Hogyan kezdődött a turizmus? A kerékkel bizonyosan. Az ember gyorsabb menetre tudta kapcsolni magát. A felfedezés vágya örök, az utazásé szintúgy. S mióta világ a világ, az ember útra kelt először persze azok, akiknek volt rá pénzük. Igazi forradalmi változást a világ felfedezésében a buszos utazás jelentette, mert így több utas viszonylag olcsó áron el tudott jutni messzire. Mi lesz az autóbuszos körutakkal? Írásunkban kis kitérő után az Új Nő-s társasutak szállítóját kérdezzük meg.

A régi népek bakancslistáján Párizs, Velence, Róma szerepelt, vagyis a kulturális csodákkal rendelkező nyugati világ. Ezek a célpontok még Európából viszonylag könnyen elérhetőek voltak, s rengeteg élménnyel kecsegtették a turistákat. Nem véletlenül vettük ezeket a helyeket célba, miután 1989 után megnyíltak a határok, és szabadon lehetett utazni a világ minden tájára.

orient-expressz-indito-vagott.jpg

Zakatoló kerekek

A leghíresebb utazóeszköz, amelyik kerekekkel bírt, az Orient expressz volt. Ma már legendának számít, hisz életre szóló élményt szerezhettek, akik anno felültek rá. A vonatok királya 1883-tól közlekedett Párizsból Konstantinápolyba, Budapestet és Szegedet is érintve. A mahagóni bútorokkal, perzsaszőnyeggel, kristálycsillárokkal berendezett luxusvonatra kizárólag első osztályú jegyet lehetett váltani. Az út három napig tartott. Néha árvíz mosta el a pályát, de sok más izgalom is adódott út közben. Sőt, rablóbandák támadták meg a szerelvényt, és elrabolták az utasokat. Később aztán megépült a teljes szakasz, de az út akkor már kényelmesebb és biztonságosabb volt. Az uralkodók néha saját szalonkocsijukat kapcsolták a szerelvényekhez. Az aranykor 1914-ig tartott, az első világháborúig. Tudnivaló, hogy napjainkban ismét útnak indult az expressz, sőt, Budapesten is megáll: a nosztalgiázók tehát jegyet válthatnak a királyi utazásra.

A turizmus diadala

Utazni nem csak jó, létszükséglet is. A modern korban – a társasutazás feltalálásával – keltek útra csak nagyobb tömegek. Az első társasutat egy brit állampolgár szervezte meg, Thomas Cook, aki Ausztráliából érkezett Londonba. (A nevét viselő Cook utazási iroda pont tavaly szűnt meg nagy sajnálatunkra.) Az utazás mellett először ő gondoskodott az utasok szórakoztatásáról, kirándulásokról, programokról – és már ekkor idegenvezetők kísérték az utasokat. Cook útjait először filléres vonatokon bonyolította, az utasok olcsóbb kategóriájú szállodákban laktak: ez a sok olcsóság igencsak fellendítette az utazási kedvet. A Cook utazási iroda terjeszkedni kezdett, hamarosan megnőtt az étvágya, s már más földrészekre is utaztatott. Európaiakat vitt Jeruzsálembe, Mekkába, Egyiptomba: ezek voltak ugyanis a régi egzotikus álomdesztinációk. És természetesen amerikaiakat hozott Európába, immár nagyobb tömegekben.

Nagyot lendített a turizmuson, hogy 1920-tól az alkalmazottak és dolgozók a fejlett országokban már fizetett szabadsághoz jutottak. Ekkor jöttek divatba a nyaralások a széles néprétegek körében, és a filléres vonatokon külföldre is eljutottak az emberek. A társasutakat elsősorban azért kedvelték az utazók, mert biztonságosan a célhelyre szállította őket az utazási iroda, s közben minden látnivalóról alapos tájékoztatást kaptak.

A jó idegenvezető több nyelvet beszél, és több országot ismer. Nemritkán még a csoport előtt bejárja az utat, hogy minden felmerülő kérdésre tudjon válaszolni. Kérdésből pedig rengeteg van, és azok is nagyon sokrétűek. (Mennyit keresnek itt az emberek? Tessék mondani, ez az oszlop márvány, vagy pedig csak csalifestés? Hol lehet itt körömollót kapni a közelben?)

Ők is Olaszországba mentek!

1933-ban például már egy magyar vonat járta Olaszország legszebb tájait, szervezett út keretében. Az utasok teljes kényelemben, a vonatjegynél alacsonyabb áron élvezhették végig a 10 napot – a pesti Hírlap a MÁV-val karöltve indította az utat. A részvételi díjban benne foglaltatott a szállás is teljes ellátással, a programok, a belépőjegyek, sőt, még a borravaló is. Az utasok megnézték a festői Garda-tavat, majd Milánó és a svájci Lugano következett.
A társasutazás a második világháború után lendült fel újra, a súlypont az autóbuszos utakra helyeződött át. Autóbusz szállította városnézésre a volt keleti blokk országaiban is a szakszerveztis társasutakon a turistákat – vagy a “szocialista" tengerpartokra Bulgáriába és Romániába, s később az Adriára. A nagy áttörés a vasfüggöny felgördülésével következett be: ekkora tehető a társasutazások otthoni virágkora. A kedvelt úticélok az írásunk elején emlegetett Velence és Róma, valamint Párizs voltak. A hazai utazási irodák kedvezményes áron kínáltak éjjeli utazással megfejelt olcsó társasutakat Velencébe és Párizsba.

orient-belso_1.jpg
Az Orient Expressz ma már legendának számít. Napjaikban újraindították a járatot, így a nosztalgiázni vágyók Budapesten is felszállhatnak rá!

