Ha mindig is érdekelt a divat, de elvesztél benne ez a sorozat neked szól! 

A divat olyan, mint a víz, állandó áramlás és változás, és kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Mégis vannak olyan örök érvényű kifejezések, amelyek egyetlen divatrajongó szótárából sem hiányozhatnak. Sorozatunkban olyan kifejezésekről olvashatunk, amelyek szorosan összefüggenek napjaink  divatjával mondhatni, mindennapjainkkal. 

dior-couture-kezdo.jpg
Dior haute couture kollekció

Mi az a haute couture?

Kezdjük is talán a legrégebbi kifejezéssel, ami nem más, mint a haute couture. A kifejezést már a 17. században is használták. Pontosabban Rose Bertin alkotásaira, aki Marie Antoinette káprázatos, néha már giccsesen habos-babos ruháit tervezte.

Szó szerinti fordítása magas szabászatot jelent, vagyis az exkluzív, nemes minőségű és nem utolsósorban méretre készített ruhadarabok gyűjtőfogalma. A francia eredetű haute couture szó nem jelző csupán, hanem Franciaországban védett fogalomnak számít, amit csak szigorú szabályokat betartva használhatnak a divatházak. Kollekciójukat csak akkor illethetik ezzel a jelzővel, ha eleget tesznek két fontos kitételnek: az adott márkának saját műhellyel kell rendelkeznie Párizsban, ahol legalább 20 teljes munkaidős szabót kell alkalmaznia. Valamint évente kétszer, januárban és júniusban legalább 35 darabból álló kollekciót kell bemutatnia a párizsi közönségnek.

Mivel a divat mindig a változásról szól, így mára kissé változott a haute couture fogalma is. A régmúltban főleg a túldíszített, élénk és feltűnő darabokat illették eme kifejezéssel, míg mára a haute couture egyet jelent a forradalmian új technikákkal és a kísérletezéssel. Gondoljunk csak Iris van Herpen darabjaira vagy épp a pár évvel ezelőtti Diorra, mikor tervezője, Raf Simons az építészet formajegyeit ötvözte a szabászattal.

Napjainkban a haute couture kollekciók darabjai presztízsértékűnek számítanak, amelyek általában múzeumok archívumában végzik. A kollekciók egyfajta trendelőrejelzések, amelyek utat mutatnak a jövő divatjának, vagy épp meghatározzák a következő évadok trendjeit. Aki látott egy eredeti haute couture modellt (például a tavalyi londoni kiállításon), az tudja, miről beszélünk, mikor a divat lángelméinek kreativitását dicsérjük.

iris-van-herpen.jpg
Iris van Herpen kollekció

A divatházak privát klienseiknek is készítenek megrendelésre couture-darabokat, áruk borsos, hiszen több száz munkaórát vesz igénybe egy-egy couture-darab elkészítése. Ezért ezeket a darabokat általában megöröklik egymástól a családtagok. Az sem meglepő, ha épp arannyal vagy drágakövekkel, leginkább gyémánttal díszítik a ruhákat – ezért is néha lehetetlen megsaccolni egy haute couture ruhadarab árát.

chanel.jpg
Egyedi Chanel kollekció

Készruhák sok pénzért

Ma már csak kevés divatház mutat be haute couture kollekciót, mert nincs rá anyagi fedezetük. (Sajnos.) Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy akkor vajon miből profitál egy márka.

versace.jpg
Versace darabok a kifutón

A divatházak fő bevételi forrása a prêt-à-porter kollekciókból származik, vagyis a mindennapi viseletre szánt darabokból, amelyek sorozatgyártásban készülnek. Egyszóval pont a haute couture ellentétéből!

A francia kifejezést mára szinte teljesen felváltotta angol megfelelője, a ready-to-wear – sőt, egyre gyakoribb az RTW rövidítés is. A prêt-à-porter darabokat tömeggyártásban, konfekcióméretekben készítik, melyek ezáltal a hétköznapi emberek számára is elérhetőek. Ugyanakkor muszáj megemlíteni, hogy bár az Armani RTW vonala és a Zara fogasain lógó RTW ruhadarabok ugyanebbe a kategóriába tartoznak – mégis hatalmas a különbség a két márka közt. (Itt a minőségre és az eredetiségre gondolunk: a Zara koppint, míg az Armani trendet ír.)

A legnagyobb divatházak évente kétszer, főszezonra bontva mutatják be legújabb ready-to-wear kollekcióikat. Általában az év elején mutatják be az őszi szezonra megálmodott ruhakölteményeket, míg szeptemberben a következő évi tavaszi darabokat prezentálják.

A korai bemutatókra gazdasági okokból van szükség, ugyanis a márkáknak le is kell gyártatni a bemutatók után befutó megrendeléseket. Vagyis a végleges RTW készruha-kollekciót... Gyakori jelenség, hogy a kifutón látott ruhadarabok még változnak, finomodnak egy kicsit, mire a boltok polcaira kerülnek.

dior-allo_0.jpg
A Dior kollekció egyik darabja

Sőt, vannak olyan márkák is, mint például a Dolce & Gabbana, amelyik kifutós darabjait szinte teljesen az adott piac igényeire formálja – hisz mást szeretnek az amerikaiak, és mást a japánok. Így lett a márka az egyik legerősebb brand a Közel-Keleten, annak ellenére, hogy a szexiségéről és tabudöntögetéséről hírhedt. (Arrafelé valószínűleg nem a kamasz lányoknak kinéző kamasz fiúk hátulgombolós szoknyáit dobják piacra.)

Sorozatunk következő részében a fast fashionről is lerántjuk a leplet, érdemes lesz figyelni! 

web-bannerek-instagram.jpg

Kász Attila
Kapcsolódó írásunk