Egyre több lány hiszi azt, hogy a ló hátán van a mennyország. Írásunk minden szereplőjének köze van a lóhoz, mert ugye, amíg valaki nem szeretett egy állatot, lelkének egy része alszik (ezt a szép mondást egy lovas lánytól hallottuk).
Lássuk hát, milyen is egy nő és egy ló kapcsolata!
Aki lovagolni tanul: Bindics Csenge (14), Cséfa
Csenge még alapiskolás, nyolcadikos. Ám kiskorától kezdve imádja a lovakat. A természet szeretetét az apukájától örökölte. (Ez az apuka nem más, mint Bindics Imre, a neves séf, akiről közismert, hogy már egyszerű falusi fiúként is imádta a természetet és az állatokat.) Csenge óvodás korában ült először pónira, hétévesen pedig megismerkedett a nagy lóval. A kislánynak azonnal megtetszett az igazi ló, és utána már csak lovagolni akart. Apukája először féltette, de anyukája mindvégig támogatta szenvedélyét.
Ma már mindketten együtt szurkolnak Csengének. Azóta nyáron heti két alkalommal jár lovagolni, most télen pedig kisebb kihagyás után újra kezdte. Jelenleg azon van, hogy minél jobban elsajátítsa az alapokat.
Nincsenek nagyratörő álmai: a lovaglás számára egy különleges, szívének kedves hobbi. Alistálon, egy családi farmon vesz leckéket, western stílusban. Előtte az angol stílusba is belekóstolt – de ez az amerikai stílus jobban tetszik neki. Mint mondja: Alycia Burtont csodálja, aki a szabadlovaglásban jeleskedik, nyereg és zabla nélkül lovagol. Csenge is próbálta nyereg nélkül, viszont a zablát nem hagyja el, mert az biztonságot ad neki. Minden munkát ő maga végez a ló körül.
Bindics Csenge
– Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Először Jacket be kell hozni a legelőről, majd következik a csutakolás – meséli. – A nyergelésben még segítenek. Mikor végeztünk, újból rendbe kell tenni a lábait, hogy a sár és a kő ne zavarja. Jack igazán szerethető, szófogadó, szelíd paripa (herélt ló).
Csenge azt is elárulja, hogy már esett le lóról, de rögtön visszaült. Ez a baleset egy másik lovas farmon történt. (No, akkor a szülők kicsit megijedtek.) Csengének még van egy éve az alapiskolában. Tanulásban jeles, de még nem tudja eldönteni, milyen középiskolát válasszon. Szabadidejében sokat olvas, bicajozik, görkorizik – Jack pedig a „szabadság érzésével” ajándékozza meg.
Aki lovat rajzol: Majoros Júlia (32), Ipolyság
Majoros Julinak nemrégiben kiállítása nyílt Ipolyságon. A lóbarátok a legszebb rajzokat meg is vásárolhatják: a rajzokon ugyanis lovakat láthatunk. Juli sosem gondolt arra, hogy nehéz lenne lovakat rajzolni. Pedig nagyon nehéz.
Azokat a festőket, akik természethűen ábrázolták a lovat, mindig sokra becsülték. Bár a mikéntekről vitatkoztak, sokáig azt hitték például, hogy a ló lába földet ér vágta közben.
Végül a 19. század végén egy amerikai szenátor, nagy lóbarát, megbízta a fotográfusokat, hogy fényképezzék le a vágtázó lovat – egy angol, Muybridge kapta a feladatot. Fotói végérvényesen bebizonyították, hogy a ló 4 lába akkor van levegőben, mikor maga alá húzza őket (nem, mikor kinyújtja, mint addig hitték).
Szóval, Juli nem félt a lóábrázolástól! Igazából Angliában esett meg a dolog (ugyanis huzamosabb ideje már kint élt). Ott rajzolta meg élete első lovát. Egy barátja kérte meg rá, s miután abszolvált pár lóversenyt, és áttanulmányozott sok-sok rajzot és festményt, nekifogott. Ceruzával rajzol: ebben magabiztos, festeni csak nemrég kezdett. Eredetileg divattervezést tanult Budapesten (itt nagy hasznát vette a rajzkészségének). Ám a szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ezért elindult világot látni. Egy csalódás után nemrégiben kis időre hazatért, és édesanyja, akit ügyes könyvtárosként sokan ismernek, ezalatt megszervezte a kiállítását az Ipeľ-Ipoly galériában.
– Nemrég megtaláltam az óvodáskori rajzaimat: ruhák szerepeltek rajta. Nagy hévvel készültem a tervezésre, ám az iskolában sem nagyon biztattak bennünket. Lehet, ha lecseng az olcsó kínai áruk fénykora, újból előveszem a mappáimat – magyarázza Juli, aki élt már Spanyolországban, kedvenc festője, Dalí szülőfalujában is. Nem lovagol, mondja, viszont a lovak világa örökre megihlette.
Majoros Júlia
– Olyan erősek, gyorsak és nagyok. Nemes tartásuk lenyűgöz! Londonban nagyon elterjedtek a lóversenyek, ezeken is sokat tanultam.
Riportalanyunk búcsúzóul még elmondja, hogy a kiállítás sikerén felbuzdulva folytatja a lóportrékat, szíve pedig meggyógyult: barátjával ismét útra kel Londonba, ahol a sminkelést szeretné kitanulni.
