Brogyányi Mihály idegenvezetővel a régi dunai strandélet emlékeit elevenítjük fel. Milyen volt a Duna és a pozsonyi Lido régen? Hogyan változott meg a folyó és a város kapcsolata az évek során? Na és lehet-e még fürdeni a Dunában?
A pozsonyi Lido neve ma már inkább nosztalgikus emlékként él a városlakók emlékezetében. Egykor azonban családok százainak jelentette a nyári kikapcsolódást, a közös fürdőzést és a gondtalan vakáció hangulatát. Milyen is volt régen ez a szlovák Riviéra?
– Mit jelentett régen a Duna a pozsonyi emberek számára?
– Ha visszatekintünk a század elejére, egészen más kapcsolatban éltek az emberek a Dunával, mint napjainkban. Ma sokaknak természetesnek tűnik, hogy a folyót inkább nézzük, mint „használjuk”, pedig a régi Pozsonyban ez egészen másként volt. Édesapám mesélte, hogy az ő gyerekkorában teljesen természetes dolognak számított a Dunában lubickolni. Sőt, még korábban, az első világháború környékén Pozsony belvárosában is több dunai strand működött. Ezek különleges pontonépítmények voltak: a közepükön medenceszerű nyílás volt, amelyen keresztül folyamatosan áramlott a Duna vize. Több ilyen fürdő is működött a város központjában, és az emberek nap mint nap használták őket. Később a strandélet fokozatosan áttevődött a Ligetfalu felőli oldalra, a híres Lidóra, amely hosszú évtizedeken keresztül Pozsony egyik legkedveltebb nyári találkozóhelye volt.
– Sokan úgy gondolják, hogy a Duna sodrása miatt veszélyes volt benne fürdeni. Valóban ez volt az oka annak, hogy később megszűnt ez a hagyomány?
– A sodrás mindig is megvolt, ezen semmi sem változott. Az emberek ismerték a folyót, tudták, hol lehet biztonságosan bemenni a vízbe. Sokkal inkább a víz minősége jelentette a problémát. Gyerekkoromban még több helyen hatalmas csövek végződtek közvetlenül a Dunában. A város szennyvize tisztítatlanul került a folyóba, a szenny, a mocsok volt az, ami valóban elriasztotta az embereket. Emlékszem, hogy a horgászok ilyenkor rengeteg halat fogtak, de mindenki tudta, hogy ezek nem fogyaszthatók. Érdekes módon ma már egészen más a helyzet.
Kevesen tudják, hogy a Duna Európa legtisztább nagyfolyói közé tartozik. A korszerű szennyvíztisztítóknak köszönhetően a víz minősége rengeteget javult, és ma ismét egyre többen fedezik fel maguknak a dunai fürdőzést.
– Ön milyen emlékeket őriz a Lidóról?
– Amikor gyerek voltam, a Lido már nem működött strandként, de az egész területen még minden állt. Az egykori Lido a mai Eurovea plázával szemben volt megtalálható. Gyerekkoromban még megvoltak a medencék, az épületek, az öltözők maradványai, és számunkra a hely egy különleges játszótér volt, a barátokkal gyakran jártunk oda. Futkároztunk a kiszáradt medencékben, felfedeztük az elhagyott épületeket, miközben a természet lassan visszahódította az egész területet. A fák egyre nagyobbra nőttek, a bokrok benőtték a régi sétányokat. Később, a rendszerváltás után még egy ideig álltak az épületek, de fokozatosan teljesen leromlott az állapotuk, végül szinte minden eltűnt. Ma már csak néhány alapfal, kerítésmaradvány vagy kisebb rom emlékeztet arra, hogy itt valaha pezsgő strandélet zajlott.
Brogyányi Mihály
– Milyen volt a Lido fénykorában? Mit meséltek róla a családban?
