Csodálatos hely lehetett a középkori Magyarország! Nálunk, ugye, 150 évig állomásozott a török, ezért sok középkori emlékünk elpusztult. Kevesebb középkori emlékünk van, mint más népeknek. Pedig csodálatos lehetett a középkori Magyarország. Nem igaz, hogy középkori festőink és építészeink nem voltak élvonalbeliek – dehogyisnem.

Szakálos Éva művészettörténész a gömöri templomok elkötelezett kutatója. Ő mesél nekünk a középkor csodáiról. Képeinken a százdi templom freskóit láthatjuk. Százd Ipolyság mellett fekszik. Éva napjainkban Százddal foglalkozik, ahol a templom most feltárás alatt áll. A hajó falképei elvesztek, de a freskókat újraértelmezik a restaurátorok segítségével. Százd most az ő nyugati bástyája!

fresko-szakalos-eva-kezdo.jpg
Szakálos Éva szülőfalujától, Szőgyéntől nem messze, Esztergomban él kis családjával. Jelenleg az egyéves Nándi fiáról való gondoskodás tölti ki mindennapjait. Nem csoda, hogy interjúnkra is este 9-kor került sor!

A középkori Magyarország fényes királyság volt – tartani tudta a helyét ötszáz éven keresztül a vezető hatalmak között. Nem volt minden királyunk tehetséges, nagy uralkodó, de az országban rend volt, minden központosítva volt. A középkor nagy költője, Dante a Paradisóban egész fejezetet szentel Magyarországnak: „Oh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félrevezetni már...” A milánói dóm építésén magyar mesterek is dolgoztak – akkoriban ugyanis a művészek jártak-keltek, helyi iskolák alakultak ki, ahol tanultak és dolgoztak. S ide is jöttek építők, hogy a magyaroktól tanuljanak, ilyeneket írtak a rajzaik mellé: „Ezt Magyarországon  láttam.” (Már az 1230-as években!) Sajnos, a sok középkori csodából csak morzsák maradtak – nagy büszkeségünk, hogy ennek ma már élő részei a gömöri templomok. Ezek alapján azért el tudjuk képzelni, milyen lehetett a hazai középkor. S ezeket a templomokat kutatja a szőgyéni származású Éva, a freskós lány!

Te választottad a szakmát, vagy a szakma téged? A képek, festmények, szobrok már gyerekként is elbűvöltek?

– Nem mondanám, különösebb vonzódás kamaszként még nem mutatkozott. A továbbtanulás előtt átgondoltam: jó a vizuális memóriám, ha látok a buszon egy embert, tudom, mikor és hol láttam. Ezért gondoltam, hogy a művészettörténet szóba jöhet. Az egyetem alatt tapasztaltam ki, milyen módszerrel tudok jól tanulni. Bizonyítani akartam, önmagamnak, a környezetemnek és bizony, a gimis tanáraimnak. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem számomra etalon: önbizalmat, szakmai indítást kaptam, hála az ottani tanároknak.

– Kezdetben milyen témák érdekeltek?

– Egyet biztosan tudtam: középkorral biztosan nem akarok foglalkozni! Nos, a végére csak középkorász lettem! A Pázmányon tanító középkorász professzoraim órái elbűvöltek, így fordult a figyelmem a középkori kőfaragás felé. A Selmecbánya melletti Illés nevű zsákfalu templomának gyönyörű faragott kapuzata van, amely a jáki templom faragványaival állítható párhuzamba.

Mindig is a „kis falu, kis templom, egyenlő: nagy érték” mottó alapján kutattam. A végén beleszerettem az illési templomba, és az alapszakos szakdolgozatomat erről írtam.

Ez díjat is nyert, nemdebár?

– Igen, a Kubinyi András ifjúsági díjat. Nem szoktam dicsekedni vele, de büszke vagyok rá. Különösen azért, mert éppen miattam alapították meg a díj ifjúsági változatát, hogy honorálni tudják a pályaművemet. Valter Ilona, Kubinyi özvegye művészettörténész és szintén középkorász: őt sikerült vele meggyőzni. Nagy megtiszteltetés volt ez egy 21 éves egyetemi hallgatónak, aki akkor voltam!

