Az ember megkönnyebbül, ha rend és tisztaság veszi körül. Azt szoktam erre mondani: Ha kitakarítok magam körül, megtisztul a lelkem.

Két kilóval kevesebb por! Az ehhez vezető út viszont elég bosszantó tud lenni. Kitakarítunk, jól elfáradunk, majd pár napig élvezhetjük a csodát, ami körülvesz minket. Aztán egyre több felesleges cucc kerül az asztalunkra és a szék karjára.

takaritas-kezdo.jpg

Ezt az újságot most ide teszem, a vázát átrakom addig oda, a könyvemet most ott hagyom az asztalon, a ruhámat, amit végül nem vettem fel, majd később elteszem. Vajon miért vettem elő ezt a kézitáskát tegnapelőtt, ha nem is használom?! Az élet zajlik körülöttünk, az óra pedig ketyeg. Észre sem vesszük, és hopp, máris robban a háztartási bomba! Arról nem is beszélve, hogy a porcicák és a porkandúrok egymást kergetik a parkettán, mint a westernfilmek ördögszekerei, és már csak a jó öreg szájharmonikás dallam hiányzik a háttérből. A tavasz kezdetével az emberi szervezet felfrissül és megújul, így ezzel párhuzamosan környezetünket is igyekszünk megszépíteni. A tavaszi nagytakarítás során kiforgatjuk a házat a 4 sarkából, és mindent alaposan megtisztítunk a sötét és komor hónapok után.

Tegyük tisztába a dolgokat!

Már nagyanyáink idejében is a szombat volt a takarításra szánt nap. Hetente minimum egyszer legalább portörlés, porszívózás és felmosás volt a háznál. Sőt, a nagyi minden egyes nap felmosta a konyhát. Hétfőn volt a mosónap, és ha a ruha megszáradt, aznap be is vasalt mindent. A férfiak a ház körül, valamint a kertben tevékenykedtek. A hét minden napjára akadt valamiféle teendő a napi rutinon kívül (szellőztetés, beágyazás, rendrakás). Olyan volt ez, mint manapság az úgynevezett zónázás.

Hétvégenként kitakarítjuk a házat, évente pedig többször, főleg az ünnepek előtt, illetve a tavasz kezdetével nagytakarítást tartunk.

Zónázás – rend- és rendszerszeretőknek egyaránt

A zónázás egy újfajta, szisztematikusan felépített takarítási módszer, mellyel hatékonyan fenntarthatjuk a rendet, és megőrizhetjük a tisztaságot közvetlen környezetünkben. A lakást, ill. házat tetszés szerint, úgynevezett zónákra (részekre) osztjuk. Például: 1. zóna az előszoba, 2. zóna a konyha, 3. zóna a nappali, és így tovább. Az egyes zónákat pedig az adott hónap heteibe táblázzuk. Áprilisban négy hét van, ami azt jelenti, hogy a lakást négy zónára osztjuk, és minden héten az adott zónában takarítunk, naponta 15-20 percet, a hétvége kivételével. A hétvége a zónázás módszere alapján, a pihenés ideje.

Napokra bontva kell feljegyezni magunknak, mi az, amit az adott zónában szeretnénk elvégezni. Elsőre, persze, banálisan hangzik, és úgy tűnik, hogy a lista teljesen felesleges, hiszen mindenki fejben tudja tartani, mi az, amit meg kéne csinálni. Azonban ha rászánjuk az időt, hogy felírjuk, mit hanyagoltunk el az utóbbi időben, sok meglepő dolog is felkerülhet a listára. Ráadásul jó érzéssel tölti el az embert, ha kipipálhatja az aznapi adagot (persze, szigorúan csak a napi házimunka elvégzése után). Célszerű bevonni a család többi tagját is a zónázásba. A zónás takarítást, persze, ki-ki saját ízlése szerint formálhatja – és bővítheti. Az ezzel foglalkozó blogolók kiváló programokat és letölthető naptárakat készítenek manapság, ám természetesen saját naptárunkat is elkészíthetjük magunknak.

web-bannerek-instagram.jpg

Gyűjtögető életmód – lomtalanítsunk!