– Édesapám rengeteget mesélt róla. Számukra a Lido igazi családi programot jelentett. Kimentek piknikezni, a felnőttek pokrócokon beszélgettek, napoztak, miközben a gyerekek egész nap a Dunában úszkáltak. A kamaszok között külön vagányságnak számított, hogy az Öreg hídról fejest ugrottak a Dunába. Ma ezt már szinte elképzelhetetlennek tartjuk, de akkoriban ezt megtenni nem jelentett akadályt. A Lido később már nem csupán természetes fürdőhely volt. Kialakítottak úszómedencéket, gyermekmedencét, öltözőket, büféket, így valódi stranddá fejlődött, ahol akár egy egész napot is el lehetett tölteni. A nagyszüleim pedig még nem csupán a Lidóra jártak, hanem több helyen is voltak kedvelt dunai strandok. A mai Chatam Sofer környékén például akkoriban még gyönyörű kavicsos partszakasz húzódott. A harmincas-negyvenes években ez Pozsony egyik legkedveltebb fürdőhelye volt. Azóta a Duna-partot teljesen átépítették, így ma már nehéz elképzelni, milyen lehetett egykor.
– Van valamilyen különös, meghatározó emléke a régi vízparti nyarakról?
–Talán az egyik legkülönösebb élményem a nyolcvanas évekből származik. Akkoriban az Oroszvári-tónál működött egy nudista strand, amelyet a hatóságok nem néztek jó szemmel. Emlékszem, hogy egyszer minden előzmény nélkül rendőrök rohantak elő a bokrok közül, gumibottal kergették szét az ott pihenő embereket, akik rémülten menekültek a csalánosba és a sűrű bozótba. Mire később visszatértek, a ruháik is eltűntek. Családok, kisgyerekek, idősek álltak tanácstalanul, sokan másoktól kaptak kölcsön ruhát, hogy egyáltalán haza tudjanak menni. Ma ez szinte hihetetlen történetnek tűnik, de jól mutatja, mennyire más világ volt akkor.
Az ilyen emlékek nemcsak a strandokról szólnak, hanem egy egész korszak hangulatát idézik fel. A régi Lido már eltűnt, de a Duna továbbra is ugyanaz a folyó maradt. Talán éppen most kezd újra kialakulni az a kapcsolat az emberek és a folyó között, amely egykor Pozsony mindennapi életének természetes része volt.
– Ajánlatos ma a Dunában lubickolni?
– Igen, amikor időm engedi, számomra is egy kellemes nyári időtöltés. Sokszor kibiciklizek az Oroszvári-tó vagy Dunacsúny környékére is, de a kedvenc helyem mégis Dévénnyel szemben, Hainburg közelében található. Ott egy fantasztikus dunai strand alakult ki, gyönyörű kavicsos parttal. Ausztriából, Pozsonyból és Dévényből is rengetegen járnak oda. Szép időben egyenesen olyan a hangulata, mintha egy tengerparton lennénk. Az emberek napoznak, úsznak, a családok pihennek egész nap a parton. Sőt, olyan embereket is ismerek, akik nemcsak nyáron, hanem télen is rendszeresen megmártóznak a Dunában. Ez is azt mutatja, hogy a Duna vize lassan újra visszacsordogál az emberek szívébe.
Nem mindenkinek tetszik!
Az Ó-Lido területe, bár a fürdőzők eltűntek, még ma is őrzi ligeterdős jellegét Ligetfalun: városi nomádok, kerékpárosok, görkorcsolyázók találkozóhelye. Ártéri erdejét ma az ingatlanfejlesztők fenyegetik: papíron megkapóak a látványtervek, melyek a beépítéseket mutatják. Viszont ha ezek megvalósulnak, mutatóba sem marad semmi a Lido régi tágasságából...
Pressburgerek
Miért nevezték a pozsonyiak magukat pressburgereknek? Ezzel az identitásukat akarták kifejezni: találóan még a pozsonyi kiflit is Pressburger Kipfelnek nevezték a Monarchiában. A város a középkortól osztrák hatás alatt állt. A vár latinul a Poson nevet viselte, a későbbi német telepesek innen eredeztették a nevüket (pressburger). A várost három nép lakta, magyarok, németek, később szlovákok: s a legutóbbi időkig beszélték egymás nyelvét. A Bratislava elnevezés csak 1919 után vált hivatalossá.
