EMLÉKEK

A víz mindig nagy idők tanúja. A csallóközi ember mindig is együtt élt az éltető folyammal. Több, mint hatvan éve, hogy a Duna gondos édesanyából pusztító szeretővé vált.

Mit nem felejtünk el soha? Az első szakítást, az első napot az első munkahelyen. Mélyen az emlékezetünkbe vésődtek. De hogy mi volt tegnap? A szürke hétköznapokra nehéz visszaemlékezni.

Akkor volt igazán jó kedvem, amikor mentünk a „Városba”. Azt se bántam, ha orvoshoz, csak menjünk végig a Nádor utcán, a tavasszal rózsaszínben pompázó japán cseresznyefák és a többi évszázados fa árnyékában, le egészen a főtérig, aminek ódon hangulata annyira romantikus tud lenni...