Zóna ide vagy oda, takarítani mindenki a saját, jól bevált rendszere alapján szeret. Egyvalamit viszont ugyanúgy csinálunk: mindenki összegyűjti és kidobja a szemetet. A takarítás egyik fontos momentuma, hogy megválunk a felesleges dolgoktól. Jobb esetben. Mert hajlamosak vagyunk a gyűjtögetésre. Gondolok itt a felhalmozott kisebb-nagyobb giccsekre, régi kacatokra, cipőkre és az olyan, „életbevágóan fontos” eszközökre, amelyeket valószínűleg már soha az életben nem fogunk használni. Tartogatjuk őket, mondván: jó lesz még valamire!

Vagy ami még rosszabbul hangzik: nem dobhatom ki, hiszen ajándék volt! Aztán egy idő után egyre több lesz az ilyenből, a végén pedig kijelenthetjük, hogy visszavonhatatlanul gyűjtögetőkké váltunk. Legjobb példa erre a ruhásszekrényünk. Biztos mindenkinek van nem egy olyan ruhadarabja, amelyet már régen nem hord, mégsem tud megválni tőle. Elsősorban meg kell tanulni megszabadulni azoktól a ruciktól, amelyeket már legalább két éve nem vettünk fel. A pszichológus erre azt mondaná, hogy ez tisztító tevékenység: kiszelektálni azt, ami hasznavehetetlen az életünkben.

Egyesek szerint a takarítás kikapcsolódás. Úgy hívom őket: sporttakarítók. Gyorsan, precízen és hatékonyan takarítanak. Tudják, mikor és hol kezdik, és azt is, mikor kell abbahagyni. Mindent szépen sorban a tiszta eredmény érdekében. A sporttakarító ellentéte a nyűgtakarító.

Tipikusan sokat jajgat és sóhajtozik a felmosóvödör felett. Mindene fáj, és mindent muszájból csinál. Ez a fajta nyűgös magatartás gyakran párosul hanyagsággal (felületes takarítással). A kedvencem viszont a fanatikus takarító, aki mellett nem lehet megenni egy szelet müzlit – és minden felületet többször lefertőtlenít. A matracot kétszer átfordítja, s az ágyat hetente kimossa. Nekem is volt egy ilyen takarítómániás szakaszom. Őszintén szólva, teljesen bele lehet őrülni! Az ilyen embernek az ágy már nem alvásra, a fotel pedig nem ücsörgésre való. Ám erről a fanatizmusról le lehet szokni. Én vagyok rá az élő példa.

Egyik jó barátom pedig a megrögzöttségre. Megrögzötten takarít maga körül. Múlt héten vendégségben jártam nála, persze csillogott-villogott a ház. A mosdóból kijövet hanyagul közöltem vele, hogy az ajtó mögött találtam egy jókora pormacskát. Erre őrjöngeni kezdett, hogy lehetetlen, és már menetelt is a tett színhelyére egy túlméretezett porronggyal. Én persze óriásit hahotáztam, ám mivel nem szép dolog tréfát űzni a másik ember gyöngeségéből, így rögtön elnézést is kértem.