– Hogyan lett végül Gömör a kutatási területed?

– A kőfaragás után a freskók ejtettek ámulatba. Az apsida.sk honlapon olvastam akkoriban egy interjút Peter Koreňnyel a Köviben végzett feltárásról. Írtam neki, hogy szeretném megnézni, hogyan dolgozik egy restaurátor, miként tárja fel a falképeket. Összekaptam a hátizsákom, és nekiindultam Gömörnek, hogy három vadidegen pozsonyi restaurátorral heteket töltsek a kihalt kövi parókián. Kaptam egy szikét a kezembe – és onnantól négy éven keresztül segítettem a munkálatokat.

hirlevel_web_banner_2_135.jpg

A helyiek hogy fogadták a messziről jött kutatókat?

– Kalandos vállalkozás volt. 2011-et írtunk, akkor még a gondolata se volt meg a gömöri templomok felkarolásának. A köviek nehéz körülmények közt élnek, nem is fogadtak bennünket túl nagy örömmel. Ez éjszakai ablakdobálások formájában is megnyilvánult… Évek múltán azért elfogadták, hogy ott vagyunk, majd azt is, hogy megjelentek a turisták.

Hogy kerültél Padovába?

– Restaurátor barátaim Pelsőcön is dolgoztak. Az első pillanatban látszott, hogy itt igazi különlegességről van szó. Olyan kvalitású freskókat tártak fel, amilyenekkel nemhogy Gömörben, de Magyarországon is nagyon kevés helyen találkozunk. Például csak az esztergomi palotakápolnában találunk hasonlót. Hosszú időbe telt, mire a szemem megszokta ezeket a falképeket! Ha valaki bemegy egy feltárt templomba, csak elmosódott alakokat lát. Sokat kell nézni a képeket, hogy restaurálás nélküli állapotukban is „látni” kezdjük őket. Mindenesetre megszállott kutatásba kezdtem. Kiderült, hogy Bebek György, aki a falképek megrendelője volt, diplomáciai feladatokat látott el Nagy Lajos udvarában. S pont ezért sokat járt Itáliába. Egy pályázatnak hála, elutazhattam Padovába, ahol Bebek György a király követeként gyakran megfordult. Tudni kell, hogy akkoriban épp a Giotto-féle kör működött ott, majd a tanítványok elkerültek Riminibe. Én magam is Riminibe mentem, hogy megnézzem, hogyan alkalmazták a fiatal tanítványok azt a stílust, amit a mestertől tanultak. Nem kevés izgalmat okozott a végkifejlet, hiszen Pelsőcön ennek a stílusnak a párhuzamait láthatjuk!

Akkoriban Pelsőc a Bebekek nemzetségi központja volt: így Bebek Györgynek megvolt a hatalma volt hozzá, hogy itáliai festővel festesse ki a templomát. Sőt, mint a legfrissebb feltárások sejtetik, akár Gombaszögöt is!

– Van mit kutatni tehát Gömörben! Ám hogy lehet ekkora az elmaradás?

– Amikor Pelsőccel kezdtem foglalkozni, körbejártam a gömöri templomokat. A ’80-as években a híres magyar középkorász, Prokopp Mária és Milan Togner foglalkoztak Gömörrel. Ezután sokáig nem volt kutatva. Komplett freskóciklusok még mindig nincsenek feldolgozva! A régió gazdasági lemaradása mindenképp az okok között van. Továbbá nem olyan gyakori szakma az enyém. Nem tudok másik felvidéki középkorász művészettörténészről. Az egész évfolyamban mester szakon csak hárman végeztünk. A középkor nem túl népszerű szakirány.

szazdi-templom.jpg
A százdi templom

Miért? Túl „sötét”, netán unalmasnak tűnik?

