64 éves, de Barbie még mindig ugyanolyan. Egyszerűen Barbie.
Egy tökéletes szépség, aki évtizedek óta kétségbe ejti a nőket, hiszen ők se nem tökéletesek, se nem bombázók, mikor a tükörbe néznek. A baba mégis korszakalkotó, a jövőt ma is töretlenül rózsaszínűnek mutatja. Vajon milyen körülmények között született Barbie?
Történetünk az ötvenes évek elején kezdődik: az egyik Los Angeles-i lakás nappalijában egy kilencéves kislány kartonpapírból kivágott babafiguráit öltözteti... A papírbabáknak babaarcuk van, Barbara azonban felnőttruhát ad rájuk. Az édesanya, Ruth Handler elgondolkodik: Miért nincs egyetlen felnőttarccal gyártott baba sem? El kell mondani, hogy ez a Ruth Handler nem nagyon szeretett a konyhában forgolódni, egyszóval a háziasszonyszerepet nem neki találták ki. Pedig kilenc testvérével szerény körülmények között nevelkedett, szülei lengyel zsidók voltak, tipikus amerikai bevándorlók. Ruthot azonban vállalkozó szellemmel áldotta meg a sors, s nem az anyaságot tartotta élete egyetlen küldetésének – más ambíció is fűtötte, és remek szimata volt. Pontosan tudta, hogy mire vágyik az ő kislánya, s vele együtt az egész játékpiac.
Ami ezután következett, az pedig már maga a megvalósult amerikai álom. Ruth Handler ugyanis 1945-ben férjével, Elliottal és társukkal, Matt Matsonnal céget alapított a garázsukban: a cégnek a Mattel nevet adták. Bútorgyártással foglalkoztak, ehhez új alapanyagokat használtak: műanyagot és plexiüveget.
A kis műhelyből bútorok és képkeretek vándoroltak a megrendelőkhöz, a maradék anyagból pedig bababútort gyártottak, majd a negyvenes évek végén műanyag ukulelét (ami egy gitárhoz hasonló kis, hawaii hangszer).
A kihívó Lilli
A Mattel cég szép lassan felvirágzott, s Handleréknek így telt egy luxusnyaralásra Európába: igazából ezzel indul Barbie baba sikersztorija. A kis Barbara Handler az egyik svájci bolt kirakatában egy nőcis babát pillant meg. „Nézz oda, anyu, milyen szép az a baba!” Anyuci, vagyis Ruth Handler hegyezni kezdi a fülét, kimereszti a szemét, s a végén három babával a kezében jön ki a boltból. Három német Bild Lilli babával... Az egyiket Barbara kapja, a másik kettőt Ruth beviszi a cégbe, és megmutatja a dizájnosoknak. „Mi is csinálunk valami hasonlót” – mondja az asszony, és kitűzi a célt. Olyan babákat kell tervezni, amelyek igazi nőkre hasonlítanak, hisz a kislányok nem akarnak kislányok maradni, hanem igazi nők akarnak lenni.
Így lett Barbie előképe a kacér Bild Lilli, egy 1955-ben megjelenő német képregény hősnője. A folytatásos történet a Bild Zeitung című hamburgi napilapban volt olvasható, innen a hősnő neve is: Bild Lilli. S hogy milyen szerzet volt ez a Lilli? A képregényben a rendőr figyelmezteti, hogy a kétrészes fürdőruha viselését tiltja a törvény. „De kár!” – válaszolja a bögyös Lilli. „Maga szerint melyik részt vessem le?” A képregény annyira népszerű volt, hogy a pletykaújság vezetősége elhatározta, ajándékot csatol a laphoz, mégpedig egy felnőtt nőt ábrázoló babát, amit a férfiak elajándékozhatnak a barátnőjüknek vagy legénybúcsú alkalmával a barátaiknak.
A Lilli babát később bárokban, dohányboltokban árulták, és nemsokára a német, osztrák és svájci kislányok is játszani kezdtek vele. A magabiztos Lilli feltűnő sminket kapott, hullámos haja lófarokba volt fésülve, alakját gyakran kihívó ruha takarta. Még a szemöldöke is feltűnőnek számított. A háború utáni életörömet, a női öntudatot és szabadságot jelképezte. Volt önálló munkája (titkárnőként dolgozott) és pénze is, de nem vetette meg azt sem, ha „kopasz öregurak” megajándékozták egy-egy szép ruhával vagy nyaralással.
Beépített népszerűség
Lilli amerikai hasonmását 1959 márciusában mutatta be a Mattel a New York-i nemzetközi játékvásáron. Két változatban készült, szőke és barna hajjal, a sminkje szolidabb volt, mint Lillinek, és cserélhető cipellői voltak (Lilli csak a lábára festett cipőben parádézott). Egyrészes fürdőruha fedte kívánatos idomait, és divatos napszemüveget tartott a kezében. Barbie azonnal a kislányok kedvence lett! A Mattel cég már az első évben 350 ezer darabot adott el belőle, és egykettőre ikonikus darabbá vált. A Barbara Millicent Robertsnek elnevezett baba az amerikai piacon jelen levő összes babától különbözött, mert nőies alakja és nagy melle volt, amivel egy hatalmas tabut döntött meg. Ez a játékbaba bizony egyértelmű szexuális üzenetet hordozott. Ruth Handler ezt később a következőképpen magyarázta: „Abszurdnak találtam, hogy lapos melle legyen egy babának. A kislányok számára a baba azt a nőt testesíti meg, akivé ők szeretnének válni tizennyolc éves korukra.”