takaritas-gep.jpg

A nyugati országokban elterjedt módszer a lomtalanítás. Ez azt jelenti, hogy az ósdi, már nem használt tárgyakat, használati cikkeket vagy akár egy berendezést a község vagy a város díjmentesen elszállítja az arra kijelölt lomtalanítási napon. Ez gyakorlatban úgy néz ki, hogy amire nincs szükségünk, azt kivisszük és lerakjuk a ház vagy lakás elé. Ilyenkor megtelnek a járdaszegélyek különféle hasznos vagy épp hasznavehetetlen lomokkal, a járókelők pedig nekilátnak széttúrni. Hiszen az egyiknek épp jól jönne az a kopott, fehér kis stokedli a konyhába, a másiknak az a faragott polc a falra. Amit az egyik kidob, azt a másik felhasználja, és kincsként őrizgeti a szobája szegletében. Hazaviszi, megtisztítja, és még pénzt sem kellett kiadnia érte. Ráadásul közösségformáló munkálkodás ez, hiszen közösen takarítunk. Mára már a mi falvaink is meghirdetik a lomtalanítást. Ilyenkor a lakosok kiviszik a hűtőszekrényt, a régi konyhakredencet vagy éppen a poros kis fotelt a ház elé. Könyvek, újságok, régi gyerekjátékok és megannyi limlom kerül az utcára.

Természetesen vannak szabályok, melyeket itt is be kell tartani, hiszen a veszélyes hulladékot csak az arra kijelölt helyre viheti az ember. Továbbá az egymás mellett lakóknak ügyelniük kell, hogy ne legyen még nagyobb a rendetlenség. Bár a felgyülemlett „szemetet” maradéktalanul elszállítják, igyekezzünk azért a legösszeszedettebb állapotába elrendezni.

Biotakarítás – vegyszerrel vagy nélkül?

Ki gondolta volna, hogy a bioéletmód és bioélelmiszerek mellett ilyen hamar felüti a fejét a biotakarítás fogalma? Bizony! A vegyszermentes takarítás, azaz biotakarítás egyre közkedveltebb. A natúr, öko, bőrkímélő készítmények mellett egyre szívesebben térünk vissza a nagyanyáink régi, jól bevált és praktikus készítményeihez, melyek a következők: ecet, citrom, szódabikarbóna, só, tej és sütőpor. Az ecet például rendkívül hatékony a vízkőoldó, baktérium- és gombaölő tulajdonsága miatt.

Nagyon sokan használják ablakmosáshoz, hűtőszekrény tisztításhoz, sőt a mosásnál, a ruhák előáztatásánál is. A szagtalanító hatása miatt a hagymaszagú deszkákat és tálakat is fél óra alatt ki lehet áztatni ecetes vízben. Konyhában és a fürdőszobában egyaránt nagy segítség lehet. Fontos azonban, hogy az ecetet mindig vegyítsük vízzel, és ne használjunk nyílt lángot mellette.

Az ecetet az eldugult lefolyókra lehet kombinálni a szódabikarbónával (a lefolyóba egy evőkanálnyi szódabikarbónát szórunk, és rá két deci ecetet öntünk. A keverék pezsegni kezd, kiválóan elhárítja a kisebb dugulásokat, és a csöveket sem rongálja). A szódabikarbónát és a sót szőnyegek tisztítására használhatjuk. Ha a szőnyeget egyenletesen beszórjuk az általunk választott anyaggal, majd seprűvel eldolgozzuk benne azt, fél óra után alaposan át kell porszívózni. A szőnyeg tiszta és szagtalan lesz. A citrom és a sütőpor a zsíroldó hatásának köszönhetően rendkívül jó segítség a konyhában. Tíz perc alatt feloldja a gáztűzhelyen lévő zsíros foltokat. A citromot kifacsarjuk, és 10 percig hagyjuk állni a tűzhelyen. A sütőport ugyanúgy a ráégett foltokra szórjuk, majd meleg vízzel és szivaccsal eltávolítjuk. A portörlésre kiváló az olívaolaj és a tej. Egy puha rongy csücskét óvatosan olívaolajba mártjuk, és azzal átkenjünk a bútort. A száraz résszel pedig áttöröljük, és a fafelületek csillogni fognak. Régebben a nemesfa bútorokat tejjel fényesítették, illetve a bőrbútorokat lenolajjal kenegették.

Kié legyen a porrongy?

