A címben szereplő cigánykártya nem véletlenül került elő, mert egybeírva a jövendőmondás témáját jelzi ugyan, de külön már egészen mást jelent: cigány kártya, magyar kártya. Ugye ismerős: a populista politikusok nagy játékszere. Ki a bűnös? Egy egész nép a bűnös? Mindenki teljesen egyforma? „Én amúgy nem bírom a magyarokat, de nyugi, te kivétel vagy“ – hallottuk már párszor. És jólesett?
Helyettesítsük be a cigány szóval. Az interjúban is elhangzik: vagy az afrikai menekültek, vagy a mi „alkalmazkodásra képtelen“ cigányságunk? Melyiket választjuk: az ismeretlen kultúrát, vagy a már ismertet a maga buktatóival. Itt az ideje a párbeszédnek. Egyébként eleget hallottuk már: Európa azé lesz, aki teleszüli. Van számos kultúra, ahol a nő szerepe ebben áll, ahol egy nő szinte semmi mást nem tehet, csak szül és temet. Elő hát a cigánykártyával, hátha megmutatja a mi jövőnket is!
Hunčík Péter a Márai Sándor Alapítvánnyal évekig kutatta a romák helyzetét. Hogyan látja most a világot, és benne a roma népet?
– A helyzet nem igazán javult, inkább úgy látom, hogy romlott az elmúlt évek során.
– Nemrégiben írtam egy cikket a SME-be. Arról szólt, hogy 2020-tól az európai uniós államok mindegyikének szüksége lesz vendégmunkásokra (a megemelt nyugdíjkorhatárral ezt nem lehet megoldani). Tényleg ennyire reménytelennek látjuk a helyzetet a romákkal? Hát itt él Szlovákiában majdnem félmillió, Magyarországon nyolcszázezer, Romániában egymillió – emberek, akiket aranytartalékként be lehetne vetni. Csak hát: ha én Szlovákiában szlovák-magyar ellenségeskedés közepén bepattanok egy vitába, öt percen belül le tudom a vitázókat csillapítani azzal, hogy elkezdek sztorizni a cigányokról, és akkor a szlovák és a magyar kezet ad egymásnak, hiszen a cigányoktól rosszabb nincsen! Ezeknek nincs esélyük.
– A kérdés pedig nem változott: valóban annyira jó tanítóknak tartjuk magunkat, hogy meg tudjuk őket tanítani a helyes életre? Hisz nem változott semmi: ugyanúgy 90 százalék fölött van a cigányság munkanélküliségi rátája, ami nem mindig arról szól, hogy nem akarnak dolgozni, hanem arról is, hogy cigányt mi nem veszünk föl, ha megjelenik egy munkahelyen. Mert nem az a helyzet, hogy mi valóban annyira nyitottak lennénk, de ők reménytelenül lusták és ostobák, és nem akarnak beilleszkedni! El kellene ezen gondolkodni, mert 2020-tól Európától távoli országokból jönnek majd a bevándorlók: Ugandából, Thaiföldről, Malajziából. Úgy tűnik, hogy még ez sem indít meg minket arra, hogy elgondolkozzunk: nem lehetne-e a hiányzó munkaerőt a mi romáinkkal pótolni? Itt élnek több száz éve, beszélik a nyelvünket, azért mégiscsak ismerik a szokásainkat, nagy részük keresztény vallású – nem vadidegen emberek. Mert ne higgyük már, hogy aki jön majd a fekete Afrikából, azzal majd semmifajta konfliktusunk nem lesz, az majd tökéletesen be fog illeszkedni, azzal nem lesznek bajok, mert csak a romákkal van baj. Mindenkivel lesznek bajaink, és felmerül a következő kérdés: Nem vagyunk mi kicsit intoleránsak?
A képes jóskártyát nevezik cigánykártyának – nem is véletlenül. A kártya Indiában eredetileg vallási célokat szolgált, és valóban jósoltak vele. Jósok, jövendőmondók, mutatványosok járták Európát, azzal, hogy Egyiptomból menekültek. Innen, az Egypt szóból ered a gypsy elnevezés is. A tudomány és a történelem azonban az indiai származást támasztja alá.
– Elindult időközben egy szeparálási, majdhogynem gettósítási folyamat. Az alkalmazkodásra képtelenek, a nem fizetők kikerülnek a városok szélére (lásd a Karcsai út című filmet: youtube.com).
