Varr és fotóz: bemutatkozik ruháival és képeivel egy fiatal somorjai divattervező.
Bodó Bea harminchárom éves, Somorján született, sokáig ott élt, onnan költözött fel Pozsonyba. Mindennapjait fotózással, ruhatervezéssel – és varrással tölti. Két idősebb bátyja lévén, egyedül ő örökölte a szorgosan varró, kötő nagyi kézügyességét. Mert gyermekkora óta érdekli őt a varrás, az anyagok összepasszítása.
Bár nem került be a képzőművészeti egyetemre, soha nem adta fel az álmait. Már húszas éveitől vállalkozást vezet, és azt csinálja, amit igazán szeret. Márkája a BEIA: tiszta színek és minimál vonalak jellemzik. „Pamut és selyem. Számomra rendkívül fontos a minőség, hogy tökéletesen el legyenek dolgozva a szélek. Bár ez ma nem számít éppen előnynek“ – mondja.
Légies minimalizmus
Illékony pasztellszínek: vajkrém, jégkék, „aligmályva”, ezüstös arany, s mindez esetenként farmerkékkel párosítva. A szabásvonalak a geometriának hódolnak.
Az egyszerű, kunsztmentes formavilág az alapanyag-használat sokszínűségétől kapja kellemes, nőcis báját. Így fest ma a modern, városi tini és fiatal nő jól párosítható darabokból összeállított kapszulagardróbja.
– Amikor megszülettem, apukám egy varrógéppel lepte meg anyukámat. Azóta is mindenki úgy gondolja, hogy az a varrógép rám várt – kezdi Bea nevetve. – Azt mondják: a varrás is sors. Hatévesen azt mondtam az anyukámnak, hogy én divattervező akarok lenni. Azóta is hálás vagyok szüleimnek, hogy nem akartak lebeszélni. Amikor kicsi voltam, kaptam egy A4-es füzetet, amit telerajzoltam ruhákkal. Elkezdtem babaruhákat varrogatni, az anyukám hamar megtanított varrógéppel dolgozni. Azóta megállíthatatlan vagyok. Amikor szakiskolába készültem, az egyik tanárom le akart beszélni róla, mert félt, hogy a végén még varrónő leszek.
– És az lettél?
– A divattervezői szakot választottam, és soha nem bántam meg. Utána a képzőművészeti egyetemre készültem, de nem jutottam be. Etikát és képzőművészetre való nevelést kezdtem tanulni a Comenius Egyetemen, a mesterképzést kultúratudományból már Nyitrán fejeztem be. Igazából a nyitrai évek alatt kezdtem el a vállalkozásomat.
– Ekkor született meg a Beia márka?
– Igen. A Beia márka onnan datálódik, hogy 2011-ben megvarrtam egy táskát. Otthon, a szekrényben találtam egy régi ruhát, aminek egy nem mindennapi, kígyómintás anyaga volt. Kérdeztem az anyukámat, kell-e neki, de azt mondta, hogy felhasználhatom. És akkor elkészítettem egy táskát, amelyik mindenkinek tetszett...
Bodó Bea
– Ezek szerint rögtön akadt rá vevő?
– Az első három táskát felraktam a netre, és mind a hármat megvették. Úgy voltam vele: ha ez engem ennyire érdekel, és a nőknek is ennyire tetszik, meg még pénzt is tudok vele keresni, akkor miért ne csinálnám? Így lettem magánvállalkozó.
– Áruld el nekünk, milyen a Beia stílus. Mit képvisel?
– Igazság szerint az elején mindenkinek meg akartam felelni. Azt akartam, hogy mindenkinek tetsszen az, amit csinálok. Aztán rájöttem, hogy ez lehetetlen. Ekkor úgy döntöttem, hogy olyan stílusban fogok varrni, ami nekem tetszik, amilyet én szeretek. A Beiát minimalista, letisztult formák jellemzik, az anyagok, amelyekből dolgozom, szintén egyszerűek. Pamut és selyem. Számomra rendkívül fontos a minőség, hogy tökéletesen el legyenek dolgozva a szélek. Bár nem tudom, hogy ez ma előnynek számít-e.
– Mi Szlovákiában a divat? Mit követnek a nők?
