A pozsonyi Shantala nem csupán egy babamasszázsszalon. Ez egy olyan hely, ahol az anyák fizikailag és lelkileg is megnyugvást találnak. De hogy mi vezetett idáig? Bilek Bea története arról szól, hogyan lesz egy belső érzésből hivatás, a hivatásból pedig küldetés.
A közös hancúrozás, a nevetés és kergetőzés a legszebb gyermeki emlékeket szüli. Szakértők szerint azonban a csiklandozás egyfajta biológiai csapda is lehet, ahol a test kacag, miközben a lélek már menekülne. Hol húzódik a határ a játék és a „kínzás” között?
Igen. Ez itt a kérdés. Hova lesz az a sok gyerek nyáron? Egyre több szülő ugyanis nem tudja megoldani gyermeke – gyermekei – nyári felügyeletét. Egyre kevesebb a kakaóillatú, jóságos nagyi, aki igazi falusi vagy kisvárosi vakációt biztosít unokáinak.
Gyermeke már az óvodában megtanult írni és olvasni, szokatlanul felnőttes az érdeklődése, saját kortársai között unatkozik? Ez még nem jelenti azt, hogy indigógyerek. De közelebbről mindenképpen érdemes megvizsgálni a dolgot.
Két-két és fél éves korban a gyermek már elég önálló, és ezt a szülők is megszokták már. Ezért is csodálkoznak gyakran, ha a gyerek egyszerre csak megint kezdi jobban igényelni a szülők segítségét. Pedig ez természetes jelenség.
A születéstől kezdve ösztönösen másként neveljük a lányokat és a fiúkat. Már az óvodában is elkülönül a két nem: külön sarkakban vannak a lányok és a fiúk játékai. Baj ez, vagy hasznos is lehet?
Egy anya csak tökéletes lehet? Nem kell jobb apropó a kérdés felvetéséhez, mint az anyák napja. A szent anyaság napja. Mert az anya az szent. És tökéletes.
A nők, akik már hordtak gyermeket a szívük alatt, szinte mindannyian tudják, hogy anyának lenni nem egyszerű és néha nem is hálás feladat – de csodálatos érzés! A kismamaság a sok gyönyörű élmény mellett azért megviseli az ember lányát.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."