A Ligetben

A pozsonyi Díszliget több mint kétszáz éves történelme alatt volt már romantikus barokkos kert, korzó, de Pozsony tüdeje is.

A közel kétszáz éves platánfák mellett egy 15. századi gótikus torony áll. Az 1890-es években pusztult el egy földrengés során az a templom, amihez tartozott. Később áthelyezték ide: ma régi idők tanújaként áll őrhelyén, s leselkedik a jelen kulisszáira... Rálátás nyílik innen a Dunára, de a csészealjszerű kilátójáról híres Szlovák Nemzeti Felkelés hídjára is. (Fotó: Dömötör Ede)

A pozsonyi Liget volt Közép-Európa első nyilvános parkja.

1774-ben kezdték kialakítani a Duna jobb partján, kifejezetten a városi polgárok számára, akik itt leltek kikapcsolódásra. Hisz tudjuk ugye a dalból, hogy „Ujjé, a Ligetben nagyszerű...” Volt itt sok fa, jó levegő és később kávéházak garmadával – nem véletlenül járt ki ide a bécsi villamos, s hozta a szórakozni vágyókat. A pozsonyiak a túloldalról először hajóhídon, később a Ferenc József hídon keltek át.

A romantika jegyében

A sétányokat nyolcágú csillag alakjára tervezték – németül ezt nevezték Sternallénak. Minden ilyen „csillagösvény” mellé éger-, fűz-, juhar-, kőris- és nyárfákat ültettek: a sűrű lombozatú allékat aztán az ideültetett fafajtákról nevezték el. A ligetben régi barokkos szokás szerint szobrok, szökőkutak is helyet kaptak.

A Ligetben elegyedett a népi szórakozás (mutatványosok, piknik), az úri passzió (kávéházak, korzó) és a magas kultúra (az Aréna Színház)...

Botanikus kert

Később a mértani rendbe foglalt zöldterületet a pozsonyi születésű, polihisztorként ismert Rómer Flóris is gondozta, és a botanikus kert irányába fejlesztette.

Rómer Flórisé volt az egyik első kísérlet a 19. században, hogy a romantizáló Ligetet a botanikus kert irányába fejlessze. Rómer Flóris bencés szerzetes volt, a magyar műemlékvédelem alapítója, s többek között Pozsonyban tanított természetrajzot, diákjait pedig gyakran vitte ki ásatásokra és a Ligetbe...

Séták és korzózás

A pozsonyiak számára a Duna jobb partján elterülő ligetfalui Sétatér a társasági élet első számú helyszíne volt. A liget árnyas platánfái alatt vasárnaponként a pozsonyi polgárság a legszebb ruháiban vonult fel. A korzózás a társadalmi érintkezés eszköze volt – a hölgyek bemutatták új toalettjeiket, nagyokat pillogtak, s szép szavakkal csevegtek udvarlóikkal.

A tisztások egyben piknikezőhelyek voltak, ahol a családok plédeken pihentek és falatoztak, a gyermekek pedig játszottak. A ligeti vendéglők és sörkertek teraszain pedig jókat beszélgettek a polgárok, de kedveltek voltak a táncos mulatók is.

Az 1909-es ligetfalui majálison volt bolhacirkusz, léghajó – és egy gondolatolvasó óriáshölgy. Miss Alice egyenest Svájcból érkezett, s a homlok érintésével eltalálta az emberek legmélyebb gondolatait. A nép jót mulatott, az újságok híradása szerint a dunai átkelést szolgáló propeller nyolc napig, éjjel egy óráig működött.

A Ligetben gyakori vendégek voltak a vándorcirkuszosok és mutatványosok. A korabeli sajtó rendszeresen beszámolt az attrakciókról – ilyen volt például a 200 idomított bolhával fellépő bolhacirkusz (Cirque aux Puces): az aranyláncra vert bolhákat még az előkelő társaság is megtekintette családi körben. Kedveltek voltak a zenedélutánok, a kávéházakban fúvószenekar vagy cigány játszott – és helyi bort kínáltak. (Pozsonyban ugyanis élénk szőlőtermelés folyt a Várdomb környékén, a város saját bortörvénnyel rendelkezett.)

