A Hellinger módszer – történetek

A német Bert Hellinger katolikus misszionáriusként működött 16 évig Afrikában a zuluknál. Ott figyelte meg, milyen gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Később kilépett a papi rendből, és megalkotta a családállítás módszerét. Hogyan néz ki, ki szereti, és ha nem szereti, miért nem szereti? – ezt kérdezzük írásunkban.

Történetek 

A családállítás többféle lehet. Létezik egyéni és csoportos állítás. Az egyéni családállítás intimebb, ott csak ketten vannak jelen: az állító és az úgynevezett mezőőr, vagyis a családállító szakember. A csoportos családállítás kétféle is lehet: nyitott és fedett. A nyitott annyit jelent, hogy az állításon résztvevők ismerik az állítást kérő problémáját, és azt is, hogy milyen szerepet játszik majd. A fedett állításban viszont csak és kizárólag az állítást kérő és a családállító szakember ismeri az állítást kérő problémáját – és azt, hogy a résztvevők milyen szerepet játszanak az állítás során.

A családból nem szabad senkit kirekeszteni! 

Aranka (44, Dunaszerdahely) több családállításon vett részt az évek során. Először az ő egyik állítását meséljük el. Az egyik csoportos állításán csak annyit mondott a családállítónak, hogy a pajzsmirigyére kéri az állítást, mert gondjai vannak vele. Anyai ágon már a nagymamáját is ezzel műtötték.
A családállító felírta egy papírra, kik jelenjenek meg az úgynevezett szellemi mezőben. − Fel volt írva a pajzsmirigy, a hipofízis, a hormonrendszer, az egyensúly, az optimális működés, az anyukám, a terápia és én, Aranka. Mivel fedett állítás volt, ezért a vezető és én megbeszéltük, hogy kinek milyen szerepet szánnánk. A szereplők így nem tudták, hogy kit vagy mit személyesítenek meg, azért, hogy ne befolyásolja őket. Elfogadták a felkérést, felálltak, majd elkezdtek mozogni a térben. Ilyenkor mindenki oda rendeződik be, ahol neki jó, csendben, szótlanul. Csak az intuíció működik. Jönnek-mennek az emberek, ami elsőre igen furának tűnhet, mert nincsenek utasítások.
Míg a többiek mozogtak, addig én felfigyeltem egy tőlem nem messze ülő lányra, aki állandóan engem nézett. Tudni kell, hogy ő már korábban is részt vett a családállításomon, ahol a nagynénémet testesítette meg. A családállító javasolta, hogy kérjük fel őt újra a nagynéni szerepére.
Az állításnál fontos a család története. Ismeretes, hogy Aranka édesanyjának volt egy nővére, szintén Aranka, aki másfél éves korában torokgyíkban elhunyt. Már az előző két hétben Arankának többször is eszébe jutott ez a nagynéni, akinek a fotója kint függött a falon, s akit csak úgy hívtak a családban: a kis Aranka. 

Tény, hogy nehéz a szabad szemmel nem látható és puszta kézzel nem fogható dolgoknak hinni, de tudjuk, hogy ennek ellenére létezik szerelem, barátság, szeretet, elfogadás és megértés, sőt, vallásaink is vannak. Ezekben nem kételkedünk, hanem pusztán csak hiszünk.

− Már korábban is megfogalmazódott bennem, hogy miért ő a kis Aranka? Hiszen már 74 éves lenne! A kicsi én vagyok... Ám igazán csak akkor döbbentem meg, amikor a nagynénimet megtestesítő lány azt mondta nekem – ott, a széken ülve –, hogy úgy érzi: ő nagyon-nagyon kicsi. És sírni kezdtem. Mégis hogy lehet ez? Azt mondta ki, amit már én is sejtettem. És akkor újra azt mondta: olyan picinek érzi magát, mint egy pont. Zokogtam, mert úgy éreztem, fordítva van: ő a nagy, és én a kicsi. A családállító odavezetett a nagynénim képviselőjéhez, s ekkor még hatalmasabb sírás tört fel belőlem. Letérdeltem elé, mert nekem kell a kisebbnek lenni. Vitt az energia, éreztem, mit kell tennem. Egy állításon, ha azt érzed, hogy sírnod kell, vagy ki kell menned, akkor megteszed. Ez mind belülről jön. 