– Egy kicsit történésznek, régésznek és restaurátornak is kell lenni hozzá. Csak így lehetsz jó középkorász! A történeti kutatás a legfontosabb: ha történelmileg nem tudjuk alátámasztani, hogy stíluskapcsolatokat találtunk, nem fogadja el tézisünket a szakma. Maradjunk Pelsőc példájánál: ha csupán azt állítanám, hogy a freskókon találtam olyan fejet, orrot, ami padovai párhuzamra utal, nehéz lenne az állításaimat elfogadtatni. Ám ha azt mondom, hogy itt egy pápai kérvény, itt az úti leírás, hogy Bebek György igenis járt Padovában, s így láthatta az ottani freskókat: akkor már egészen más a helyzet. Főleg hogy történetileg bizonyított, hogy onnan hazajött, s itthon kolostort alapított.

– Meg lehet élni a középkorász szakmából?

– Igen nehéz megélni ebből a szakmából. Majdhogynem bármi másból jobban meg lehet. Csak szerelemből lehet csinálni.

fresko.jpg

– Pedig mennyit kell hozzá tanulni! Gondolom, Gömör esetében a szlovák és magyar nyelv ismerete sem elhanyagolható

– Bizony nem! Módomban állt a 80-as évek cseh forrásait, a középkori és a 19. századi magyar anyagokat is kutatni. Budapesten, Turócszentmártonban, Prágában és Olmützben is hónapokat levéltáraztam. Monika Tihányiová könyvét, amelyik a Bebek család történetét dolgozza fel, le is fordítottam magyarra. Az sem árt persze, ha egy középkorász ismeri a latin nyelvet is.

– Gombaszögön is feltárások kezdődtek, s ott is főszereplő vagy...

– Gombaszög megdöbbentő! Azt hiszem, a Jóisten szívén viseli a szakmai sorsomat. A gombaszögi pálos kolostor ásatására jó szándékú önkéntesként mentem, a munkahelyem, az esztergomi Balassa Múzeum támogatta a részvételemet.

Bevallom, nagy leleményre nem számítottam. Ehelyett aranyozott töredékeket találtunk: ami ritka kincs! A csúcslelet egy épségben megmaradt zárókő volt, amin megmaradt a freskó.

– Ilyet senki nem mer remélni, hiszen a záróköveket a legtöbb esetben faragni szokták. Később pedig a nemrég feltárt temetőkápolna maradványain előjött egy teljes lábazati zóna, ami egy az egyben a pelsőci templom lábazati zónájának mása. Ugyanaz a nagyszerű kvalitás, ugyanaz a gyönyörű geometrikus kirajzolás, kolorit és színek, ugyanaz a mintázat. A freskót készítő mesternek pontosan ismernie kellett a pelsőci lábazati zónát!

szazd-a-diadaliv-belso-oldala-assisi-szent-ferenc-reszlet.jpg
Százd, a diadalív belső oldala – Assisi Szent Ferenc – részlet

Éltél volna a középkorban? Milyennek képzeled a középkori gömörieket?

– A Nemzeti Tehetség Programban prágai ösztöndíjat nyertem, hogy a nemzeti könyvtárban kutassak. A cseheknél ez egy jól feldolgozott korszak, sok középkori forrásirodalom maradt fel. A magyar forrásokat, ugye, elvitték a törökök. Itt kezdett igazán foglalkoztatni a korabeli ember lelkülete. Mire gondolt, mikor ezeket a kincseket nézte? Egyik tanulmányomban épp ezt járom körül a középkori pokolszemléletet elemezve. A kétszáz fős gömöri zsákfaluban, Kiétén találhatjuk az egyik legkülönlegesebb templomot. Ahogy az ember belép, szinte extázis keríti hatalmába, olyan utolsó ítéletes freskó látható ott. Mit gondolhatott az egyszeri ember, aki írni, olvasni nem tudott, mikor ezeket a freskókat szemlélte? Izgalmas kérdések.

– Jelenleg az anyai feladatok mellett is dolgozol?

– Sok időbe tellett, míg a munkahelyi munkákat valóban el tudtam engedni. A múzeumban sok feladatom volt. Most viszont a kisfiam kellően lefoglal. Mégis, hiányzik a szakma, hiányzik a kutatás. A doktori disszertációm lassan, de készül. Napközben semmi időm nincs, csak éjszaka van mód rá. Ha épp nem alszom el...

Bokor Réka