Olivér, barátnőm hároméves kisfia nemrégiben kapott egy főzősarkat. Tálak, tányérok, evőeszköz, serpenyő, sütő – ami csak a nagyi romantikus konyhájába befér. Jobban örült neki, mint az eddig kapott összes játékának együttvéve. Sokan mégis rácsodálkoznak. Konyhasarok fiúnak? A főzés kislánynak való, nem?! Hát, nem! Ez olyan, mintha az összes játék porszívót csak rózsaszínre festenék. Utalva arra, hogy a porszívózás kizárólag a női nemre háruló feladat. Kislánynak porszívót, kisfiúnak fűnyírót. Milyen találékony!

Egyenesen hasznos, hiszen amit a gyerek kiskorában megtanul, nagykorában olyan, mintha találná. Nem igaz? Sokan bólogatnak, és azt mondják, persze, miért is ne, így van ez rendjén. Egészen kislánykorától hozzászokik majd a takarításhoz, aztán majd ki sem lehet venni a kezéből a porrongyot. Mások, a modernek és az emancipáltak viszont úgy tartják, az erősebbik nemnek is ki kell vennie a részét e nemes feladatból. Éppen ezért teszem fel a kérdést: kit illet a porrongy? Nagyon sok nő kezéből a férfi ki sem tudja venni a mágikus moppot, mert a nő mindent jobban, szebben, precízebben tud. Úgy, ahogy ő azt megszokta.

Van olyan férfi, aki a takarítás szó hallatára menekülőre fogja, annyira irtózik a felmosórongytól és takarító asszonykájától. Akad persze szép számmal olyan férfi is, aki segít a házimunkában. Sőt, már olyannal is találkoztam, aki a felesége kétnapos munkája után is talál gyanús foltot, majd megy, és egy erre rendszeresített ronggyal utólagosan mindent még egyszer letörölget. Igen, erre mondják: ahány ház, annyi szokás.

Arról nem is beszél-e, hogy amikor azt mondják, a házimunka a nőé, a mondat másik fele így hangzik: a férfiaké pedig a kert! Hiszen a férfi tevékenykedik a ház körül, nyírja a füvet, és javítja a műszaki hibákat. Állandó ingázása ez a háztartás bűvös mérlegének (hiszen ott van még temérdek más háztartási tevékenység, a főzés, a mosás, plusz a gyermeknevelés, amelyekből mindkét nem kiveheti a részét). Természetesen sok függ az ember neveltetésétől és tulajdonságaitól, valamint fogékonyságától is, hiszen van olyan férfi, aki szívesen letörli a port, kivasalja a ruhákat, vagy épp felporszívózza a házat. Viszont a ruháit állandó jelleggel szanaszét hagyja. Persze, sok olyan nő is van, aki inkább lenyírja a füvet, és megjavítja a mosógépet, csak a vasalóval ne kelljen soha randiznia.

Esettanulmány – avagy Marie, a francia bejárónő

A háziasszonyok egyik rossz szokása, hogy valamiért mindig szabadkoznak vendégeik előtt. Az ablakot már nem tudtam megmosni! Jaj, megint egy porcica, pedig a minap mostam fel! Ezzel felhívják a vendégük figyelmét arra, hogy ők aztán jó háziasszony módjára igenis takarítottak! Ahány ház, annyi szokás – szokták mondogatni. Jártam már olyan helyen, ahol senkit nem zavart a temérdek morzsa a földön, de olyan helyen is, ahol egy porszemet sem lehetett volna találni. Ha előre bejelentett vendég érkezik a házhoz, igyekszünk mindent megtenni a teljes tisztaság és komfort érdekében. Megesik viszont, hogy váratlan látogató jön, és persze, Murphy törvényének megfelelően: mindig a bombarobbanás után. A detonáció után pedig kopogtatnak. Úgy is mondhatnánk, hogy a ház egyáltalán nincs reprezentatív állapotában. Erre az eshetőségre felkészülve kitaláltam egy módszert.

