatt egész bunkerrendszerek működtek. Mesiarik Maros, a füleki Vármúzeum munkatársa kísért bennünket a bunkertúrán.
A közös hancúrozás, a nevetés és kergetőzés a legszebb gyermeki emlékeket szüli. Szakértők szerint azonban a csiklandozás egyfajta biológiai csapda is lehet, ahol a test kacag, miközben a lélek már menekülne. Hol húzódik a határ a játék és a „kínzás” között?
A Losonci-medence szívében bújik meg a Kállai Dióbirtok. A völgy lankáin zöld hullámokban hömpölyög a táj. A végeláthatatlan dióligetekből érkezik a ropogós dió a persei feldolgozóba, hogy aztán finom bio dió vagy épp zölddiólekvár formájában az üzletek polcaira kerüljön.
A legtöbb édesanya – beleértve engem is – pontosan ezekkel a szavakkal kezdi a rotavírussal kapcsolatos tapasztalatait, lelkiismeret-furdalással és mentegetőzve. Ez az alattomos kór azonban nem játék!
1918-ban húsvétvasárnap március 31-ére esett. Szomorú, szürke és felhős volt az akkori háborús ünnep, még a hőmérséklet is rideg volt, nulla fok alá csökkent. Immár harmadik alkalommal tiltották be a húsvéti tojás festését a korabeli Magyarország területén...
Voltál már átverve? Jóízűen megtréfálva...? És te járattad már április bolondját valakivel...? Bekented a kilincset fogkrémmel? Április elseje a bolondozás, tréfálkozás, apró kis füllentések napja.