Emellett szó szerint folyt a vízi élet: a helyiek csónakáztak és ladikáztak a Duna ágain, a bátrabbak fürödtek, a parton halászok kínálták a friss halat. Na és ott volt a „lovi”! A ligetfalui lóversenypálya szintén népszerű volt, a társasági krém fogadott és élénken társalgott a futamok alatt.

A Ligeti kávéház

A reformkori diéták – rendi országgyűlések – akkoriban mind Pozsonyban üléseztek. A reformkor nagyjai Magyarország modernizálását tűzték ki célul, s a minél nagyobb önállóságát a Habsburgoktól. 1827-ben épült fel a ligeti Au Caffe, a reformkor idejének népszerű kávézója. Kezdetben egyszerű fogadóként működött, majd a híres pozsonyi pezsgőgyártó családból származó Palugyay Károly vásárolta meg, aki nemcsak kibővítette, de jó vendéglősként fel is virágoztatta az éttermet.

A kávéház üvegezett verandáiról szemet gyönyörködtető kilátás nyílt a Dunára és a pozsonyi várra. A reformkori országgyűlés politikusai rendre betértek ide a feszült hangulatú ülések után...

A Liget csomópontja az Au Caffe nevű kávéház volt, az elit ide járt mulatni, csónakázni, válogatott borokat inni. (Az étterem ma is működik.)

Fából készült amfiteátrum is működött a ligetben Aréna Színház néven, főszezonban bécsi és budapesti társulatok vendégszerepeltek itt, 1839-ben maga a császár, Habsburg Ferdinánd is megtekintett itt egy előadást. (Az Aréna ma is működik.)

A ligeti kertvendéglőkben az ember egyaránt élvezhette a természet nyugalmát és a dunai panorámát a várral.

Híresek és zöldek

Híres költők életútja is kötődik Pozsony parkjaihoz. Kik voltak ők, s mit írtak a Ligetről? Kérdésünkre Korpás Árpád idegenvezető válaszol.

– A Városi Díszliget a tollforgatóknak is kedvelt kivonulási helye volt – mondja. – A költő Reviczky Gyula Pozsonyban járt főgimnáziumba, s több fiatalkori zsengéjében megjelenik a park. Az első szerelem is megfogalmazódik ezekben a költeményekben, melyekből többet plátói kedvesének, a kék ruhás lánynak, Lajkának szentelt. A pozsonyi ligetben című versében is ifjúkori szerelmeire utal. A reformkor sok jeles képviselője is megfordult a parkban. Széchenyi István például ingyen felajánlotta kertészét a park csinosításához. Azt tartják, hogy Petőfi Sándor is szeretett kijárni a Ligetbe pozsonyi tartózkodása idején. Nem kizárt, hogy ez az idilli környezet ihlette a költő kilenc pozsonyi keltezésű verse közül az elsőket, a Fürge méh és Az erdő szélén címűt. Sőt, mikor 1843-ban színészi ambíciókkal Pozsonyba jött, a ligeti park szélén, az Aréna Színházban fel-fellépő magyar vándorszínész-társulathoz akart csatlakozni.

A bécsi villamos

1898-ban Jozef Taub bécsi mérnök állt elő először a bécsi és pozsonyi villamoshálózat összekapcsolásának tervével. Mi volt az előnye? A pályát nem terhelik majd a gőzmozdonyok számára szenet szállító szerelvények.

A vasutasok persze konkurenciát láttak a tervben, ám a katonai körök támogatták, mert háború esetén előnyösnek ítélték az összeköttetést. Végül a Ganz-gyár kifejlesztett speciálisan erre a vonalra két egyenáramú villamos mozdonyt.

Az ünnepélyes átadásra 1914 telén került sor – a dermesztő hidegben a felsallangozott Ligetfaluban ünneplő tömeg várta a bécsi mozdonyt, sokan később automobilokkal követték a pozsonyi belvárosba, a végállomásra. Az első évben több mint 3 millió menetjegyet adtak el.

