Az Új Nő felfedezettje a gelato natura „hazája“, a Langelato fagyizó Komáromban. A jégbe zárt luxus és a természetes ízek találkozása.
Divatoztunk, és finom fagyi után jártunk a Langelato komáromi fagyizójába. Bemutatkozik Langer Erik (47), a Langelato fagylalt megálmodója. Hogyan lehet egy vidéki fagylaltmárkát sikerre vinni, a Csallóköz ízeit ötvözni az olasz natura gelato receptúrájával? Ennek néztünk utána.
Élmény itt a fagyizás!
Dizájnos a beltér, a fagyilapát, a papírpoharak, a kávéscsészék egybejátszanak a logóval. A betérők sokszor megkérdezik: Valami külföldi márka a Langelato? Nem, helyi – annyira, hogy a Csallóköz ízeivel is dolgozik.
A márkanév Langer Erik nevére hajaz, aki már benyújtotta védjegyoltalmi kérelmét a Langelatóra.
A logót, az elviteles poharakat és a termodobozokat a gútai Tóth Andrea grafikus rajzolta meg. A kávéscsészék egy besztercebányai manufaktúrában készültek, a belteret Szokol Erzsébet építész tervezte.
A tölcséreket is saját kezűleg sütik a gútai műhelyükben.
A LANGELATO FAGYIZÓBAN LANGER ERIKKEL
A gútai Langer Erik (47) a Langelato fagylalt megálmodója, hűs desszertjeiben az olasz natura gelato receptúráját használja.
Erik gyerekként tejbegrízt kavargatott, később egy hatcsillagos amerikai óceánjárón hajópincérként bejárta a világot, és majdnem minden kikötőben megkóstolta a fagylaltot. Nem sejtette, hogy egyszer eljön a nap, mikor tejbegrízes gelatót kínál a saját nevével fémjelzett fagyizójában. Vajon mi sarkallta arra, hogy a biztosat a bizonytalanra, a szőlőnedűt a jeges desszertek világára cserélje? (Ugyanis akkor már sikeres borkereskedő volt.) A sztori a koronavírus-járvánnyal kezdődött, ami fenekestül felforgatta az életünket. Viszont így jutott időnk arra, hogy kikerülve az élet sűrűjéből, madártávlatból is rá tudjunk nézni a világra. Ezt tette Erik is, aki megkérdezte: Vajon milyen ívek rajzolódnak ki?
– Jól jegyzett borkereskedő cégem van – kezdi Erik. – Viszont a járvány idején bezártak az éttermek, visszaesett a bor iránti kereslet. Nem bírom a semmittevést, így a YouTube-on sztárszakácsok és -cukrászok videóit kezdtem nézegetni. Az egyikben éppen fagylaltot készítettek.
– S innen jött az ötlet?
– Én imádok mindent, ami az étellel, itallal, asztalkultúrával kapcsolatos: nemhiába dolgoztam hajópincérként. El is határoztam, hogy veszek egy otthoni fagylaltkészítő gépet. Lelkesedésemet látva a párom és a nővérem felvetette: ha már ennyire érdekel a fagyi, miért nem próbáljuk meg közösen. Egyszóval megígérték, hogy segítenek. Este már azt böngésztem, hol lehet eredeti olasz fagylaltkészítő gépet venni. Egyet már akkor tudtam: ha fagylalt, akkor az csakis olasz fagyi lehet.
A család összetartó, a párom, a nővérem és az édesanyám is a „csapat” oszlopos tagja. Hajnalban kezdjük a munkát, hogy a nyitásnál ott legyen a pultokban a fagyi. Húzós, nem könnyű a ritmus, de szívügyünk a fagyi.
– Miért? Mit tudtál róla?
– Gyerekkorom óta imádom a fagyit, de sehol sem ízlett annyira, mint Olaszországban. Az olaszokat is szeretem, életvidámságuk, a la dolce vita nem a véletlen műve. Szerepet játszik benne a sok napsütés, az, hogy szeretnek kint enni, közben sokat beszélni, nyáron a családok a zárt terekből kimennek a szabadba. Megélik a pillanatot anélkül, hogy közben a jövőn aggódnának.
– Melyik gelato volt a legfinomabb azok közül, amelyeket megkóstoltál?
– A mai napig a szardíniai kecskesajtfagylalt a dobogós. Ilyet ugyan nem, de házi mézzel finomított gorgonzolás fagylaltot én is készítek. Már többször szerepelt gútai fagyizónk hétvégi különlegességei között. Szeretek fűszerekkel, teákkal is kísérletezni. Ilyen például a yuzu, a Kínából származó citrusféle, amelyet „japán citromként” is emlegetnek. Másik nagy kedvencem a fehér csokoládé-wasabi-feketeszezám kombináció. Az a jó, ha az ízek nem nyomják el egymást, hanem szépen egymásba simulnak.
– Ezt mindet meg lehet tanulni egy videóból?
– Sok mindent igen, de a gelatóélményt nem. Az otthoni kamránkat nemegyszer azzal hagytam el, hogy „szétesett, darabos, olvad, nem kenhető”. Az elején fagyisoktól kértem tanácsot, de nem jártam sikerrel – később rájöttem, hogy ez nem is akkora baj. Hiszen én nem olyan fagyit akarok készíteni, mint amilyet ők készítenek. Olaszországban nagy tudású fagylaltmesterek készítik a gelatót – én pedig a legjobbaktól akartam tanulni. Azoktól, akik a natura gelato műfaját felsőfokon művelik– az adalékanyagoktól, ízfokozóktól mentes fagylaltkészítést. A régi stílusú olasz gelato friss tejből, tejszínből, tojásból, gyümölcsből készül, porok, aromák nélkül. Ma már Olaszországban is kevés ilyen gelatéria van. Végül találtam egy mestert, szintén az interneten: a képzés több mint egy évig tartott, részben jelenléti volt, részben online a Covid miatt. A Langelatóban a receptúrák összeállítása és az alapanyag-beszerzés az én reszortom. A mai napig tartom a kapcsolatot a mesteremmel – ha egy ízesítésnél nem sikerül eltalálni az arányokat, hozzá fordulok.
– Mi fontos még a technológia mellett?
– Elnézést kérek, de a „kézműves fagylalt” kifejezés annyira elhasznált, hogy már nem a magas minőséget jelenti. Olaszországban egész iparág épült a fagylaltkészítés köré: kész fagylaltalapokat, önteteket, ízfokozókat, pasztákat vagy fagylaltporokat gyártanak, s ezeket sokszor a „kézműves” fagylaltozók is használják. Viszont a gelatónál alapszabály, hogy kizárólag friss, prémium minőségű alapanyagokkal dolgozhatunk.
Olvass tovább: A Langelato fagyizóban Langer Erikkel
