Brogyányi Mihály idegenvezetővel a régi dunai strandélet emlékeit elevenítjük fel. Milyen volt a Duna és a pozsonyi Lido régen? Hogyan változott meg a folyó és a város kapcsolata az évek során? Na és lehet-e még fürdeni a Dunában?
,,Bori nem szerette az estéket. Félt, hogy a szörny bármelyik pillanatban előbújhat a rejtekéből, ha ő lehunyja a szemét. Mindig csak este jött elő." Kovács Viktória novellája.
Emlékszünk arra, hogy milyen cipő volt rajtunk, amikor elballagtunk az óvodából, milyen színű volt a toll, amivel az érettségi feladatokat írtuk, vagy éppen arra, hogy milyen volt a karácsony a múlt évezred utolsó napjaiban. Skrovan Boglárka nosztalgikus emlékei.
,,Kitörni nemcsak a háborúk és a vulkánok szoktak, de a nyári szünetek is. A nyár nekünk, falusi gyerekeknek a későn kelést, a végenincs biciklizéseket jelentette – és a végtelen szabadságot." Olvassák sok szeretettel Skrovan Boglárka visszaemlékezését!
A víz mindig nagy idők tanúja. A csallóközi ember mindig is együtt élt az éltető folyammal. Több, mint hatvan éve, hogy a Duna gondos édesanyából pusztító szeretővé vált.
Ha korábbi életmódunkhoz vissza tudunk is térni, régi életünk és annak szereplői már nem biztos, hogy ott lesznek. Megtanultuk, hogy az időnk véges, véges a holnap, a jövő hét, a majd pedig bizonytalan. Csakis a jelen számít, csakis a most a biztos.
Mit nem felejtünk el soha? Az első szakítást, az első napot az első munkahelyen. Mélyen az emlékezetünkbe vésődtek. De hogy mi volt tegnap? A szürke hétköznapokra nehéz visszaemlékezni.
Ahány ház, annyi család. Mára így módosult a szólás – az örök hűséget fogadó párok 60 százaléka bontja szét a szétbonthatatlan köteléket. De hogyan és mi mindenben befolyásolja ez a család életét? És hogyan telnek a karácsonyi ünnepek egy mozaikcsaládnál?