– Az új trendek nagy késéssel bújnak elő – ha előbújnak... Az új generáció szerencsére más, különbözni akar a többiektől. Ezért is veszi meg a kézműves darabokat.
– Neked melyek a kedvenc divatmárkáid?
– Amit figyelek, az a Céline és a Chanel. Szeretem azt is, ahogy Karl Lagerfeld tervez. Persze, a legújabb Guccikat látva, én is színeseket akarok tervezni!
– Miből inspirálódsz?
– Minden érdekel, ami művészet és ami szép: a lakberendezés, az irodalom, a filmek, a zenék. Először mindig elképzelem a ruhát, lerajzolom, és még rengeteg variációt készítek mellé. Mikor már jónak találom, kiszabom a szabásmintát. Megpróbálom először olcsó anyagból elkészíteni, hogy ne a drága selyem menjen rá.
– Hordod a saját ruháidat?
– Naná! Ez a póló rajtam is egy Beia darab!
Én magam fotózom a ruháimat, viszont ez teljesen véletlenül jött a képbe. Olaszországban jártam, és csak úgy nekifogtam kattintgatni. Megtetszett, és elkezdtem foglalkozni vele. Jelenleg varrok és fotózok. Valamiből élni kell, de jó lenne, ha a jövőben csak a tervezés maradna. A fényképezés meg hobbinak.
– Mit szólsz a mai fast fashion ruhákhoz? A „veszem és már dobom is el” divathoz?
– Huh, nem is tudok mit mondani! Az utcai divatot, persze, meglesem, mert kíváncsi vagyok. A tömegmárkák borzalmas munkát végeznek! Ráírják a cuccra, hogy pamutból van, pedig dehogy! És minősíthetetlen, milyen ócskán varrnak.
– Te honnan szerzed be az anyagokat, amiket használsz?
– Bécsből és Csehországból rendelek, ám a származási hely ezeknél is a legtöbbször Olaszország. Van, hogy először csak mintákat rendelek, mert nem tudok kiutazni. Az a baj, hogy mi, kisebb tervezők nem engedhetjük meg magunknak, hogy olcsón áruljuk a ruháinkat, mert drágán vesszük az alapanyagot. Eleve nem veszünk több tonna jó anyagot, mert nem tömegnek gyártunk. Minőségből mindig kevés van, és a minőség mindig pénzbe kerül!
– Tervek a jövőt illetően?
– Őrültebbre szeretnék váltani. Igazából egyszer ilyen vagyok, másszor olyan, néha nyugodt vagyok, néha pörgős. Azt akarom, hogy ez lejöjjön a modelljeimen is. Szeretnék tervezni egy teljes kollekciót, aminek van egy irányadó témája. Amúgy meg: tervezőként többet kell majd pályáznom, jelentkezni a különféle versenyekre, s akkor talán elhívnak valamelyik divathétre. Sajnos nem jó a kapcsolati hálóm. Mivel nem művészeti egyetemen végeztem, rettentően hiányoznak a kapcsolatok. Sajnos, csak ezek által lehet kijutni a divatbemutatókra. Nálam ezért hosszabb lesz az út.
– Mi üzennél a hölgyeknek, lányoknak?
– Azt, hogy ne hordjanak kényelmetlen ruhákat. Nem jó, mikor állandóan húzkodni kell a szoknya alját, és felfelé rángatni a felsőt. Olyan ruhát válasszanak, melyben jól érzik magukat.
Strukturált felületű, növényi mintás felső. A nőcisen pasztelles felület sportos, mackófelsőre emlékeztető szabást kapott.
Ejtett vállú blúz alul jégkék, felül áttetsző, sifon textilből.
Letisztult szetthez minimál kiegészítő jár, de attól még készülhet markáns alapanyagból, mint ez az „aligmályva”, szőrmók táska.
Vajkrémszín csőszoknya, ujjatlan, jégkék blúz társaságában, melynek egyetlen dísze az ezüst-arany gallér.
Áttetsző sifonblúz, ezüstös, műbőr zsebekkel a mellrészen. Sejtelmesen erotikus.
Ferde vágásokkal szabott, farmer csőszoknya, klasszikus, fehér póló kíséretében.
Bomberszabású, áttetsző sifondzseki. A magyar népmeséből ismert okos lány modern követői viselhetnék a ,,volt is rajta, meg nem is“ koncepciót tartva.