– Ez mindenütt a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás. Nézem az újságokat: Ukrajna is azon gondolkodik, hogy kerítést fog húzni Oroszország mentén, és majd a kerítés megoldja az orosz-ukrán konfliktust. Izraelben is van egy hatalmas fal, a palesztin-zsidó konfliktust ezzel a fallal akarják megoldani. Igen, falakkal, szegregációval időlegesen időt lehet nyerni, csak még rosszabb helyzet alakul ki. Mert tudniillik akit kiközösítünk, az megmarad az ő közösségében, és nem lesz kapcsolata a többségi társadalommal. Nem tanulja meg azokat az aktuális készségeket és értékeket, amelyek mentén a többségi társadalom él. Egyre mélyül köztük a szakadék. És a bezártak előbb-utóbb kijönnek a kerítés mögül. Sokan lesznek, és csak azt fogjuk látni, hogy még távolabb kerültek tőlünk, a kerítés mögött meg forr az indulat. Amikor ki fognak jönni, mi fogunk megdöbbenni, mert többen vannak, mint mi. És egyszerre csak arról fognak dönteni, hogy mi lesz mivelünk... Ha ezt nem tudjuk észrevenni, akkor nagy problémák vannak az intelligenciánkkal. Ha lenne bennünk felelősség az unokáinkkal szemben, akkor most próbálnánk kialakítani egy olyan helyzetet, ami nekünk is jó – és nekik is elfogadható. Mert most még megtehetjük. Mert (a születési trendeket nézve) elő fog állni egy olyan helyzet, amikor az elkülönített és szegregált roma kisebbség egyszer csak meghatározóvá válik, és szétdobja az országok kereteit.
– Hogyan?
– Ha egy adott etnikum egy államban harminc százalék fölötti számot ér el, akkor kezdi szétfeszegetni az állam kereteit. (Miért nem jár nekünk saját ország?!) Itt, a Kárpát-medencében és a balkáni térségben körülbelül ötmillió roma él, s ha ebből tízmillió lesz... Az már nem Szlovákia, nem Magyarország problémája lesz! Most még meg tudnánk oldani a helyzetet. Én nem hiszek abban, hogy van kiválasztott nép, amelyik megnevelhetetlen. A 18. században Voltaire, akit azért eléggé tisztelünk, ír egy népről, és azt mondja, hogy ennél butább, nevelhetetlenebb, babonás, javíthatatlanabb embereket nem látott... Ezek még nagyon sok bajt fognak nekünk okozni. Ezt mondja Voltaire, a felvilágosult gondolkodó a zsidóságról. Minden korszaknak megvannak a kipécézett népcsoportjai. Vannak, ugye, a sztereotípiák, hogy a cigányokra nem vonatkoznak a törvények. De, kérem, ezt a rendszert mi dolgoztuk ki! Annak, hogy lehet kiskapuzni és ügyeskedni, mi, többségiek ágyaztunk meg.
– Mi lenne hát az igazi megoldás?
– Az oktatás területén pozitív diszkriminációt kellene bevezetni. Cigány értelmiség, cigány középosztály nélkül nem lehet megoldani a kérdést. Roma asszisztenseket kell képezni a rendőr, a tanító, a polgármester mellé, roma építészeket, akik egyszerű házakat tudnak tervezni és kivitelezni, hogy a romák maguknak építsenek. S nem kell feltétlen szabályokkal szabályozni: az asszisztens először egy gyorsított képzésen azzal a feltétellel kapna diplomát, hogy ott marad helyben, a közösségében. Később, akik képesek rá, levelező képzésben megszerezhetik az igazi diplomát is. (Megjegyzés: nem a tananyagot kell minimalizálni, hogy a roma asszisztensek diplomához jussanak, hanem egyfajta „gyorstalpaló“, gyakorlatias diplomát kapnának, amelyik a saját közösségükben való munkára jogosítaná fel őket. Ők lehetnének az elsőgenerációs értelmiség.)
– De hiszen létezik roma értelmiség!
– Igen. Vannak értelmiségiek, akik abban a pillanatban, hogy megkapják a diplomájukat, mennek Pozsonyba, és különböző minisztériumokban, hivatalokban ülnek, tanácsadók lesznek, és eltávolodnak attól a közösségtől, amelyikből származnak, amelyik a főiskolára segítette őket. Ez viszont a roma értelmiség, a roma vezetők bűne.
A cigányok Ázsián keresztül vándoroltak, szavaik egy része szanszkrit, de a ló szavuk – tudjuk, mennyire fontos szó ez! – örmény eredetű (graszt). Vándorlásaik során keveredtek a környező népekkel. A cirkuszos, mutatványos foglalkozás ma sem idegen tőlük, ahogy a kártyavetés sem. Ősi mesterségük még a vályogvetés, a szitakészítés, és szegkovácsok, teknővájók is voltak köztük. Mivel azonban az iparosodással ezekre a foglalkozásokra nem volt szükség, mára megszűntek. Ma már lovakkal is kevesen foglalkoznak közülük.
Történetek
Nekem Komáromban mindig voltak roma osztálytársaim, s csak jó emlékek kötnek hozzájuk. Volt, akiről csak azért tudom, hogy roma, mert ő maga mondta el, és egyáltalán nem szégyenkezve. Van, aki muzsikál, mások kereskednek, és van köztük egy, aki nagyon szomorú és nehéz élet után néhány éve eltávozott ebből a világból. Az iskolai konfliktusaim soha nem a roma iskolatársaimmal voltak (igaz, kevesen voltak, mert a valóban problémásak a „cigányosztályba“ jártak).