Ekkor indult az Új Nő, vagyis lapunk szervezésében az első Új Nő-s körutazás Párizsba, Rómába és más kedvelt európai nagyvárosokba. Körutazásaink azóta is népszerűek olvasóink körében, mert magyar nyelvű idegenvezetéssel és nívós szálláshelyekkel tupírozzuk fel kínálatunkat. Idei körutas ászunk, Capri és az olasz Riviéra a koronaszörny támadása miatt elmaradt – és sajnos, még ma sem világosak az autóbuszos társasutak új feltételei. Két méteres távolságtartással ugyanis nehéz buszon utazni és várost nézni.

Mi lesz az autóbuszokkal?

A társasutak nagy része autóbuszos út: a zárt térben együtt vannak az utasok, ezért még korlátozások vannak érvényben.  Mit mond a hodosi Kálmán Gergely, a Doprava Kálmán Kft. egyik tulajdonosa? Családi vállalkozásról van szó, édesapja és egyik bátyja szintén a cégben dolgozik, édesanyja is gyakran besegít. Személyszállítással foglalkoznak, 8 autóbusszal rendelkeznek. Pörgős életet élnek, állandóan úton vannak (voltak). Vállalnak egynapos utakat is, elszállítanak bennünket színházi előadásokra, de ha kell, az esküvői násznépet furikázzák.  Az Új Nő körútjain is ők vannak velünk. Március 12-e óta azonban az ő életük is megállt. Hosszú hetek óta sehol sem jártak, az összes útjukat le kellett mondani.

buszos_1.jpg
Kálmán Gergely a a Doprava Kálmán Kft. egyik tulajdonosa

Vajon ha egy évvel ezelőtt csípjük el egy szóra, ugyanígy ráért volna?

– Dehogy! Egy évvel ezelőtt ilyenkor már árkon-bokron túl jártam az Új Nővel. Pont Észak-Olaszországban, a csodaszép Lombardiában voltunk egy nagyon szép úton. A külföldi utak kérdésesek, a belföldiekkel pedig még meglátjuk, mi lesz. Az sem biztos, hogy az enyhítésekkel azonnal megjön az utazási kedv. Reménykedünk!

Mennyire betarthatók az előírások?

– A fertőtlenítés nem okoz problémát. Az utasok közti másfél méteres távolságot viszont lehetetlen betartani. Jobban mondva: inkább értelmetlen. Hiszen a klímaberendezés pillanatok alatt átkeveri a benti levegőt. Egy ötvenszemélyes buszban körülbelül tizenkét ember ülhet be, ami cseppet sem gazdaságos.

Érzi a válság szelét?

– Óriási kiesés ez a számunkra. Április óta semmi bevételünk nem volt, ám a kiadások maradtak. Két sofőr van nálunk státuszban, őket mindenképpen szeretnénk megtartani. Azon viszont már gondolkodunk, hogy csökkentjük a járművek számát. Egyelőre kivárunk.

Az idegenvezető és az utaskísérő között mára elmosódtak a határok. Pedig két külön funkciót látnak el. Az idegenvezető összefogja, tájékoztatja, szórakoztatja és vezeti a csoportot idegenben. Az utaskísérő a technikai dolgokért felel: ellenőrzi az utaslétszámot, összegyűjti a belépőjegyekre és a fakultatív kirándulásokra a pénzt, kiosztja a jegyeket. Sok úton az idegenvezető egyben utaskísérő is, de ez nagyobb utaknál nem megy együtt.

Munka nem volt, mivel teltek a napjaik?

– Családi életünkre kifejezetten jó hatással volt az elmúlt néhány hónap. Van egy három és fél éves kisfiam, akivel végre eleget tudok foglalkozni. És jutott idő az építkezésre is, be tudtuk fejezni a házunkat. A buszokról sem feledkeztünk meg, a szükséges karbantartást elvégeztük. Édesapám a kertben matatott, azt hiszem, még sosem volt ennyi zöldségünk, mint mostanság.

Mi az, ami Önnek ma a legjobban hiányzik?

– Maga az utazás. Bár én amondó vagyok: ahhoz, hogy szép helyeket lássunk, nem kell messzire menni. Egyik kedvenc úti célom például a Magas-Tátra, de Lengyelországot és Ukrajnát is csodaszépnek tartom. Ha Erdélyről van szó, akkor pedig nem az a kérdés, hogy megyünk-e, hanem az, hogy mikor indulunk? A távolabbi vidékek közül Olaszországot és Portugáliát zártam a szívembe. Minden út különleges, mindig új élményekkel térek haza. Most nagyon hiányoznak az utasok! Szeretek emberek közt lenni.

Hogyan látja a jövőt?

– Az idei nyarat, úgy hiszem, elfelejthetjük. Ha a szervezők és az utasok azt mondják, mégis menjünk, nekem nem lesz ellenvetésem. Bevallom, nincsen B tervünk. Nekünk ugyanis az utaztatás az életünk. A mi családunk közel harminc éve ezzel foglalkozik... Szóval, várunk!

Szlávik Cyntia

 

Kapcsolódó írásunk: Az idegenvezető, aki most a kertjében vezet

web-bannerek-hirlevel-01_2.jpg

Új Nő csapata