Gergely Papp Adrianna Debrőd község polgármestere, Kassa megyei képviselő. Emellett a Magyar Szövetség Nőtagozatának elnöke, mellyel Slachta Margit-konferenciát szerveztek Kassán, az első magyar parlamenti képviselőnő szülővárosában.
Hiszi, hogy a slachtai hagyaték fontos útmutató a mai nők és férfiak számára is, melyre érdemes odafigyelni. Férfiként kell-e viselkedni a politikában; mik a nők erősségei; harc-e a feminizmus vagy közös érdek? – cikkünkből kiderül.
Gergely Papp Adrianna, Debrőd polgármestere
– Mi a célod nőként a politika területén?
– Fontos tudatosítanunk, hogy egy nő nem jobb vagy rosszabb a politikában. Más nézőpontból látja a kérdéseket. Számomra lényeges, hogy ne a különbségekre mutassunk rá, hanem arra, hogy hol tudjuk egymást kiegészíteni. Nem ellenfélként, egymással hadakozva, hanem partnerként együttműködve. Egy intelligens férfi politikusban sok jó tulajdonság van, ahogy egy női politikusban is. Érdemes ezt a kétféle jót összeadni.
– Hogy tud érvényesülni egy nő polgármesterként?
– Az én esetemben mondhatom, hogy nem egy tipikus, „sokat kellett küzdenem az elfogadásért” helyzetről volt szó, amikor polgármesternek választottak. Nem kellett sokat harcolnom azért, hogy nő létemre elfogadjanak vezetőként, vagy hogy a véleményem érjen annyit, mint egy férfié. Ez sosem volt téma. Debrődnek az előző rendszerben is női vezetője volt. A rendszerváltást követően édesanyám lett a polgármester, majd utána én. A helyiek jól fogadják a női szemléletet és véleményt. Egy nő esetében előnynek látom a multitasking képességét. A nők több mindenre oda tudnak figyelni egyszerre. Ez a képesség a történelmi, társadalmi, családi elvárásokból kifolyólag alakult ki, s így azonos időben többféle feladat is hárulhat rájuk. Vannak helyzetek, amiket képességeiknél fogva könnyebben el tudnak viselni. Ezen felül az esztétikai érzéket és emberi hozzáállást is kiemelném a nők erősségeként. Egy Debrőd nagyságú településen általában csak kisebb méretű beruházásokat lehet megvalósítani, amit a szűk költségvetés megenged. Azt azonban igyekszünk közösen, érzékenységgel és kreativitással véghez vinni. A faluban mindig buzdítottam a nőket a képviselő-testületben való szerepvállalásra. A testületünknek két női tagja van, mindkettő nagyon jó csapattag. Amikor szervezésre kerül sor, az aprólékos feladatokban oroszlánrészt vállalnak.
– A szociális szakterület is kiemelten fontos. Az ezzel kapcsolatos témákat mindig a nők teszik le az asztalra, mivel az idősek, nehezebb helyzetben lévők, gyámolításra szorulók felé nagyobb az érzékenységük. Gyakorlati és praktikus javaslatokat hoznak. Példaként említem: mind a két képviselő asszony időseket ápol, így saját tapasztalatból tudnak javítani az általános jólétre irányuló döntéseken.
Minden községnek és városnak kívánom, hogy minél több nő legyen a döntéshozó testületben, hogy azokat a témákat is le lehessen fedni, amiben a férfiaknak jóval kevesebb tapasztalatuk van.
Leszűrni a jó gyakorlatokat
– Egyezik a véleményem Slachta Margitéval – vannak olyan témák, amikhez természetszerűleg a nők tudnak többet hozzátenni. Ők találkoznak vele többször vagy kizárólag: ilyenek a szülészeti témák vagy a menstruációs szegénység, aminek az ügyét már negyedik éve képviseljük adománygyűjtésünkkel. Ez nem jelenti azt, hogy a nőknek csak ezekkel kellene foglalkozniuk. A társadalmi gondoskodás, az oktatás, a munka- és egészségügy, valamint a külpolitika területén is fontos női szempontok hiányoznak a szlovák jogalkotásban. Minden témához hozzá kell szólni, mert az élet minden területéhez hozzá tudjuk tenni a női létből adódó részleteket, a sorok közötti, számok mögötti emberi tapasztalatokat, tanultakat.
„A nő sok mindent másképen lát, mint a férfi,
és sok mindent meglát, ami a férfi figyelmét elkerüli (...)
Slachta Margit
– A női rálátás kiegészítően hat. Nem vagy-vagy, hanem és-és. Kell, hogy a férfiak is foglalkozzanak az elsődlegesen nőinek tartott témákkal, hogy ez oda-vissza működjék. Fontos, hogy átlássák, átérezzék és ezáltal jobban megértsék a „női nemhez illőnek” tartott ügyeket is. Az Egy táska női szeretet adománygyűjtés jó példa erre. Sok férfi kolléga jelezte, hogy nem is gondolták volna, hogy egyáltalán van ilyen probléma, és hogy esetleg foglalkozni kellene azzal, hogy a populáció felének hozzáférést kell biztosítani a menstruációs eszközökhöz. Valamint azt sem érzékelték, hogy van, akiknek ez nehézséget jelenthet. Mára az önkormányzatok vezetőjeként segítik a szeretettáskák elosztását és buzdítják a helyieket a részvételre. Néhányan még a posztjainkat is megosztják. A menstruációs szegénység kérdésköre nem csupán női téma, hisz az emberi méltóság megőrzésének lehetősége az alapvető emberi jogok között egyaránt vonatkozik férfira és nőre.
