Kecsesen mozdítja karját, szelíden mosolyog. Szokol Erzsike (34, Komárom) példakép számunkra, mert sokat tanult, és sokat is dolgozik, mégis végtelenül szerény.

Érdeklődése szerteágazó – egy zsizsegő művész, aki a pihenést hírből sem ismeri. Környezettudatossága gardróbszekrényéből is kikandikál, hiszen ruháinak zömét a turiban szerzi be. (A táska kicsit más, az lehet új, mert stílust ad – mondja.) Hogyan kell megélni a fenntarthatóságot? Erzsike sallangok nélkül mesél nekünk róla.

szokol-erzsebet-portre-belso.jpg

Fenntarthatóság: annyit írnak erről, hogy már csak cséplik a szót. Elcsépelt kifejezésnek számít a fenntartható divat – talán azért is, mert a gagyi minőségű fast fashion termékeket vagy a kínai ruhákat nehéz „fenntartani”, hisz pár alkalom után kinyúlnak vagy elformátlanodnak. A minőségibb, márkákhoz köthető darabok viszont új életre kelhetnek a gardróbunkban. Nem olyan könnyű válogatni, mert a turikban bizony nem selyempapírban kínálják a ruhát, hanem szó szerint turkálni kell. Még a jobb turkálókban is.

Divatanyagunk vendégmodellje, Szokol Erzsike elmeséli, hogyan tehetünk szert csupa „luxi” darabból álló ruhatárra – hisz az ő szekrényében csupa Gucci és Moncler lóg. Azt mondja, a keresgélés számára kikapcsolódás, ilyenkor elfelejt minden bút és bajt; és keres. Egy óráig tart, míg átnéz egy üzletet. Nem akarom azt írni, hogy áttúr, de ő nem finomkodik, hanem éles szemével és finom kezével kikapja a legjobb darabokat, mert ismeri az anyagokat és a nagy márkák stílusát. Szenvedélye a divat, s jól tudja: azzal, hogy másodkézből vesz valamit, a környezetét is kíméli.

Szokol Erzsike gyönyörű nő, mindemellett csodálatosan egyszerű: nem bonyolít túl semmit. Tudja, hogy egy szépen kidolgozott Dior szoknya (ebben láttuk meg először, s elájultunk a finom anyagtól) ugyanazt a minőséget képviseli, mint az édesapja tanyasi kertjében termett, napocska érlelte paradicsom. Egyszerű és nagyszerű.

– Mindig úgy festesz, mintha a címlapról léptél volna le. Építész vagy: a kontrollnapokon zord és dühös férfiakkal állsz szemközt. (Ennek tanúja voltam.) Milyen ruhában mész ki egy építkezésre?

– Nem mindig szoknyában, de szeretek szoknyát viselni. Két nővérem van, ezért nálunk magától értetődő volt a divatozás, mindig csinosan öltöztünk. Édesanyám tűsarkúban tipegett, s később a nővéreim is követték a példáját. Az iskolában lehetett is – akkor még mindnyájan ott dolgoztak –, de én ma már inkább sportcipőt húzok, hiszen nap mint nap építkezéseken helyszínelek. Szerintem az épületekről, amelyekhez eddig közöm volt, szintén lerí, hogy szeretem a szépet.

– Sugárzik a mosolyod. Mit szólsz, mikor megdicsérnek? Milyen típusú embernek tartod magad?

– Mindig azt mondom: ami bennem van, az nem fér el egyetlen testben. Aktív vagyok, soha nem férek a bőrömbe. Nincs olyan, hogy fekszem és lustálkodom. Állandóan jövök, megyek, vagy épp rajzolok a tervezőasztalnál. Maximalista vagyok, de nincs sok önbizalmam. Nálunk mindenki visszafogott otthon, soha nem voltak drága dolgaink, én tizennyolc évesen kaptam az első Adidas cipőmet. A hétvége nálunk mindig a munkáról szólt: Gúta mellett van egy kis tanyánk, apukám ott nőtt fel. Hétvégén mi mindig gyomláltunk, fát vágtunk, leveleket szedtünk, vagy épp füvet nyírtunk. A környezettudatosságot is otthonról hozom: mi már gyerekkoromban is szelektáltuk a szemetet, komposztáltunk! Otthon mi, lányok mindig azt láttuk, hogy nem szabad pazarolni, és szorgalmasnak kell lenni.

szokol-erzsebet-1.jpg

– Édesapád a gútai magán szakközépiskola alapítója. Mit jelent számodra, hogy a saját iskolátokban nőttél fel?