Barbie 1959-ben jelent meg a piacon, s fekete-fehér csíkos fürdőruhát viselt tökéletes mellén. Ez a nagy mellméret volt testének egyik védjegye, s miatta szorongott a gyerekkorában Barbie-val játszó nők többsége (az ő mellük sehogy sem volt ilyen). A sors fintora, hogy a baba megalkotójának, Ruthnak később levették mind a két mellét.
Barbie, az elérhetetlen
A Barbie baba már ekkor is sokkal több volt, mint egy játék: nőideál volt, akinek testi arányai elérhetetlenek a hús-vér nők számára. Az örök női vágy leképezése volt: karcsú legyek, dús hajú és tökéletes! Idővel jellemet és élettörténetet kreáltak neki, képességekkel ruházták fel, lett hivatása, testvérei születtek, valamint számos, különféle nemzetiségű és sorsú barátra tett szert. Közben ő maga is változott. Előbb csak a kezét és a lábát tudta mozgatni, majd 1961-ben megjelent az életében Ken (aki Ruth mama Kenneth nevű fiáról kapta a nevét), 1965-ben pedig mint űrhajós elindult a Holdra – négy évvel Neil Armstrong előtt.
A hatvanas években megtanulta jobbra és balra forgatni a felsőtestét, hogy tvisztelni tudjon. Akkoriban került a boltokba legjobb barátnője, a szerény Midge. Sajnos, Midge szemérmes természete ellenére botrányba keveredett, mert teherbe esett; ezért sok szülő nem szerette – azt mondták, a szexet népszerűsíti a kislányok között.
Barbie a hatvanas évek végén összebarátkozott a fekete bőrű Christie-vel, a hetvenes években a hippimozgalom hatására pedig napvilágot látott a Malibu Barbie. Korábbi, hullámos hajú énjétől eltérően Malibu Barbie-nak hosszú, egyenes haja volt, és tulajdonosa szemébe nézett (ellentétben az eredeti Barbie-val, aki mindig oldalra pillantott).
1992-ben fel-tűnt a szuperhosszú hajú Totally Hair Barbie, aki hajzselét használt, és számtalan hajdísze volt – a kislányok ezt a Barbie-t szerették leg-jobban. Több mint tízmillió darab kelt el belőle, és még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Öt évvel később Barbie kerekesszéket kapott, majd 2016-ban a 99-47-86 cm-nél hitelesebb testméretekkel látták el, hogy jobban hasonlítson az igazi nőkhöz. A 63 cm-es derékbőségű Barbie-t Curvy Barbie-nak nevezték el (Dundi Barbie), bár a dundiságtól még így is messze volt.
Úgy tűnik, a Mattel cég számára még ma is egyszerűbb fogyatékos nőt ábrázolni, semmint telt idomút. Eddig Barbie-nak több száz foglalkozása volt, amelyekkel mind azt üzeni a lányoknak, hogy merjenek nagyot álmodni! Szóval, Down-szindrómás Barbie már van, de kövér Barbie még nincs, ahogy anyuka Barbie sincs.
A képen az Erzsébet királynőt formázó Barbie látható, vagyonokat érő valódi ékszerekkel.
- Barbie szülőanyja, Ruth nem szívesen állt a tűzhely mellett... Egy játékcéget igazgatott férjével a garázsukból. Jó füle volt, mert ahogy a kislányát hallgatta, rájött, hogy a lányok csak úgy tudnak babákkal játszani, ha belebújnak az anyaszerepbe. Hisz a játékbabák régen mind csecsemők voltak, kisbabák. Ruth kitalálta, hogy olyan játékbabát ad a lányok kezébe, amelyiknek felnőttarca van, s az igazi nőt személyesíti meg.
- Ruth egy svájci útján találkozott egy német pletykalap képregényfigurájával. Ez a Lilli baba a férfiak vágyálmát testesítette meg, külsőre igazi aranyásó volt, óriási mellel, karcsú derékkal. Erről másolta le Ruth az új játékbabát, majd a kislányáról elnevezte Barbie-nak. Megszületett hát a nőcis baba, s a kislányok eldobták az addigi babáikat, amelyekkel csupán anyukásat tudtak játszani.
- Kitti harminchét éves. Azért szerette Barbie-t, mert látszott rajta, hogy gazdagok a szülei. „A kilencvenes években gyerekeskedtem, és Barbie olyasmi volt a játékok között, mint az autóknál a Ferrari. Tudtam, ha lesz Barbie-m, elfelejtem, hogy mindig csak vajas kenyeret reggelizünk, mert éppen akkor költöztünk egy öreg házba, és a szüleim minden fillért a felújításba fektettek. Karácsonyra kisírtam egy hableány Barbie-t. Káprázatos volt. Mindig kivittem a patakhoz, és az uszonyával eveztem a vízben."
Melinda a lányainak többféle Barbie babát vett. „Van olyan, amelyiknek erős a combja, de ők mindig a sovány Barbie-val játszanak.” Gyerekkorában neki is volt Barbie-ja, de ő inkább az életszerű kiegészítőit szerette. „Leginkább a zuhany tetszett, mert abból igazi víz folyt.”
- Andrea és a szerelem: „Az alapiskolában Barbie-val és Kennel játszattam el azt, amiről azt képzeltem, ilyen a szerelem.”
- Dóra ötéves korában kapta az első Barbie-ját a kelet-német ismerőseiktől. „Én is olyan akartam lenni, mint Barbie: hosszú, szőke hajú, kék szemű. A barátnőmmel ruhákat varrtunk neki maradék anyagokból. Ma már zavar, hogy Barbie úgy néz ki, mint egy pornószínésznő. Jobban szeretem, ha van valami munkája, mert ez az életszerű – a férfiak mindig lelépnek, s a mai nő inkább csak magára számíthat.”