Én letérdeltem, és végig térdelve maradtam, ő ült. Azt mondta a családállítást vezető, nézzünk egymás szemébe. Nem kellett beszélni. A vezető azt mondta, hogy hajoljak meg a nagynénim előtt, kifejezve a tiszteletemet és a szeretetemet iránta, majd megöleltük egymást. Aztán az állító megkért, hogy mondjak oldó mondatokat. Köszönöm mindazt, amit tőle kaptam, hogy a nevét használhatom, és hogy ő a nagy, hiszen eleve egy generációval feljebb áll nálam. Ezután a mögöttem álló, pajzsmirigyet megtestesítő személy egyszer csak kijelentette, hogy neki most egy hatalmasat kéne ordítani. Az állító jóváhagyta, mire a „pajzsmirigyem” ordított egy jó nagyot. Odavezettek hozzá, és őt is megöleltem. Ezzel véget ért az állítás.

Nincs magyarázat

A Hellinger-módszerre nincs tudományos magyarázat. Azt mondja, hogy minden családnak van egy szellemi erőtere, ami emlékezik. Ha kibillen a mezőben a rend, akkor egyensúlyba kell hozni. Ergo, ha őseinket trauma érte, akkor lehet, hogy azt még mi is hordozzuk, s emiatt nem tudunk zöld ágra vergődni a saját életünkben. A testi és lelki bajok hátterében sokszor tudattalan sorsátvételek állhatnak.

Az állítás során csak „megtörténnek a dolgok” a családi energiamezőben. Ha a mező rendetlenséget észlel (mondja Hellinger), akkor egyensúlyra fog törekedni. A mezőben törvények uralkodnak, melyeket nem lehet megsérteni. A három törvény:
1. Az odatartozás joga: a családból nem szabad kirekeszteni senkit (korai elhalálozás, tényleges kitagadás, elvesztett ikerpár).
2. A hely törvénye: aki előbb érkezett a mezőbe, annak elsőbbsége van, és mindenki csakis a saját helyén élhet jó életet. A szülő a nagy, a gyerek a kicsi, tehát a szülő és gyerek nem lehet egyenrangú. A gyerek nem pótolhat társat, nem gyámkodhat szülei felett.
3. A kiegyenlítődés törvénye: ha valakivel igazságtalanság történik, az a későbbi generációk során visszaköszönhet. Mintha „átvállalnánk” egy korábbi ősünk betegségét vagy rossz sorsát.

− Hellinger azt mondja: a családban mindenkinek megvan a maga helye. Ha valami ott kibillen, azt helyre kell tenni, mert a család a legfontosabb. Engem is ez hajtott, hogy a helyemre kerüljek: azt akartam, hogy én a szüleimnek a gyereke legyek, a húgomnak ne az anyja, hanem a testvére legyek, a párom ne az apám, hanem valóban a párom legyen. A gyermekeim se szülősített gyerekek legyenek, hanem a fiam és a lányom, akiknek én az édesanyjuk vagyok – mondja Aranka.

A mezőben a családtagok mozognak.

Kimondásra került

− Nagyon sok pici gyerek volt, akik nem tudták az életet megélni, s akiket nem tudtak rendesen meggyászolni, ahogy Arankát sem. Ilyenkor egy generációval később születik valaki, aki megkapja az ő nevét, és egyensúlyba hozza a dolgokat. Nálunk Arankát azzal tartották bent a családban, hogy megkaptam a nevét. De nem is kell, hogy ugyanúgy hívjanak bennünket, mégis „le vagyunk kötve” a családtagjaink által. Hellinger azt mondta, hogy a családból a halott gyerekeket nem szabad kirekeszteni, mert ők is a családhoz tartoznak. Aranka terhét én viseltem – és a pajzsmirigyem bánta. A pajzsmirigy akkor betegszik meg, ha valamit nem tudunk kimondani. Nagynéném, Aranka sem tudta kimondani, hogy mi fáj, hiszen a torokgyík összeszorította a torkát. Nekem sokszor eszembe jutott: mi lett volna, ha Aranka életben marad. Akkor anyukám megszületik-e? Ettől fogva az életben többször – szó szerint – nyerítenem kellett, mikor valami bántott. Hogy meggyógyuljak. És ez tényleg segített, és nem csupán a pajzsmirigyemen! – mondja Aranka.

A családban történt, most ugyanazt élem

Dóra (36, Győr) érzelmi problémák miatt kereste fel a családállítót. – Csak két-három éves kapcsolataim voltak, pedig mindig nagy lobogással indultak – meséli Dóra. – A lányom hétéves, egyedül nevelem. Az apja otthagyott, mikor kétéves volt, s nem keres bennünket azóta se. Ebbe kicsit belehaltam, mert mindig minden férfival ugyanígy jártam: angolosan leléptek...

Mi történt az állításon?

