Fekete gyémántnak is nevezik, mert a kilója néha több száz euró. Pont attól értékes, hogy nem terem gombamód! Jó hír viszont, hogy már nálunk is termesztik.
A rengeteg fajta szarvasgombából csak tizenvalahányat fogyasztanak az emberek – ebből is csak négy fajta az igazán keresett. A legdrágább a fekete, illetve a fehér szarvasgomba. Egy kiló jobbfajta gombáért akár 500 eurót is elkérhetnek. Képünkön a nyári szarvasgomba, a Tuber aestivum. A szarvasgombának gumószerű, fura termőteste van. Neve, a trufola vagy truffe gumót jelent.
A szarvasgomba a humuszos és meszes talajt kedveli, a fák közül pedig a tölgyet, a bükköt, a nyárfát... A gombaspórák elszórását követően 6-7 évre van szükség, mire rábukkanhatunk az első termésre. A nálunk termesztett fajták íze, sajnos, nem olyan karakteres, mint a francia vagy piemonti szarvasgombáé...
Régen disznókkal kerestették: a szarvasgomba illata ugyanis az ivarérett vadkanéra hasonlít, ezért a kocák kitúrják a földből. Felfedezését a vaddisznóknak köszönhetjük, hiszen a kocák keresik a kan szagát idéző gumókat...
A szarvasgomba illata ugyanis a hím állatok által kibocsátott nemi hormon illatára emlékeztet, ezért most is sokszor a vaddisznótúrás vezeti nyomra a keresőt.
Régen triflának nevezték
Nem terem meg akárhol, szereti az esőt, és nem hajlandó bármelyik fa gyökeréhez hozzátapadni. Termesztése Franciaországban indult. 1810-ben Joseph Talon telepített egy tölgyest (amiből máris megtudtuk, hogy a szarvasgomba főleg a tölgyet szereti). Talon hat év után jutott csak terméshez, ami azt jelenti, hogy türelmes hobbikertésznek kell lennie annak, aki a kertjében szarvasgombát akar termeszteni.
Azt mondják, minden jó séf ismer egy jó szarvasgombászt. A szarvasgomba a borsos ára miatt inkább csak fűszerként használatos – én például nemrégiben tésztára reszelve kóstoltam egy pozsonyi bisztróban. (Egy adaghoz egyeurónyi adagocska elég.) Érdekesség: Az Alföld akácosaiban él az édeskés homoki szarvasgomba, s bár ez az egyetlen édes ízű, nem számít a legrangosabbnak.
Francia triflagyűjtő a pórázon tartott kocájával, 1893
Milyen az illata?
Talán, mint az avarnak eső után vagy a lehántott tejes kukoricának... Leírni nem lehet. A gomba gyökérkapcsolatot, vagyis mikorrhizát képez a fák gyökereivel.
- Mindig a sütés-főzés végén adjuk az ételhez a szarvasgombát, mert nagy hőnek kitenni nem szabad. Régen a királyok eledele volt, Mátyás király például kiváltképp szerette.
- Szlovákiában tilos az erdőben kerestetni kutyával vagy disznóval. A nyári szarvasgomba is védettnek számít.
Részlet a Takács Tiborral készített beszélgetésünkből
A módszer
Tibor először egy teniszlabdára próbálta rávinni az illatot. Létezik egy úgynevezett U-vitamin, aminek hasonló illata van, mint a szarvasgombának. A vitamint elrejtette egy labdába, mellé szalámit rakott, hogy ott legyen mindjárt a jutalomfalat is.
A kürti Takács Tibor hét évvel ezelőtt kezdett szarvasgombával foglalkozni. Ebben Lola, a sárgaszínű labrador van segítségére
– Lola a jutalmat csak akkor kapta meg, amikor megtalálta a gombát, és odahozta nekem. Ez fokozatosan bevésődött nála. Közel egy év után már egy-egy álszarvasgombát is megtalált – meséli Tibor. A szarvasgombának ugyanis rengeteg fajtája létezik, vannak ehetők, és vannak olyanok, amelyek nem ehetők, ezek az álszarvasgombák.
Úgy száz esztendővel ezelőtt még nagyon sokan foglalkoztak szarvasgombagyűjtéssel. Értettek hozzá, ám mára ezeknek az embereknek a száma jelentősen megcsappant. Nem utolsósorban a törvényi szigorítások miatt, hiszen tilos a szarvasgomba gyűjtése. És persze kevesebb is van belőle!
A szarvasgomba szereti a meszes, kötött talajokat. A franciák tapasztalatai alapján elhagyatott szőlőkertekben, régi gyümölcsösökben terem meg igazán. Ám hiába megfelelő a talaj, ha a többi körülmény nem az, ugyanis sokban befolyásolja a növekedését az időjárás és a csapadék mennyisége. Szép szarvasgomba csupán akkor terem, ha minden feltétel adott. Inkább a föld alatt található, de néha kidomborodik onnan, az avar alatt talál magának helyet. Ezért van szükség a kutyára, hiszen sokszor szabad szemmel nem látható.
Olvass tovább: Szarvasgomba, te drága!
