Ebben a számunkban olyan jelenségeket jártunk körbe, amitől égnek állt a hajunk.
„Megakad a torkán, and she like it. Ribik, mint egy barikád. Kinyaljuk a p....d.” Gondoltuk, minden nő haja égnek áll ettől. De nem. A Z generációs lányok nagyokat táncolnak az ilyen zenékre. Ezeket a nőgyűlölő, mizogin szövegeket olyan bálványozott sztárok éneklik, mint például Bruno. Bruno egy rap/hip-hop duo egyik tagja, aki effajta verseket szavalgat a mikrofonba. Az Instán pedig felnőtt lányok, sőt, kisiskolások tátognak és vonaglanak a nőket lealacsonyító szövegeire. S mikor a józanabbak tiltakoznak, a lányok olyasmiket válaszolnak nekik, hogy hisz jó a zene, trendin lehet rá rázni, amúgy meg mindenki azt hallgat, amit akar (!).
Összeállításunkban a nőgyűlöletről és a férfigyűlöletről írunk. (A 19. oldaltól.) Annyit küzdöttek anyáink és dédanyáink azért, hogy ne valaki tulajdonai legyünk, hogy legyen emberi méltóságunk. Térjünk már észhez!
53. oldalunkon Pécsi Rita neveléskutató arról beszél, hogy az okoseszközök drogként hatnak a gyerekekre, az állandóan változó ingerek magasra lökik a dopaminszintet az agyban. (Olyan magasra, hogy onnan már nincs feljebb, esetleg csak lefelé indulhatnak, a kárhozat felé). A túlzott okostelefon-használat megöli a természetes kíváncsiságot – pedig mindig azok az emberek vitték tovább a világot, akik kíváncsiak voltak.
Isaac Newton például egyszer meglátott egy lefelé hulló almát, s megkérdezte, miért esik mindig a föld felé? Milyen erő vonzza?
A kezdőképünkön látható, folyamatosan scrollozó gyerekek semmi ilyesmit nem fognak kérdezni – és semmilyen tudományos igazságra nem fognak rájönni. Az illusztrációs képet kollégánk, Renczes Péter készítette a Balaton melletti Festetics-kastélyban egy kastélylátogatás után a scrollozó iskolásokról. A gyerekek – pedig a termekben sok érdekességet láttak – nem osztották meg egymással az élményeiket, nem zajongtak és nem nevetgéltek, csak rávetették magukat a telefonjaikra.
Ám nem álltak meg a megosztások fölött, csak sebesen görgettek, esetleg nyomtak egy lájkot, mikor valamelyik influenszerünk egy jót káromkodott. De csak akkor! A kép címe lehetne akár „Elszigetelődés okostelefon módra”. A huszonévesek körében már megjelent a digitális demencia, ami a figyelem súlyos károsodását jelenti. Egyszóval: butulunk.
Kosztolányi Dezső
TANÁR AZ ÉN APÁM
Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk.