porszivo-allo.jpg

Van nekem egy kedvenc, képzeletbeli francia bejárónőm, Marie. Marie ügyes kis takarítónő, aki szereti a munkáját, de azért vele is megesik, hogy kevésbé megy neki a munka. A ház állapotától függően építem Marie imaginárius karrierjét.Tehát amikor váratlan vendég érkezik, két szituáció léphet fel. Az első: megdicsérik a kellemes légkört és a tisztaságot. Ilyenkor Marie-t nagy szavakkal illetem, az ő nevében is megköszönöm a dicséretet. Persze, azt is hozzáteszem, hogy Marie nem vállal más háztartást az enyémen kívül.

Második lehetőség: a vendég kiszúrja az elhanyagolt sarkakat. Ekkor ezt mondom: „Elnézést kérek a rendetlenség miatt, de mostanában Marie nagyon ellustult!” Nagyot sóhajtok: a bejárónő. Majd szememet kicsit kidüllesztve suttogom: mostanában elég zűrös a magánélete, meglátszik a takarításán. Majd mosolyogva hozzáteszem: minek köszönhetem kedves látogatásod? Marie, a láthatatlan francia szobalány mára egészen a szívemhez nőtt. Olyannyira, hogy Marie-t sokan komolyan veszik. Már az is megesett, hogy mikor Marie botrányos viselkedését ecseteltem, a barátnőm rögtön hozzátette: Hozzám Rózsika jár, és most neki is hanyag időszaka van! Majd kacsintott, és összemosolyogtunk.

Megkérdeztem egy házaspárt arról, náluk ki és mikor takarít. Mindketten dolgoznak, Ricsi teljes, Anita pedig fél munkaidőben, mellette pedig tanul, második mesterképzését folytatja. Van egy hároméves fiuk, Olivér.

Anita: – Nálunk nincs konkrétan takarítónap. Általában a férjemmel együtt csinálunk mindent, a takarítást és a főzést is megosztjuk. Mivel mindketten dolgozunk, így egyszerűbb. Kényszeríteni erre egy férfit felesleges lenne, nekem viszont szerencsém van. Így ha a férjem éppen porszívózik, én megyek a fürdőbe. Ha nem dolgozom, és éppen nem tanulok, néha egyedül megcsinálok mindent. Mellőzöm a klórtartalmú tisztítószereket, inkább az aloés, kímélő tisztítószereket használom. A klórnak a szagát se szeretem. Ugyanúgy az ecetet sem kedvelem, helyette inkább citromot vagy citrompótlót használok. Tavasszal jön a nagytakarítás: mindig megvárom, hogy jobb idő legyen. Aztán kipakolom a konyhaszekrényt, mindent átmosok, továbbá mindent – cipők, ruhák, gardrób, ablakok, függönyök, tároló – szépen sorban rendbe teszek. Egyedül az ablakmosást nem kedvelem, viszont a kényszer nagy úr.

Ricsi: – Segítek takarítani, illetve nálam ez automatikus. Nem arról szól, mit szeretek, vagy mit nem. Otthon is segítettünk édesanyánknak a háztartási munkákban. Kivasalok, ha kell, hiszen az ingeimet korábban csak én vasaltam. Így több időnk marad egymásra a feleségemmel, és a kicsire. Kimehetünk sétálni, vagy csinálhatunk bármilyen közös programot. Ezzel egymást segítjük, és időt spórolunk. Amit soha nem szerettem, az a törölgetés volt. Szerencsére ezt már megoldotta a mosogatógép. A szerelésekre pedig van egy ötéves tervem. Amit nem tudok, arra szakit hívok. Viszont itt van például ez a fiók, ami múlik-marad. Elromlott a sín, így nem záródik rendesen. Szóval a barkácsolásban még tökéletesedni kéne.

Derzsi Bernadett