A Selye János Kollégium 8 évvel ezelőtt jött létre, azzal a céllal, hogy kinevelje a leendő szlovákiai magyar értelmiségképző elitet — azaz a jövendőbeli egyetemi tanárokat. A Selye János Kollégium „láthatatlan kollégium“. Hogy miért? Mert a kollégium országos méretű, falak nélküli intézmény, amelynek tevékenysége nem kötődik egyetlen egyetemhez, egyetlen városhoz sem.
A hallgatókat, azok tútorait és tanácsadóit az egységes követelményrendszer köti össze. Úgy is mondhatnánk, egyfajta szellemi kötelék.
Kollégistáink különböző szlovákiai egyetemek magyar hallgatói, jövendőbeli közgazdászok, orvosok, művészek, mérnökök — mondja Szabó Zoltán, a Selye János Kollégium ügyvezető igazgatója. — Ide akkor jelentkezhetnek, ha legalább már másodévesek. Aki felvételt nyer, az három éven keresztül anyagi és szakmai támogatásban részesül. Az anyagi támogatás azt jelenti, hogy átvállaljuk az utazási költségeit és nyelvvizsga díjait, valamint támogatást adunk szakirodalom vásárlásához, és hozzájárulunk a telefonköltségéhez. Segítünk abban, hogy hallgatóink kijussanak nemzetközi konferenciákra, publikálhassanak.
— És a szakmai támogatás?
— Ez a „falak nélküli kollégium“ fontosabbik feladata. Minden hallgató választ magának egy szakterületet, amelyben el szeretne mélyülni. (Például a közgazdász a makroökonómiát, az orvosa sebészetet vagy a kutatást.) Mi megkeressük az adott területen a lehető legjobb szlovákiai, magyarországi vagy más országbeli szakembert, akadémikust. Őt nevezik tútornak. A tútor hetente egy-két órát foglalkozik a kollégistával, segít neki megírni az első publikációkat, elviszi őt a konferenciákra, és más egyéb módon segíti. Akkor és ott találkoznak, ahogy megegyeznek: Komáromban vagy Kassán, Pesten vagy Pozsonyban, laboratóriumban vagy könyvtárban. Ahogy nekik kettejüknek megfelel. Ezen kívül hallgatóink évente három alkalommal közös hétvégi képzéseken vesznek részt. Itt az általános készségeiket fejlesztjük. Például: hogyan kell előadást tartani, pályázatot írni, csapatot építeni, konfliktusokat kezelni... Tehát olyan problémákkal foglalkozunk, amelyekre nekik mint potenciális vezetőknek szükségük lesz.
Hogy ezek a háromnapos képzések zökkenőmentesen épüljenek egymásra, azért négy pszichológus (Kállai Jolán, Strédl Terézia, Németh Margit, valamint Bordás Sándor) felel.
— A hétvégi találkozók egyfajta tréningek — mondja Bordás Sándor. — Mindegyiknek megvan a maga tematikája: önismeret, kommunikáció, konfliktuskezelés, hatékony viselkedés, tolerancia. Ezekre a készségekre lazán, pszichológiai játékok segítségével próbáljuk megtanítani a hallgatókat. A hétvégi programokba — amelyek péntek estétől vasárnap estig tartanak — mindig beveszünk egy vagy két tudományos előadást is. Az előadók elismert tudományos és közéleti személyiségek, akik rendkívül érdekes és szerteágazó témákkal jönnek ide.
Járt itt az elmúlt években Oláh György Nobel-díjas tudós, Gulyás Balázs, a svédországi Nobel Intézet professzora, Szabó Sándor, a California Egyetem tanszékvezetője, Vizy E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. És így van itt most Bálint Csanád régészprofesszor, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója. Ezek a tudósok előadásokon, közös vacsorákon és négyszemközti beszélgetéseken segítik kollégistáinkat egy szemlélet, egy életmód kialakításában, különleges információkhoz, kapcsolatokhoz juttatják őket. Előadásaik mindig elindítanak egy vitát, amelyek begyűrőznek a kiscsoportos foglalkozásokba is.
— Mi az, amiért Bordás Sándor szívesen tart tréningeket a Selye János Kollégiumban?
— Elsősorban azért, mert rendkívül értelmes emberekkel találkozhatom itt, akik engem is inspirálnak.
Ezek a fiatalok hisznek a szakmájukban, és szeretnének még többet tudni róla — érdeklődőek, széles látókörűek. Itt én nemcsak tanítok, hanem tanulok is.
A Selye János Kollégiumba évente hatvan-hetven egyetemista jelentkezik, ebből 10-15 hallgató nyer felvételt. Így a három évfolyam összesen körülbelül 40-45 főt számlál. Közülük a már közgazdász Esse Bálintot faggatom, aki a pesti Corvinus Egyetem PhD-hallgatója. Bálint már befejezte tanulmányait a kollégiumban, jelenleg a kollégium tiszteletbeli tagja, azaz alumnusa. — Nyitrán, a fősulin sok olyan emberrel találkoztam, akiket egyáltalán nem érdekelt a szakma — mondja.
— Velem ez másképp volt: szerettem volna még többet tudni. A kollégium segítségével kiválasztottam egy budapesti docenst, akivel kéthetente találkoztunk. Elsősorban a régiófejlesztés és az azzal kapcsolatos elméletek érdekeltek. Sokat adnak ezek a háromnapos képzések is, amelyekre mint alumnus még mindig eljárhatok. Itt megismerkedek közgazdászokkal, politológusokkal, bölcsészekkel és orvosokkal. És ez megfizethetetlen kapcsolati tőke!
A Selye János Kollégium közel 8 éve létezik. Igazi eredményeket valószínűleg csak jóval később fognak tudni felmutatni. A már végzett harminc kollégista közül jelenleg húszan oktatnak egyetemeken. Három fiatal kivételével diplomázás után mindnyájan folytatták tanulmányaikat, néhányan Angliában, Japánban vagy Franciaországban. A legnagyobb siker mégis az, hogy eddig minden volt hallgató visszatért Szlovákiába, hogy tudásával hasznára váljék a hazai magyarságnak.
