Úgy tartják, hogy Bogya rétjének első lakói bujdosók voltak, akik az erekkel, füzesekkel, nádasokkal teli táj kicsiny szigeteit lakhatóvá tették. A vízszabályozás után új családok költöztek a rétekre, egymástól kilométeres távolságokba: és kialakult a tanyák világa.
Az 1965-ös árvíz után megkísérelték a tanyákat fölszámolni, telkeket mértek ki (kétutcányi ház föl is épült), de a többi család ragaszkodott régi portájához, és a büntetések kifizetésének terhe mellett belefogott az újraépítésbe.
Decemberben emléktáblát avattak dr. Szénássy Árpád tiszteletére. S hogy miért rótta le kegyeletét eme csöpp, 223 lelket számláló falu?
– Szénássy Árpádot még életében Bogyarét díszpolgárává választottuk – mondja Kucsera Imre polgármester. – Ő nagyon-nagyon sokat tett Bogyarét történelmi múltjának föltárásáért. Kiadói munkájának eredményeként látott napvilágot a Bogyarét A tanyák világa című dolgozat, ezt követte egy gazdag képanyaggal ellátott könyv, a Bogyarét topográfiája a második évezred végén.
Szénássy Árpád a könyvnek egyben a szerzője is; a település topográfiájának fölkutatásában tudós munkát végzett.
– A mű szerkesztésében Resko Sándorral együtt részt kaptam, így tanúja voltam, hogy milyen apró részletekbe menő alapossággal nézett utána mindennek. Gyakran megfordultunk Budapesten, egyebek mellett az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol az intézet szakembereivel bensőséges munkakapcsolat alakult ki. Ennek a barátságos viszonynak a falu is hasznát látta: a Széchényi Könyvtár a könyvtárunknak 535 darab könyvet adományozott.
– Az emléktáblát a régi iskola falán helyeztük el – folytatja a polgármester. – Az épület csak két éve van a község birtokában. Tíz éven át harcoltunk, viaskodtunk érte, míg végre kedvezményes áron – kétszázezer koronáért – megvásárolhattuk. Bár fölújítására pénz kell, sok pénz, hiszen évekig üresen állt. Rendbetétele után a kultúrát szolgálja majd. Ideköltöztetjük a könyvtárat, s idekerül majd az a számítógép és internetvonal, melyet pályázat útján nyertünk.
– A hajdani iskolából igazi közösségi házat csinálunk, lesz itt klub, konditerem, pingpongterem, minden, ami kell. Sajnos, az iskolát már nem tudjuk feléleszteni, mindössze két-három gyerek születik évente. Szlovákiai viszonylatban a legöregebb falvak közé tartozunk.
Kucsera Imre polgármester
Bogyarét történetében az oktatásnak külön fejezete van...
Méghozzá nem is akármilyen fejezet! A tanítás 1875-ben kezdődött meg Vermes Vince házában. Vermes Vince itteni egyszerű emberek gyermeke volt, s bár pap szeretett volna lenni, nem tanulhatott. Ifjú korában a föld megmunkálásából élt, és keményen dolgozott, mint körülötte mindenki.
Tudásszomja azonban nem apadt el, s hogyhogy nem, mire házas ember lett, sikerült kiművelnie magát. S mert a réti gyermekeket akkoriban senki sem tanította írni – olvasni, ahogy beállt az ősz, végigjárta a tanyákat, a saját házát átrendezte iskolának, oda hívta, csalogatta a gyereksereget. Sikerült a tanítást rendszeressé tennie, és nem akármilyen szinten: iskoláját az akkori tanfelügyelő többször meglátogatta, s a legnagyobb elismeréssel beszélt róla. (Egyik könyvében a Rétek lelkének nevezi őt).
Később Vermes Vince a gyermekek mellett a felnőttek lelki nevelésébe is belefogott, s megalakította a Rózsafüzér Társulatot. A saját telkén kis kápolnát építtetett, a körül meg temetőt létesített. Vermes Vincét érdemeiért XI. Pius pápa ,,Bene merenti‘‘ érdemrenddel tüntette ki.
A kápolnát akkorra már kis templommá alakították, s egy szép nyári napon a templom melletti füves, hatalmas telken végezték az átadási ceremóniát. Tábori oltárt állítottak fel, melyet a följegyzések szerint legalább háromezer ember vett körül.
Azóta sem volt Bogyaréten akkora ünnepség! Vermes Vince bronzból készült mellszobrát Darázs Rózsa készítette el (a községi hivatal mellett áll). Kellett ez a szobor, mert ugyanis félő volt, hogy a tanító úr nevét elmossa a feledés. Pedig 1909-ig – harminchárom éven át! – önkéntes tanítója volt az egész környéknek.
A családok zöme iparkodó, leleményes, szorgalmas; kihasználják, hogy a porták nagyok, vállalkozásra alkalmasak. Emellett a gútai kábelgyárba, valamint a dél-komáromi ipari parkba járnak dolgozni az itteniek, őket munkásbuszok szállítják. A réti állattenyésztő telep, mely a lakszakállasi szövetkezet része, nyolc főt foglalkoztat.
A munkanélküliek száma kevés. Bogyaréten száztizenöt porta van, ebből negyven tanyaház. A vállalkozások föltételeinek biztosításához elengedhetetlen volt a telefonhálózat kiépítése, a villamos hálózat megerősítése.
Ma már a tanyákat a földút helyett nyolc és fél kilométer hosszú aszfaltút köti össze. Az életkörülményeken javított a házakhoz bevezető, szintén nyolc és fél kilométer hosszúságú vízvezeték. Egy bicikliút kiépítését is tervezik: a környék egyedülálló természeti adottságaira szeretnék ráirányítani a figyelmet.
Az itteniek biztosak benne, ha a Harry Potter rendezője járt volna errefelé, akkor azt a jelenetet, amelyben megelevenedik a fűzfa, itt, a bogyaréti Dudvágban forgatta volna! De különlegesen rejtélyes jellege van az Örvény, a Horgász, a Fülke, a Kerek-tó és a Hanus nevű holtágaknak is. Jó lenne, ha mindezt a bogyarétiek az agroturizmus keretében hasznosítani tudnák.
A templomot folyamatosan renoválják. Részben közadakozásból végzik, és talán nincs is olyan bogyaréti család, amelyik ne adott volna pénzt a fölújításra. Állandó papja nincs a falunak; jelenleg Németh Rezső nemesócsai plébános jár ide, a fölújítás befejezéséig nagyobb ünnepeken a kultúrházban celebrál misét.
Az 1965-ös árvíz után modern alapiskolát építettek a faluba, három tanteremmel. Idehelyezték az egyosztályos óvodát is, mellette volt a tanító lakása. 1971-ben a kitűnő pedagógus házaspár – Klór Károly és neje – költözött ide. (A tanító úr halála után pár év múlva bezárták az iskolát, azóta a réti gyerekek a nemesócsai és a gútai iskolát látogatják.)
Klór tanító úr a diákok „elméjének csiszolására“ új és új módszereket vezetett be, az iskola folyosóin például a saját pedagógiai segédeszközeit helyezte el. Azt vallotta: a tanulás egy nagy játék.
Emellett ügyes szobrász is volt: az iskolakertben ma is ott állnak plasztikái, ilyen a Páva, vagy az iskola bejáratát díszítő Nap és a Virág című Klór-reliéf. A községháza előtt szintén az ő munkája áll: a művészeteket – a színházat, zenét és az éneket – ábrázoló szoborkompozíció.
Incze Gyöngyvér