– Édesapám a nagy példaképem. Ő olyan, akár a magyar népmesék főhőse. A legkisebb fiúgyermek, aki a lapuháti tanyáról elindult a nagyvilágba szerencsét próbálni. S lám, később iskolát alapított! Egyébként abból az indíttatásból, hogy abban az időben nem létezett magyar nyelvű kozmetikusképző, s az idősebb nővérem kozmetikusnak szeretett volna tanulni. Apukám mellesleg agrármérnökként végzett Brünnben, vörösdiplomával, majd a helyi szövetkezetben dolgozott. Máig szereti a kertészkedést, s mindig is fogékony volt a művészetekre; ezt tőle örököltem. Az igényességet is: antik könyveket gyűjtött, több mint ezer kötete volt odahaza. A nővéreimmel minden évben méhviasszal kentük át a könyveket: máig az orromban érzem az illatát.

– Édesanyád is az iskolában tevékenykedik?

– Igen, de ő mint pedagógus; egyébként óvónői végzettsége van. Igazából vele kezdtük a butikozást, mert mindnyájan szerettük a szép ruhákat. Átjártunk értük Győrbe vagy épp a környékbeli városkákba. A turizást a nővérem kezdte – hozta haza a ruhakupacokat, mi meg válogattunk. Hamar rájöttünk, hogy ezek sokszor minőségi darabok: jobb az eldolgozás, jobb az anyag, mint azoknál, amiket az üzletekben találhatunk.

– S mikor jöttél rá, hogy ez neked segít kilépni a mindennapi mókuskerékből?

– Pozsonyban tanultam az építész­mérnöki karon, és az egyetem alatt a Textil House nevű turi mellett laktam. Ha kis léleksimogatásra vágytam, csak átszaladtam. Ez nem luxi turi, van vagy 25 üzletük országszerte – Komáromban is van egy, ahol most lakom. A Textil House­nak volt egy külön részlege, ahol az exkluzívabb ruhákat halmozták fel. Elsőnek mindig oda indultam, mert akkor már jól ismertem a nevesebb divattervezőket – de az összes tárolót át kellett nézni, mert ott is kincsek rejtőztek.

Akik beárazták az árut, nem nagyon ismerték a márkákat, nekem pedig a divattörténet volt a hobbim. Igazából ez volt az én mesteriskolám, mert közben szuper stílus­érzékre tettem szert, és sokat megtanultam az anyagismeretből.

– Honnan inspirálódtál a válogatás során?

– Szeretem a kihívásokat, számomra a minőség volt a fontos, de elérhető áron. Erre már akkor is kihívásként tekintettem. Magazinokból inspirálódtam: mindig volt otthon Burda, édesanyám például szeretett varrni. Én is szeretem a kezemet használni, az iskolában megtanultam gyöngyöt fűzni, tűzzománcozni. Máig készítek ékszereket magamnak, mert szeretem a kézműves technikákat.

– Egy indiszkrét kérdés: hol tárolod ezeket a szép a ruhákat?

– Nemrég költöztem az új lakásomba, s ott van egy kisebb gardróbom, valamint három beépített szekrényem. Nem csupán vásárolni szeretek, viselni is szeretem a ruháimat. Megesik, hogy napközben is átöltözöm. Érdemes ruhákba befektetni, de nem muszáj sok pénzt elkölteni ahhoz, hogy jól öltözött legyen az ember lánya! Szerintem a hosszú ideig viselt ruhák jelentik a fenntartható divatot. Ezért vigyázok rájuk, gondosan tisztítom, tárolom, egyszóval megbecsülöm őket. Szerintem van vagy negyven darab farmerom, mindegyiket úgy turiztam. Gyűjtögető típus vagyok, még megvannak a gimis, sőt az alapsulis ruháim is – szerencsére jók rám, mert tartom a versenysúlyomat.

elofizetes_uj_no_0.png

– Új ruhát nem is vásárolsz?

