Mire jó a házasság?
Lehet gyereket vállalni házasságon kívül? Lehet. Fel tudjuk nevelni, ha nem élünk házasságban? Igen. A születési anyakönyvi kivonatba be lehet jegyeztetni a gyerek apját még akkor is, ha nem ő a férj. Nem kell felvenni a férj nevét. Párunk adósságait nem vagyunk kötelesek fizetni, ha nem megyünk hozzá férjhez. Akkor meg minek a házasság? 

Dédszüleink házasságot kötöttek, nagyszüleink és szüleink is házasodtak. Azért, mert ez volt a szokás, és még akkor is, ha észokokkal nemigen lehet megmagyarázni a házasságot. Az esküvő a felnőttkorba vezető rituálé volt minden népnél, és annak nevezhetjük ma is. Gyakran – nem véletlenül – az esküvő a szülők ellenére történik: ezzel fejezzük ki, hogy mi másak vagyunk, mint a szüleink, mást választunk. A homoszexuálisoknak is éppen ez a legnagyobb bajuk, miért nem lehetnek ők is férj meg feleség... 

veskuvoi-indito.jpg

„Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test.” Ez áll Márk evangéliumában. A Biblia a legszorosabb köteléknek tartja a házasságot. A keresztény vallás hét szentséget ismer, ezek egyike a házasság. Isten kivette Ádám egyik bordáját, asszonnyá formálta, és odavezette Ádámhoz, aki ekkor azt mondta: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiból vétetett!”

 A férfi a feleség által válik egésszé: a házasság az, ami visszaadja a férfinak és a nőnek a teljességet. 
 

Egy pap bácsi egyszer azt mondta: A házasságban a felek megtanulják, hogyan kell elfogadni a másikat. Minden feltétel nélkül.

 

Természetesen a házasság gyökerei SOKKAL korábbra nyúlnak vissza, mint a kereszténység. A férfi és a nő egyesülése már több ezer évvel korábban is fontos rituálé volt. Vastag vonalat húzott a múlt és a jövő közé, amikor a két „én”-ből „mi” lett. A hagyományos esküvőt a mai ember UNALMAS ceremóniának tartja. Pedig fontos rituálé: a két fél embert egy egésszé kapcsolja össze. A szertartásnak akkor is van spirituális tartalma, ha a házasságot kötő pár nem hívő. Mennyi újházas jelenti ki, hogy élete az esküvő után valahogy megváltozik... 

Éppen ezek a sorsfordító rituálék hiányoznak fájdalmasan a modern ember életéből. Az ember ugyanis vágyik a spiritualitásra – pont ennek hiányát pótolja a fogyasztással és a racionalitással. Csak az a jó, aminek értelme vagy haszna van, és minden megmagyarázható. (Ez a szigorú racionalitás mondatja velünk, hogy a házasságnak nincs semmi értelme.) Csak utána ott marad egy nagy üresség, mert mindent mégsem tudunk megmagyarázni. Szörnyű a tudat, hogy itt vagyunk ebben a nagyvilágban számkivetve, bármikor ránk törhet a kardfogú tigris, és nincs gondviselő, aki megvédjen tőle...

–varga–