A divat mára áttolódott az online térbe, a fiatalok egyre ritkábban járnak „kőüzletbe”, inkább rendelnek a fast fashion márkáktól. Nem ismerik az anyagokat, a szabást, elég nekik a kép... Úgy isszák a bort, hogy szőlőt még nem is láttak.
Az idősebbek – vagy azok, akiknek szűkebbre szabott a pénztárcája – pedig a turiba indulnak. Nálunk a butikok választéka siralmas, a kínálat egyre szürkül, de a turkálókban néha igazi kincsekre lelhetünk, potom árért (főleg, ha új áru érkezik).
Ám a túrás macerás. Időrabló elfoglaltság. Szagok vannak. Arról nem is beszélve, hogy a használt ruha kifejezés értékcsökkentő hangulatot kelt. Ezért is találták ki a menőbb üzletek és a divatos influenszerek, hogy ma már nem turikincseknek, hanem pre-loved daraboknak becézik a gardróbvásárokon vagy luxiturikban megvásárolható ruhákat.
Ezzel azokat a fiatalokat is szeretnék becsalogatni a használtruha-kereskedésekbe, akiket a turkáló kifejezés elriaszt, a pre-lovedra viszont rábólintanak, mert az jobban hangzik, sőt értékállóságot sejtet.
Hisz régen tudjuk, hogy nem mindegy, milyen kifejezéseket használunk: nomen est omen.
Ma már menő hazai és magyar márkák is tartanak pre-loved kiárusításokat, ahol olcsóbban szerezhetjük be a régebbi kollekciók darabjait. Divatba jöttek a lakásbutikok, ahol előválogatott darabok kerülnek eladásra, és fiatal divattervezők is megjelennek a régebbi cipőikkel vagy ruháikkal – s a nők azon nyomban lecsapnak rájuk.
A nyugati országokban a patinás „vintage” üzletekben régi Chanel vagy Gucci darabokra is szert tehetünk, nálunk azonban még nincsenek olyan üzletek és márkák, amelyek a régebbi darabokat magasabb áron adhatnák el, mint új korukban.