– Dehogyisnem. Nagyon szeretem például a Zarát is, ott is lehet szép ruhát venni. Ám zongorázni lehet a különbséget egy Dior és egy Zara szoknya között. Előbbi kézzel van varrva, és bírja a gyűrődést. A nagyüzemileg készült szoknya pár mosás után tönkremegy. Néha átugrom Parndorfba, és körülnézek az outletekben. Elsősorban cipőt, táskát, kiegészítőket vásárolok, kabátot, s néha pulcsikat is, ha egy­egy különleges darabra bukkanok. Az a nyerő, ha az üzletekben vásárolt darabokat turis kincsekkel kombináljuk!

– A hozzáértők szerint az a jó, ha a táskánk és a cipőnk minőségi bőrből készül.

– Azokat én is újonnan veszem. Nem hódolok semmilyen káros szenvedélynek – az én ópiumom a divat! Ez nem arról szól, hogy dicsekedjek azzal, amim van, hanem hogy jól érezzem magam a bőrömben. Ez az én külön bejáratú boldogságom, az első számú hobbim. A férfiak szivarokat gyűjtenek, én pedig ruhákat és táskákat. (Nevet.)

Soha nem dobok ki ruhát. Elajándékozom őket, vagy ami még jobb: megtartom mindet! Mindig azt gondolom, ez vagy az a darab még jó lesz valamikor.

– Mit vennél fel egy bálba és mit egy kontrollnapra? Melyik az aktuális kedvenc darabod?

– A bálba a kék gyöngyös ruhámat viselném, amelyet Csinger Anditól vásároltam. (Andi komáromi származású influenszer hétszázezres követőtáborral, sokáig Ausztráliában élt. – a szerk. megj.) Munkába Burberry vagy Ralph Lauren inget viselnék, egy H&M-­es farmerszoknyával vagy egy Levis farmernadrággal. Ezek az ügyeletes kedvenceim. Mivel a hétköznapokon sportcipőben járok, alkalmakra magas sarkút húzok.

– Ha már listázunk, beszéljünk az illatokról is. A parfümöket is szereted?

– A kedvenc parfümöm egy örök klasszikus, a Chanel Mademoiselle. Évek óta azt használom. Mint már említettem, ragaszkodom a dolgaimhoz – hűséges típus vagyok.

– Ezek után meg kell kérdeznünk: ha ennyire érdekel a divat, miért lettél mégis építész?

– Mindig szerettem festeni és rajzolni. Restaurátor akartam lenni, de ahhoz sok kémiát kellett volna tanulnom. Az iskolában tehetséges emberek közelében mozogtam. Kiállításokra jártunk, jó viszonyt ápoltunk Janiga Józsi bácsiékkal – ő a Csallóköz hiteles festője volt. Egyszer az egyik oktatónk, aki meglátta a rajzomat, azt mondta: Neked építésznek kell menned! Az építészetben fontos a gyakorlatiasság, én pedig jobban szerettem a gyakorlatot, mint az elméletet. Gyermek koromban édesapámmal babaházat készítettünk, apró bútorokat fabrikáltunk belé. Építészként is praktikusan gondolkozom, hiszen egyszer kezembe fogtam, közöm volt azokhoz a nemes anyagokhoz, amelyekkel ma is dolgozom. Persze, a mi szakmánkhoz ,,fenék” is kell, mert már az egyetem alatt is nagyon sokat kellett rajzolni. 

szokol-erzsebet-zaha-hadid.jpg
Erzsike kedvence az iráni származású Zaha Hadid, aki nő létére korunk legnagyobb építésze volt. A képen az általa tervezet bakui kulturális centrumot látjuk. Hadid épületei íves, lágy formáikról ismertek, a pozsonyi felhőkarcolók tervei is az ő irodájából kerültek ki...

– Mit jelent számodra a munkád?

– Csodálatos és nehéz szakma a miénk. Mikor tervezek, mások álmait próbálom formába önteni. Mikor tervezek, álmodom egy nagyot. Ám arra is gondolni kell, hogyan lehet kivitelezni egy adott tervet. Minden épületre úgy nézek, mintha az enyém lenne, ezért mindig a takarékos megoldásokat keresem.