A bécsi villamost az utolsó magyar király, Károly főherceg és neje, Zita királyné is kipróbálta. A személyforgalom 1938-ban szűnt meg, miután a müncheni egyezmény értelmében Ligetfalut a fasiszta Németországhoz csatolták.

A 110 éves felsővezetékes bécsi villamos (1917). Elegáns volt és robusztus, s egyaránt alkalmas volt nagyvasúti pályán és a városi utcákon haladni. (A pozsonyi Közlekedési Múzeumban megtekinthető.)

Sötét idők

A 20. századi puskaporos évtizedekben a Liget hanyatlásnak indult. Több fát kivágtak, a terület egy részét lefoglalták és beépítették. Csupán a hetvenes években kezdték meg a park helyreállítását. A Liget mára ismét a főváros hívogató, békés zöld oázisa. Kiváló hely a sportolásra, kerékpározásra vagy kocogásra, de azok is kedvükre időzhetnek itt, akik csupán egy pihentető sétára vágynak.

A Liget első neve Stadticher Aupark volt: az au németül ligetet jelent. Negyvenöt után viszont Janko Kráľról, a nemzetébresztő szlovák költőről nevezték el, aki Pozsonyban tanult az evangélikus líceumban, s diáktársaival gyakran töltött időt a Ligetben...

Bukott angyalok

A magyarság történelmének egyik sötét fejezete Pozsonyligetfalun íródott. A háború után, 1945-ben az újjászerveződő csehszlovák közigazgatás megkezdte a német ajkú lakosság összeírását és kitelepítését Pozsonyból. Később a magyar lakosságot is elkezdte deportálni, elsősorban Ligetfaluba. Beneš elnök akkor már meghirdette a kassai kormányprogramot: ez minden jogától megfosztotta a német és magyar lakosságot. Beneš célja egy teljesen szláv nyelvű állam létrehozása volt. A németek és magyarok batyuba rakták egész életüket, és a korábbi zsidó tábor barakkjaiban húzták meg magukat.

Sokszor a magyarokat ugyanazok a rendőrök kísérték át a Dunán, akik előtte a zsidókat. Az idevezényelt csehszlovák hadsereg 1945 nyarán kezdte meg a németek és magyarok kivégzését. Kilencven fiatal magyar leventét – tizenhárom és tizenhat év körüli fiúkat – bírósági ítélet nélkül lőttek tarkón a 17. ezred katonái. A hírek többek között tífuszról, éhínségtől szenvedő gyerekekről szóltak, s valószínűsítés szerint 500–1500 volt a kivégzettek száma. Az áldozatokat tömegsírokba lőtték, melyek a mai lakótelepek és a Budapestre vezető autóút alatt húzódnak. (Grendel Lajos Bukott angyalok címmel írta meg a történetet.)

Petőfi a Ligetben

A Petőfi-rajongás Pozsonyt sem kerülte el. Márványszobrot állítottak a költőnek, de a trianoni döntés után a városi tanács óvatosságból lebonttatta, s raktárba került. Az ötvenes években aztán Ligetfalun állították fel – a kommunizmus alatt titkosrendőrök figyelték azokat, akik március 15-én a szoborhoz zarándokoltak. Ma a Medikus-kertben áll...

Pozsonyligetfalu – a mai Petržalka – évszázadokig ártéri falu volt. Főképp németek, horvátok, magyarok lakták – a horvátok a 16. században, több hullámban, a törökök elől menekültek ide. Nekik (is) köszönhetően a falu később jóféle barackosairól, zöldségeseiről, falusias kertecskéiről híresült el.

A horvátok emlékét olyan falvak őrzik, mint Horvátjárfalu, Dunacsún, Dévényújfalu vagy Horvátgurab. A délvidéki telepesek Pozsony borkultúrájára is nagy hatással voltak. Noha mára beolvadtak a szlovákságba, nem vesztek el teljesen.

Az Aupark ligeti parkot jelent: a főváros bevásárlóközpontja őrzi ennek az elnevezésnek az emlékét. Az itteni sétányok a romantika korában a barokk parképítészet szabálya szerint egy központi csillagalakzatból futottak ki...