Aki díjakat nyert: Cyntia Vlčková (23), Balázsfa
Pici lányként édesapja ölében ült először lovon, majd 15 évesen kezdett komolyabban foglalkozni a lovaglással. A reining – western stílusú díjlovaglás fogta meg igazán. 2010-ben szlovák bajnok, 2012-ben pedig kétszeres bajnok volt Wiener Neustadtban. (A National Reining Horse Association versenyein szokott részt venni.) Első versenyét sosem felejti el. Nagyon izgult, a lábai szó szerint remegtek, még össze is keveredtek – végül harmadik helyezést ért el.
A reining díjlovaglás a „ranchmunka” során adódó feladatok elemeit foglalja magában. Lényege, hogy minél kevésbé látszódjon, hogy a lovas irányít. Ugye, a lovat az ember mindig rá akarja venni arra, hogy megtegyen valamit. Ám az a jó, ha a lovas rá tudja venni a lovat, hogy ő akarja megtenni azt a valamit.
Itt azt a „valamit” Cyntia főként egykezes szárral, illetve a saját testsúlyával tudja elérni. Együtt mozog a lóval, kényelmesen ül. (A western lovaglás őshazája Amerika, ahol a lovasok óriási marhacsordákat tereltek, hosszú órákig ültek a lovon, fontos volt tehát a kényelem. Másik kezük szabadon hagyták, hogy lasszóval például elfoghassák a marhát vagy lőhessenek.)
Miután Cyntia és a nővére komolyan szeretett volna lovagolni, a család karámot építtetett, és lovakat vásárolt. Igazából Somorján tanultak meg lovagolni, majd egy barát megismertette őket a western stílusú lovaglással. Mivel ez a sportág Szlovákiában még nem igazán elterjedt, főként Csehországban és Ausztriában népszerű, ezért a lányoknak cseh edzőjük volt. A tanulás hosszú folyamat, hiszen a versenyen nem lehet hibázni. Összhangban kell lenni a lóval.
Cyntia Vlčková
Cyntia most az egyetem miatt (távúton jogot tanul, közben recepciósként dolgozik) szünetelteti a versenyszerű lovaglást. Idén diplomázik – ám a lovaktól nem akar elbúcsúzni. Középiskolás korában heti hat napot edzett. Iskola után a farmra vette az irányt, gyakorolt, majd a közös esti etetés után, 7 óra körül indult csak haza. Nemegyszer a hajnalokat is tanulással töltötte, mert nem akart lemaradni az osztálytársaitól. Volt mit behozni, mert telente a hétfőket és a péntekeket kihagyta az iskolában, és a hosszú hétvégeken edzője fedett lovardájában gyakorolt, Csehországban.
– A győzelmek mindenért kárpótoltak. Megtanultam küzdeni, s ez a szürke mindennapokban is segít. A győzelmi mámor egy különleges érzés, és csak a versenypályán tudom átélni. Leírhatatlan érzés, mikor mindenki nekem tapsol! – magyarázza Cyntia, majd hozzáteszi, hogy sokat köszönhet a szüleinek, akik mindenben támogatták.
A jövő nagy kérdése pedig úgy hangzik, hogy barátjával külföldön folytassa-e, és még többet megtanuljon a lovakról, vagy belevágjon itthon a jogi pályába. Még nem döntött. Azt viszont örökre megtanulta, hogy a világon a legfelszabadítóbb érzés „egy jó hosszú lovas séta a természetben”.
Aki mély kapcsolatban él Császárral: Csizmadia Markéta (24), Farkasd
Markéta 14 évesen kapta Császárt, a csődört. Tizenegy éve vannak együtt.
– Olyan ez, mint egy párkapcsolat. Az évek során összeszoktunk. Akkor kezdtem a lovaglást, mikor megkaptam Császárt. Még nem volt betörve, együtt tanultunk mindent – meséli Kéty, ahogy a barátai hívják. A család négy éve bérleményben kialakította a saját farmját, és elnevezték Farlovnak. A nagyapa, a keresztszülők, az unokatestvér lovai jól megférnek itt egymás mellett: nagyobb a hely, és a lovak se unatkoznak. Kéty részt vett pár amatőr versenyen, és a család is szervez amatőr bajnokságot. Vendéglátónk mostanság a pusztán kötőfékkel való lovaglással ismerkedik. Imád kísérletezni: Császár a legutóbb megtanult meghajolni. Kéty nyakába teszi a lábát, és azt is engedi, hogy gazdája átmenjen a lábai között. (A gazdi szeretné, ha lova megtanulna lefeküdni és leülni is: ebből már szép bemutatót lehetne kreálni.)
Csizmadia Markéta
Császár nagyon intelligens. Teljesen másként viselkedik, ha gyermek ül a hátán: ilyenkor békés és nyugodt. Ha viszont a gazdit érzi a hátán, akkor tüzes ló lesz belőle. Igazi bélpoklos: például a csillagokat is lehozná egy Horalky kekszért.
– Nyáron, mikor lovas sétákra indulunk, és megállunk egy kofolára, mindjárt kéri a jutalmát. Önszorgalomból meghajol, csakhogy megkapja az áhított édességet – mondja nevetve Kéty. Végezetül még megtudjuk, hogy Császár nagyon szeret fürödni a Vágban, és olyankor a gazdi is vizes lesz tőle. (S hogy teljes legyen a kép: Markéta civilben üzletvezető egy bútorüzletben, és a lovagláson kívül – barátjának köszönhetően – a több száz lóerős motorokkal kacérkodik, soros hobbiként pedig zongorázni tanul.)