Később, mikor már tanítottam, különböző képességű és viselkedésű roma gyerekeket is tanítottam. Nem mondom, hogy időnként nem volt fárasztó, de megtaláltuk a közös hangot. (Volt, akivel négy évbe tellett, és az illető még bosszút is esküdött. Szerencsére nem tudtam, ez mennyire komoly, meg aztán négy év után ő maga mondta, hogy már visszavonta a bosszúállást.) Mivel a legjobb védekezés a támadás, sokszor hallottam a kérdést: „Azért, mert cigány vagyok?“ Szerencsére mindig kellő nyugalommal tudtam válaszolni rá: „Nem azért! Nézd meg a többi gyereket, akik szintén romák. Velük mi gondom van?“ Aztán felsoroltam, hogy mi a bajom azzal, amit csinál. Nem panaszkodhatom, eddig még mindegyik megértette – igaz, néha nem akkor és azonnal.
Majdnem tíz éven át dolgozhattam roma gyerekekkel. Megismertem a szokásaikat, kultúrájukat, szabályaikat, gondolkodásmódjukat. A romungrókét és az oláhcigányokét is. Az elszegényedett romungrók (magyar cigányok) értékrendje – legalábbis a mi vidékünkön – igazodik a többségi társadaloméhoz. Az oláhcigány közösségben erősebb a közösségi hatás – a cigánybíróság, a belső szabályok rendszere, az asszonyok szerepe a közösségben még erősen a hagyományokhoz kötődik. Hányszor látjuk, hogy elöl megy a férfi, mögötte a nő. A feleség a férje engedélye nélkül nem állhat szóba „idegennel“, mondjuk, magyar osztálytársnőjével sem (férfival pláne!). A szabályok egy része az ő paramétereik szerint, az ő közösségük szempontjából érthető. Mégis olyan dolog ez, mintha két külön világban élnénk.
Kusturica: Cigányok ideje
Ez az a film, amely rengeteg dolgot helyére tett bennem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nem érti a cigányságot (mint zárt közösséget). Merthogy ők valóban a jelennek élnek: csak a most van, a tegnap és a holnap nagyon messzi valami – ki tudja, mi lesz még belőle? A jó és a rossz ködszerű dolog. Nincs olyan, hogy jövő (legfeljebb annyi, hogy majd egyszer eljön a cigányok ideje), és nincs olyan, hogy történelem. Az idő megfoghatatlan.
Mert a közösség ideje nem az egyén ideje, és ez a közösség folyamatosan újratermeli magát, él s lüktet, szeret és gyűlöl, meghal és születik – mintha Indiából a tudat mélységes rétegeiben a reinkarnáció tanát is magukkal hozták volna, de nem hirdetik. Nincs jó, és nincs rossz, csak az örök körforgás van ebben a történetben. Minden addig tart, ameddig tart.
Senki sem gondolkodik néhány lépéssel előre, csak a spekulánsok, de azok is csak a maguk hasznáig, a lehetséges következményekkel nem számolva. Na meg a fiú, aki bosszút áll, de ő nem számít, hiszen az apja nem roma volt. Ezek az emberek érzelmekből, szívből élnek, a gondolatok csak ideig-óráig kötik le őket, majd mindent felülírnak a pillanatnyi érzelmek. (Persze ez azért a Balkán világa is, itt, mifelénk semmi sem annyira végletes, mint a mediterrán ég alatt.)
A mélyszegénység problémái
Csicskáztatás
Ma már gyakran külföldre csábítják az egyszerűbben gondolkodó embereket, akiktől elveszik az irataikat, és a bérük fölött is rendelkeznek. Ez bűncselekmény.
Aki a szegénységi küszöb alatt él, nem kap bankkölcsönt, az uzsorások vígan szívják a vérüket. Amit egyszer kölcsönadtak, azt akár hetente-havonta újra visszakérhetik (igen, a teljes összeget). Ez egy ördögi kör, lehetetlen belőle kiszabadulni. Egyébként ez is bűncselekmény. Ha megfelelően büntetnék, sokat javulna a mélyszegénységben élők helyzete.
Mentális elmaradottság
Czeizel Endre az egyik televíziós műsorban elmondta: véleménye szerint a cigányság problémái nem genetikai eredetűek, hiszen a cigány és a zsidó populációban is hasonló mértékben vannak jelen az unokatestvér-házasságok. Míg viszont a zsidóságnál a tanulás és taníttatás már kisgyermekkortól jelentős szerepet játszik, addig a cigányságnál ez nem fontos. (Ez az általánosítás nem minden roma családra érvényes, de a nagy közösségekben élő romák többnyire így gondolkodnak.)
Ezt a gondolkodásmódot kellene pozitív példák, tanult és sikeres roma emberek segítségével megváltoztatni. A mentális sérülés nagyrészt nem genetikai eredetű. Ha mégis ezzel születnek a gyerekek, az gyakran a szülők felelőtlen magatartása miatt van. A terhesség alatti alkoholfogyasztás, rendszeres dohányzás és esetlegesen egyéb szerek használata nem használ a születendő gyermek képességeinek.