− Az állítást azért kértem, hogy kiderítsem, miért nem tudnak a férfiak elköteleződni mellettem. Csoportos, fedett állításon vettem részt, tehát senki sem tudta, mitől szenvedek. Kiválasztottuk a szereplőket: az anyai ágat megtestesítő személyt, az apai ágat megtestesítőt, az áldozatot miattam, a többiekre nem nagyon emlékszem. Öten-hatan lehettünk a mezőben, és csak egyetlen egy lánynak nem volt szerepe. Ő egy fiatal lány volt, talpig fekete ruhában. 

Majd a szereplők elkezdtek mozogni és rendeződni a térben, az egyikük hirtelen lefeküdt – ez halottat jelent. Azonnal mellé térdelt az áldozatot megtestesítő személy, és elkezdte őt siratni. Ekkor a lány, aki nem is volt szerepben, felállt, és odament hozzájuk. Azt mondta, le kellett térdelnie, nem tudja, miért. A hosszú fekete ruhás lány lett a gyász. Senki nem tudta, kit testesít meg, mégis a szerepeik szerint mozogtak. Lassan kiderült, hogy gyászban élek. Ezzel tökéletesen egyet is értettem, mert úgy éreztem, mintha évek óta gyászolnék valakit. A térdelő személyről nem tudtuk meg, hogy ki ő, csak azt, hogy nagy fájdalomban élt. A vezető utasítására odamentem hozzá, és oldó mondatokat ismételtem: nagyon sajnálom, ami vele történt, és hogy ugyanazt érzem, amit ő, de ez nem az én sorsom... Ekkor történt az oldás. Megfogtuk egymás kezét, néztük egymást, ami jó érzéssel töltött el. S bár az állításnak itt vége volt, a történet ezzel még korántsem ért véget. A családállító megkérdezte tőlem, volt-e valaki a családban anyai ágon, aki egyedül nevelte a gyerekét. Anyukám elmesélte, hogy a nagypapám lánytestvére, Lídia néni tényleg egyedül nevelte a kislányát, mert a férjére rádőlt a fa, és meghalt. Ő is egyedül nevelte a gyerekét, ahogy én. Nem talált magának senkit. Átvettem a sorsát, én is mindig olyat párt választottam, aki elhagy. Az állításon megéltem nagypapám nővérének a fájdalmát, gyászoltam, ahogy ő is – teszi hozzá Dóra, aki azt is elárulja, hogy az állítás Lilla napján történt. A Lilla név a Lídiából ered. És ez az ő második neve, és kislányának is ez a neve. Dóra az állítás után sokkal jobban érezte magát, megkönnyebbült. Nemsokára azonban újra visszatér: − Ma már sokkal jobban éreztem magam. Viszont még mindig van bennem blokk. A minap felszakadt egy régi seb, s tudom, hogy ezzel még dolgom van. Szükségem van egy szerető társra, de senkit sem tudok közel engedni magamhoz... 

Ekkor történt az oldás. Megfogtuk egymás kezét, néztük egymást, ami jó érzéssel töltött el.

Amire nincs magyarázat, az nem igaz!
Tudni kell még, hogy a családállítást nem mindenki pártolja! A Hellinger-módszert a szkeptikusok áltudományosnak, „misztikus maszlagnak” nevezik. A módszer kritikusai nem hiszik el, hogy ilyesféle csodák is megtörténhetnek velünk. Ők csakis a bizonyított tényeknek és a szemüknek hisznek.
Továbbá úgy vélik, hogy az egyén, aki segítségért kiált, sokszor már attól is jobban érzi magát, hogy a figyelem rá irányul. Hiszen eddig senki nem foglalkozott az ő nagy problémájával – már maga a ráfigyelés is gyógyító hatású. A súlyos lelki betegeken azonban nem segít a módszer, tehát nem alkalmas pszichoterápiás kezelésre. 

• A családállítás a nehéz sorsokról szól. Ha valakivel valami rossz történt életében, akkor nehéz sorsa volt.
   
• Létezik egy kollektív családi lelkiismeret, ez tartalmaz mindent, ami a családunkban történt. Ha valakinek nehéz sors jutott, az zavart okozhat a rendszerben – mondja a családállítás elmélete.
   
• Ezt a családtagok érzékelhetik, s mintegy gyermeki szeretetből átveszik a nehéz sorsot. Ugyanúgy élnek és viselkednek, mintha az a rossz velük történt volna meg. Mintha azt mondanák, „én majd átveszem a te batyudat”. Ez persze nem tudatos.
   
• A családállítás nem mindenre és nem mindenkinek jó. Gyakran előfordul, hogy nem sorsátvételről van szó: életünkben nem találunk nehéz sorsot, hanem csak valami miatt hajlamosak vagyunk a sérülésekre. 

Derzsi Bernadett

Kapcsolódó írásunk: A Hellinger-féle családállítás