Az Új Nő Erdélybe készül október elején. – Miért olyan divatos manapság a falusi turizmus? – kérdezzük Brogyányi Mihálytól, aki elkísér bennünket első erdélyi utunkra, melyet a falusi vendéglátás jellemez majd.
A Pozsonyt Komárommal összekötő úton haladva, Hegyéte és Alistál közt megbújva Albár község fogad bennünket. Milyen hétköznapokat rejtenek a sima házfalak? Milyen titkos kincsei vannak a falucskának, amiért nem hagyhatjuk ki turistaútvonalunkból?
Vágkirályfa, a mátyusföldi község a Vág jobb partján fekszik, Vágsellyétől mintegy 3 kilométernyire. Gazdag múltra tekint vissza. Visszatekint, mert nem akar felejteni, sem feladni azt, ami azonosságát adja.
Úgy tartják, hogy Bogya rétjének első lakói bujdosók voltak, akik az erekkel, füzesekkel, nádasokkal teli táj kicsiny szigeteit lakhatóvá tették. A vízszabályozás után új családok költöztek a rétekre, egymástól kilométeres távolságokba: és kialakult a tanyák világa.
A falusi porta téli ünnepe a disznóölés. Aki már részt vett ilyen „szertartáson“, tudja, hogy ez az emberi élet egyik legnagyobb örömének, a táplálkozás kultuszának az ünnepe. A visító disznóhanggal különleges nap köszönt a családra.
Tornagörgő a Szlovák-karszt északi felén, az Alsó- és Felső-hegy fennsíkja között elhelyezkedő Torna-patak völgyében fekszik. A látvány görög amfiteátrumra emlékeztet: a lelátó a Felső-hegy déli lejtője, a küzdőtéren pedig a falu foglal helyet.
Nána községben olyan jelenségre figyelhettünk föl, ami meglehetősen ritka tájainkon: az embereket itt nem kell noszogatni. Megszervezik magukat, hogy színessé tegyék falujuk életét – amivel kiszínesítik a maguk életét is.
"Újév napja a tökéletesen elhelyezett magaslat, amelyről visszanézve láthatjuk, mi nem tetszett az elmúlt évünkben, mitől éreztük rosszul magunkat, majd fejest ugorhatunk az üdítően tiszta ötletek és gondolatok tengerébe."