– „Ezek nem női, ezek társadalmi témák!” – lássuk, mire gondolsz!
A gyermekszülés és -nevelés mellett főként nők végzik az idősek, a fogyatékkal élő gyerekek, hozzátartozók gondozását.Ők végzik a láthatatlan munka legnagyobb szeletét. Automatikusan elkönyvelésre kerül, hogy ez olyan feladat, ami a nőkre hárul. És itt kezdődik az ördögi kör. A férfi, aki a döntéshozatalba került, nem fogja mindezt égető problémának érezni, s nem ez lesz a legfontosabb dolga, mert nem éli meg a gyakorlatban. Nem tölt annyi időt egy rászorulóval naponta ahhoz, hogy lássa a mindennapi szükségleteket. Aki viszont igen, az meg nem tud szólni, mert nincs hangja. A nemzetiségi témák is ilyenek: fontos lenne, hogy az anyukák, akik éppen kijönnek a szülészetről, ne az „ovátlanítás” dokumentumaival vesződjenek. Legyen világos a szabályozás, mihez van joguk, és azt tartassuk be. Ehhez tartozik az állami magyar segélyvonal működtetése is – ennek a hiánya is csak annak tűnik fel, aki tudja, milyen egy veszélyes szituációban idegen nyelven segítséget kérni. A kórházakban is fontos (lenne), hogy a nemzetiségeknek legyen lehetőségük használni a nyelvüket. A sürgősségi ellátásban nem éppen egyszerű félholtan szlovákul kommunikálni, agyrázkódással vagy sokkhelyzetben mentőt hívni. Az idősek nagyon sok rossz élményről számolnak be a nyelvi akadályok miatt.
– A FUEN Nők kisebbségben konferencia után azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy a mindennapi élet apró, érzékeny dolgaival a nők foglalkoznak inkább, míg a férfiak a nagy egészre figyelnek. Az életben viszont a hétköznapi alapproblémáknak is meg kell oldódniuk, hogy magasabb szinten általánosan jó döntések születhessenek. A mindennapi idegőrlő problémákról a férfiak sokszor nem is tudnak, mert nem találkoznak, vagy nem akarnak foglalkozni vele.
„Tévedés, mintha a nőnek csak a női munkakörben volna mondanivalója”
Slachta Margit
– Miért kell magyar Nőtagozat?
– Ezeknek a gondolatoknak nem elég hangot adni magánemberként, vagy itt-ott elmondani társaságban, esetleg felszólalni egy pártgyűlésen – hanem intézményesíteni kell. A politikában ugyanis lehet változtatni. A civil szervezetek tematizálnak, kutató- és háttérmunkát végeznek, de ezt tovább kell vinni, hogy abból a törvény betűje legyen. 18 éves pályafutásom alatt az országos politikában számtalanszor tapasztaltam, hogy háttérbe szorultak a nők, a hatalmi harcok miatt őketgolyózzák ki először a pozíciókból. Valahogy mindig a nőknél kezdődik a létszámcsökkentés, hiszen ők majd megértik. A Nőtagozat kifejezetten a nők, a női látásmód köré épülő szervezet. Ezt csak úgy tudtam elképzelni, hogy konkrét ügyek mellett állunk ki, nem pedig visszahúzódva, felesleges papírmunkát gyártva, mert akkor nincs semmi értelme. Azért kell minden eszközzel támogatni a nők politikai szerepvállalását, mert a család-, nő- és gyermekvédelem csak úgy lehet működőképes, ha a nők is részt vesznek a döntéshozatalban azokról a témákról, amikről úgy látja a társadalom, hogy csak a nőkről szól.
Meg kell találni azokat a nőket, akik életük olyan szakaszában vannak, hogy erre is tudnak időt szakítani és hajlandók ügyeket képviselni. Például egy felvidéki szülészeti jogász tapasztalatból fakadó tanácsai szerintem olyan szempontok, amiket érdemes meghallgatni, és javaslatként kidolgozni.
– Mit jelent neked a feminizmus?