– Mikor megbeszéltük az interjúdat, azt mondtad, a hétfőid foglaltak, mert Gútán tanítasz az iskolátokban. A szemléletedet igyekszel átadni a diákjaidnak is?

– Beltéri dizájnt oktatok, de az órákon arról is beszélek, hogy milyen az én értékrendem. Felhívom a diákok figyelmét arra, hogy mindig maguknak tanulnak. Egyenes ember vagyok, szerintem átjön nekik, hogy ki vagyok, és mit szeretnék átadni.

– Szerintünk igazi nő vagy, olyan, aki minden kihívásnak elébe áll. Hallottuk, hogy a főzés sem áll távol tőled...

– Édesapám Lapuháton, a tanyánkon kertészkedik, bio minőségben. Szerintem egy lakóházat is el tudna látni zöldséggel és gyümölccsel – az egész család azt a zöldséget fogyasztja, amit ő ott megtermel. Emellett van szőlőnk, körténk, almánk, mogyorónk, ribizlink, málnánk... Mikor beugrik hozzám Komáromba, mindig megkérdezi: Mit vigyek? A konyhámban szeretem a házi alapanyagokat. Szombat reggel mindig piacra megyek. Mindig veszek friss vágott virágot – otthon egész dzsungelem van.

De a piacon veszem meg a tojást is, a házi rétest és a birs­almasajtot. Igyekszem frisset enni, frisset főzni, egészséges receptek alapján.

– Azt mondtad az előbb, őrzöd a versenysúlyodat. A filigránságod alkati adottság?

– Is-­is, mert mindig sportoltam. Ha időm engedi, délutánonként most is kijárok a természetbe. Nagyon szeretem a vizet, a Dunát! Tizenegy éves koromtól tizenhét éves koromig terembicikliztem; már gyerekkoromban is szerettem mozogni, szóval ezt a jó szokást is hazulról hoztam. Most főleg jógázom, bringázom és görkorcsolyázom. A töltésre járok ki, de tavaly túlzásba vittem a több mint harminc kilométeremmel, és lesérültem. Mindent gőzerővel csinálok, s ez néha visszaüt – de én ekkor vagyok önmagam.

A fű zöld, az ég kék

A fiatal építészmérnököt alaposan feltarisznyázták odahaza. Erzsike mindent a szüleitől tanult, s boldogan tekint vissza a lapuháti tanyán szerzett élményeire. Ő még tudja, hogy a fű zöld, az ég kék, a paradicsomot pedig a napocska érleli: nem lehet becsapni hívságos vagy csillivilli dolgokkal. Erzsike mindig szerette a kézművességet, s mivel családja tulajdonolja a gútai művészeti magániskolát, afféle legkisebb lányként az iskola falai között nőtt fel. Ott tanult meg festeni, ólomüvegezni, gyöngyöt fűzni.

szokol-erzsebet-2.jpg

Később pedig beleszerelmesedett a divatba! Igényes nő lévén, ott is a legszebbet és legstílusosabbat kereste, így talált rá a Dior szoknyájára és Tod’s cipellőjére. Mondhatnánk, a legjobbnak a legjobbat! (Persze másodkézből, mert észnél kell lenni, s nem szórhatjuk sem a pénzünket, sem a természeti kincseinket...)

Az én rutinom!

„Reggelente megmosom az arcom, lefújom termálvízzel, majd arckrémezek – avat be bennünket Erzsike a napi rutinjába. – Szeretem a Medik8 termékeit. Az alapozóm Yves Saint Laurent, a pirosítóm Chanel, a szempillaspirálom pedig Sensai 38°C – ezt nem dobja le a szempillám. A szemhéjamra is arcpírt szoktam felvinni, szeretem az univerzális termékeket. A hajamra Kevin Murphy csodáit használom. Emellett szeretem a La Roche-Posay krémeket és testápolókat, valamint a Bioderma tusolókat. Mindig elolvasom a recenziókat a Krémmánia weboldalán, szeretek tájékozódni. Amúgy a kádam a mindenem! Belefekszem, gyertyát gyújtok, zenét hallgatok és relaxálok. Szeretem a zenét, kislány koromban zongorára is jártam, zene nélkül nem tudnék élni...”

–kórósi, nagyvendégi–
Cookies