Miért lesznek az energikus férfiakból morcos pasik? A férfiklimax, a hormonális változások miatt? Ahogy múlik felettük az idő, a természet törvényeinek engedelmeskednek? Ám sokuknál már harminc után elkezdődik: gyakran látni színházban, vendéglőben vagy szabadságon, hogy nők ruccannak ki – a barátnőikkel. És remekül elvannak. Sokkal remekebbül, mintha a férjük vagy a pasijuk is jelen volna. S azért szórakoznak egymással, mert a férjet nem lehet kimozdítani a házból – csak fekszik a tévé előtt, és szidja a politikusokat.
Nem vagyok én zerge!
Hová tűnt az a szórakoztató pasi, akit minden barátnő irigyelt? Hová lett a büszke sportember, aki a tíz évvel fiatalabbakat is kenterbe verte? Ma meg már nem lehet lehúzni a rekamiéról. Romantikus víkend, erdei túra – egyik se érdekli. A hegymászásra azt mondja: „Nem vagyok én zerge!” Ugye, ismerős a képlet? Férjünk menthetetlenül ellustult.
Mit lehet tenni, ha alig negyvenéves férjünk azt mondja, már nincs annyi energiája, hogy felvegye a fiatalokkal (!) a versenyt? Ha olyan kifogásokat mond, hogy „ott sok ember lesz, meleg lesz, hideg lesz, fújni fog a szél, megint meghúzom a lábam, rossz felfelé menni, rossz lefelé menni, itt sok a hegy, itt semmi más nincs, csak síkság, a színház unalmas lesz, mint múltkor, kár kiadni rá a pénzt, de nem fog tovább tartani tíz óránál, ugye?”…
A férfiklimax
A férfiak morcosságát nem az elégedetlen asszonyok találták ki. Bizonyság erre egy Angliában napvilágot látott tanulmány, amelyben a tudósok több mint tízezer, ötven év körüli férfi viselkedési szokásait vizsgálták. Megállapították, hogy a középkorú nők sokkal elevenebbek, mint a férfiak. Főleg azért, mert ebben a korban már kevesebb az otthoni munka: a gyerekek felnőttek, egyszerűbb a háztartás, a mosás, takarítás, főzés, ami idejük nagy részét eddig megette. A férfiak bevonása a házimunkába elsőre jó ötletnek tűnik. Egyre több férfi hajlandó bevásárolni vagy főzni, még élvezi is kicsit – ám a kedvetlenség, a morózusság akkor is marad. (Morózus ötvenes pasink nagy néha találkozik a barátaival, de akkor is csak megiszik egy sört, és amint sötétedni kezd, hazahúz.) Hova tűnt a régi vadász?
Múltkor a hátamban szúrt, most meg a kezemben
Lehet, hogy most sok nő azt gondolja: még mindig jobb, mintha nők után kajtatna. Mit mond a pszichológus? „A vándormadarak többsége törött szárnnyal ugyan, de visszatér régi fészekbe.” Vagyis sok klimaxos férfi félrelép, de aztán visszaoldalog anyuci bő szoknyája mellé. Negyven-ötven év között a férfiak rájönnek, hogy ők már nem fogják megváltani a világot. És jön a kiégési szindróma: a munkahelyüket unják, a házasságuk kiüresedett, a gyerekek kirepültek. Nincs cél, nincsenek előrevivő tervek. Az élet felgyorsult, még szemükkel sem képesek követni a sodrást, nemhogy még ráugornának a hullámokra. A nagy tettek ideje ELMÚLT– az ő vonatuk már elment. A férfiak tíz százalékánál panaszokat okoz a hormonháztartás felbolydulása. A változókor azonban leginkább a lélekben tesz kárt.
Ne feledkezzünk meg az egészségügyi gondokról. Húszéves kortól negyvenig a férfiak nem figyelnek a testi tünetekre, föl se vesznek egy kis náthát. Ám ötven felé egyszeriben figyelni kezdik magukat. Észreveszik, hogy valami megváltozott a szervezetükben... Itt szúr, ott szúr, mi a fene ez a kis csomó… Jaj annak az asszonynak, aki nem szentel elég figyelmet ezeknek a „tüneteknek”! (Egy okkal több van a morgásra.) Nagyon nem ajánljuk, hogy gúnyolódjunk a panaszokon, mert a klimaxos férfi humorérzékén is csorba esett.
Ugyancsak készüljünk fel arra, hogy ha párunk eddig is elfelejtett ezt-azt, akkor most már mindent el fog felejteni. Hiába számláljuk keddtől kezdve minden nap, hogy szombaton grillpartira vagyunk hivatalosak, drágánk péntek délután ragyogó arccal újságolja, hogy szombaton végre kimegy halászni…
A feledékenység nem csupán a férfiak problémája. És a lustaság sem. Tegyük kezünket a szívünkre: hányszor, de hányszor lustálkodnánk szívesebben otthon, mint hogy elmenjünk a nagyihoz látogatóba. (Pedig épp a kötelességek tartják fiatalon az embert!)
A férfiak a természetüknél fogva lustábbak, mint a nők. Ötven felett nem lehet rávenni őket semmire, ami nem föltétlenül fontos. Már nem akarják megmutatni, hogy ők a legerősebb hímek a környéken. Szeretnek egyedül lenni, szívesebben járják egyedül a csúcsokat. Ezért van az, hogy a nők NÉLKÜLÜK, egymással szórakoznak. A KÉRDÉS: KINEK JÓ EZ? Ez azonban már egy másik téma.
Varga Klára