Számomra igen szimpatikus a Slachta Margit által megütött hangnem, felkészültség és higgadtság – a keresztény feminizmus. Úgy látom, ez egy egészséges, felelősségteljes vonal. A nők tudatában vannak saját adottságaiknak és a női léttel járó kihívásoknak. Ismerik a feladatrendszert és teljesen természetes, hogy ők is részesei és irányítói akarnak lenni a saját életükkel kapcsolatos döntéseknek. A politika félig őróluk szól. Nem ugyanazt akarjuk csinálni, mint a férfiak, hanem a nőknek is ugyanolyan lehetőségeket akarunk biztosítani. A keresztény feminizmus nagyon jól illeszkedik a mindennapokba. Az életből vett alapokra épül és ez nagyon jó útmutató mindenki számára. A Nőtagozat és az Eleven Nők Fóruma április 10-11-én Slachta Margit-emlékkonferenciát szervezett Kassán. A kezdeményezéssel egy értékes képzési és kapcsolatszerzési alkalmat kívántak teremteni minden nő és férfi számára, valamint a Slachta Margit által képviselt elveknek, lelkületnek akartak emléket állítani.
„Ha teljes igazsággal akarnók őket támogatni, akkor gyengeségük mértékében – amennyiben a nőt mindig gyengének minősítjük – nagyobb támogatást kellene adni nekik a boldogulásukhoz, mint az erősebbnek. Erről azonban nincs szó, csak arról, hogy kétszeres igazságtalanság a gyengének még megnehezíteni a boldogulás lehetőségét az erősebbel szemben.”
Slachta Margit
– A kvótarendszer sokak számára vörös posztó. Te hogyan vélekedsz róla?
– A gondolat, hogy százalékarányban legyen megszabva a nők minimum reprezentáltsága a döntéshozatalban, valóban megosztó. Rossz irány úgy felfogni, hogy nulla rátermettséggel, kizárólag nemi alapon kerülnek majd be nők a parlamentbe egy kvótarendszer esetén. A problémakör megközelítéséhez csak két tényt szeretnék kiemelni: a társadalom fele nő, továbbá EU-s szinten több nő végzi el az egyetemet, mint férfi. Ami miatt a nők hátrányba kerülnek, az épp a női nem mindennapi feladatköréből fakad. Nagyon tárgyilagosan szemlélve, az emberi szervezet felépítése alapján a női nem az, amelyik a reprodukciós folyamatban az utód kihordására és világra hozására képes. Ez mindenképp hoz magával olyan időszakot és élethelyzetet, ami miatt a nőt a gyengébbik nemnek, kieső munkaerőnek és hasonlónak jellemzik.
– A gondozás, gondoskodás is egy olyan általánosan elfogadott alapfeladatkör, amit egy nőtől várnak el, s amely ugyanfontos társadalmi feladat, de mindenképp alulértékelt, ami egy a társadalmi szerepvállalás során – már csak a bemutatkozások során megfigyelt reakciók alapján is – eleve hátrányos megítélést jelent. A nők sok esetben a mindennapi feladatkörükre vonatkozó társadalmi hozzáállás és szemlélet miatt nem engedhetik meg maguknak olyan mértékben a közéletben való szerepvállalást, mint a férfiak. Éppen ezért kellene őket ebben plusz segítséggel támogatni, hiszen a nemzet fennmaradásához, a jobb életminőséghez járulnak hozzá. Aki hátrányt szenved, azt pozitív diszkriminációban kell részesíteni. Manapság is nagy bátorság kell kiállni a nyilvánosság elé, hiszen annyira lezüllött a politikai közbeszéd színvonala és a politikusok presztízse, hogy hálátlanabb feladat, mint valaha. Vajdaságban és Kárpátalján is van kvótarendszer. Az EU nemzeti plénumjainak 33,4%-a nő. Ezt látva itthon van miért szégyenkezni (23,3%). Ha nálunk nem megy spontán a kiegyensúlyozás, be kellene vezetni a kvótát, mert kicsit megmozgatná az állóvizet. Talán nem csak a liberális pártokból tudnának nagyobb számban bekerülni a nők a döntéshozatalba, hanem a konzervatív pártok is rákényszerülnének – hiszen országos politikus csak úgy lehet valaki, ha a párt lehetőséget ad neki, támogatja.
– A nők a politikában el kell kezdjenek férfiként viselkedni?
Sok kritikát hallottam arról, hogy a nők a politikai mainstreambe kerülve elfeledkeztek az addig vitt ügyeikről. Egyrészt megértem, mert más feladatok is hárulnak rájuk, de témáinkat nem engedhetjük el. A realitás az, hogy ha a nők bizonyítani akarnak, muszáj igazodniuk a férfi-viselkedésmódhoz, és épp itt vész el a fő szempont: hogy a nő nőként viselkedve, női szempontok szerint járjon el, kiegészítve a férfiakat. Ha lenne kvóta, lenne több nő – akkor pedig már nem kellene a férfi-viselkedésmódhoz simulni. Egymást támogatva kell erősítenünk a női önbizalmat! Érdekes módon a férfiakban sosem merül fel az a dilemma, hogy nincs-e esetleg egy rátermettebb nő az ő politikai posztjukra. A nőkben viszont igen. Inkább szárnysegédek, asszisztensek lesznek, akik elvégzik a mindennapi, aprólékos munkát… Épp ezért nem szeretem a „minden sikeres férfi mögött áll egy sikeres nő” mondást sem. Inkább a „mellett” szót használnám.
