Egyes felmérések szerint az ember élete során háromszor esik szerelembe. Természetesen nem általánosíthatunk, mert van, aki már 16 évesen megtalálja élete szerelmét, de olyan ember is akad, aki néhány év leforgása alatt tízszer is képes szerelembe esni.
A kijelentés, miszerint három nagy szerelem van az életünkben, talán csak annyiban szorul kiegészítésre, hogy az ember három teljesen különböző embertípusba szeret(het) bele élete során. Lássuk!
(© Agathe Sorlet)
Az első, idealisztikus szerelem
a tinédzserkorban köttetik. Bizony, a középiskolák a melegágyai az első nagy, mindent porig égető szerelemnek, amelyből jó eséllyel mindenki egy szép nagy szeletet kap az élet tortájából. Ez a szerelem egy valóra vált álom, amelyről azt gondoljuk, sosem ér véget. Ekkor még szó szerint a rózsaszín és puha felhőkön ugrándozunk, és teljesen biztosak vagyunk abban, hogy párunkat nekünk teremtette a világ. Sokszor ezért sem látjuk, hogy mennyire különbözünk egymástól, csak a másikról kialakított eszményi kép vezet minket az orrunknál fogva.
Ám ilyenkor tombolnak a hormonok, hevesen dobog a szívünk, s legtöbbször későn jövünk rá, hogy egyáltalán nem passzoltunk a másikhoz, de az első szerelem már csak ilyen... A kapcsolat alakulását ezen kívül a környezetünk és a társadalmi formák határozzák meg, így leggyakrabban a rózsaszín felhőből két törött szív marad csak hátra.
Az első szerelmet sosem feledjük, s mosolyogva gondolunk vissza rá, hiszen akkor még szinte gyerekek voltunk.
A második nagy Ő
A második szerelembe már sokkal érettebben „érkezünk”. Ekkor kezdjük kitapasztalni a szerelem jellemvonásait, sokkal magabiztosabbak vagyunk, és „otthonosabban” mozgunk a párkapcsolatok világában. Ebben a kapcsolatban már komolyabb érzelmekkel dolgozunk, érzelmileg érettebbé válunk általa, mondhatni, felnövünk benne. Ám ezek a mély érzelmek még nagyobb veszteséget okozhatnak a számunkra, s ezt cipeljük még évekig magunkkal a kapcsolat után. Ez a párkapcsolat azonban már jóval reálisabb az elsőnél, ami nem csoda, hiszen sokkal előrelátóbbak vagyunk. Továbbá, a második szerelem jóval meghatározóbb, mert rányomja a bélyegét a későbbi, felnőtt párkapcsolatokra, ám ekkor még nagyon sokat kell dolgoznunk önmagunkon.
A második szerelmünkhöz gyakran térünk vissza, megesik, hogy szakítás után is újra felkeressük az exünket, mert úgy gondoljuk, hogy nála jobbat nem találunk. Ám hiába jövünk össze újra, a kapcsolatban leggyakrabban ugyanazok a problémák merülnek fel, mint annak idején, de a felek nem hajlandóak változtatni szokásaikon csak a párjuk kedvéért. Éppen ezért újra zátonyra fut a kapcsolat. A második szerelem legnagyobb tanulsága, hogy változnunk kell...
A mágikus hármas szám
A harmadik nagy szerelmünk leggyakrabban egy olyan ember, akivel semmi közös nincs bennünk. Ez a szerelem derült égből a villámcsapás, amire egyik fél sem számít igazán. A párunk teljesen ellentmond korábbi elképzeléseinknek, és mégis képesek vagyunk egy pillanat alatt „beszerelmesedni”. Nincs rá magyarázat, hogyan történik, egyszerűen minden megy magától, ahogy kell. Nem kell magyarázkodni, túlbeszélni a dolgokat, valószínűleg azért sem, mert ekkorra már mindketten készek vagyunk a nagy kalandra!
Tudjuk, mit akarunk, mit várunk el egy kapcsolattól, s ezt már a párunknak is képesek vagyunk elmondani, szégyenérzet nélkül. Azt mondják, a harmadik szerelem az ember számára az igazi és mindent elsöprő, hiszen ekkor már az ember felismeri saját igényeit, s ehhez alakítja párjával együtt a közös jövőt. Te hogy látod? Tényleg három, mindent elsöprő nagy szerelem van az ember életében?
