A mai úgynevezett rózsaszín nevelés azt jelenti, hogy ha nagyon szeretem a gyerekemet, majd valahogy felnő. Ez nincs így, kell az irányítás. A kényeztetés és az elkényeztetés között különbség van: ezt mindig el kell magyarázni a szülőknek.
Régen nálunk minden szenteste összegyűlt a nagycsalád. Együtt vacsoráztunk. Zsivajjal, élettel telt meg a ház, és én imádtam. Mostanra már csak a családi anekdoták maradtak, amelyeket elmesélünk egymásnak újra és újra…
A mai gyerekeket irigyelni lehet. Mennyivel több jut nekik mindenből, mint a szüleiknek! És itt főleg a tabletre, a bionarancsra vagy az angol nyelvű óvodára gondolunk.
Elég csak felemelni a tekintetünket a mobilunkból (na, ez az), körülnézni, és máris látjuk, hogy hogyan élünk. Szállj fel egy tömegközlekedési eszközre – tízből kilenc ember a mobiljába mélyed.
Akinek szép gyermekkora volt, annak mindig van egy Léli-szigete. Az a hely, ahol a legszebb nyarakat töltöttük, a tóban fürödtünk, egész nap csak játszottunk, és ahol szabadok voltunk, mint a madár. Íme!
"Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat."