Manapság nem divat olyan munkát végezni, amelyben hiszünk ugyan, ám nem igazán kifizetődő. Mármint anyagilag. Nem is értjük azokat az embereket, akik ilyesmit csinálnak. Ők pedig úgy érzik, szélmalomharcot folytatnak, de mégsem adják fel, mert a munkájuk a szenvedélyük. És az életük.

Ilyen ember a komáromi Farkas Veronika művészettörténész is, aki öt évvel ezelőtt néhány barátjával létrehozta a Pro Arte Danubii Polgári Társulást. Céljuk a kortárs képzőművészet felkarolása, bemutatása és népszerűsítése Pozsonytól Terebesig.

uzenet-kezdo.jpg
Farkas Veronika

– Hogyan alakult meg a Pro Arte Danubii Polgári Társulás?

– Komáromban és környékén nemcsak jeles sportolók, színészek, zenészek élnek, hanem kiváló képzőművészek is. 1998-ban született meg a gondolat, hogy hozzunk létre egy olyan galériát, ahol frissebb szellemben rendezhetünk kiállításokat. Eleinte a bencés rendház folyosóján állítottunk ki, három évvel később pedig átköltöztünk a volt katonatemplom gyönyörű barokk épületébe. És felvettük a Limes Galéria nevet. Hamarosan kiderült: ahhoz, hogy pályázhassunk, „intézményesülnünk” kell. Így alakult meg 1999-ben a Pro Arte Danubii – A Duna Mente Művészetéért Polgári Társulás.

Szeretném elmondani, hogy nemrégiben megjelent egy nagyon szép katalógusunk. A kiadvány forrásmű: tartalmazza a kiállítások címeit, időpontjait és felsoroltuk a kurátorainkat. Gazdagon illusztrálva mutatjuk be mindazt a 100 kiállítást, amelyet ez idő alatt rendeztünk.

– Mit ért azalatt, hogy frissebben, változékonyabban szervezni kiállításokat?

– Például azt, hogy évente ne csak három-négy, hanem tíz-tizenöt kiállításra is sor kerüljön. Ezáltal többféle műfaj is terítékre kerülhet: festészet, grafika, szobrászat, fotográfia, installációk, performancek vagy akcióművészet. Egyszóval minden, ami jellemző korunk képzőművészetére. Természetesen nem csak a ma élő művészekkel foglalkozunk, hiszen a kortárs művészet visszamenőleg 60 évet jelent. Emlékkiállításokat is rendezünk, bemutatjuk például Feszty Árpád, Szabó Gyula, Bacskai Béla, Dúdor István, Szűcs Jenő vagy Katona László munkásságát.

– Miért tartja fontosnak a kortárs művészet népszerűsítését?

– Rendkívül fontos, hogy a ma embere ne csak a politikai eseményeken keresztül, hanem a képzőművészeti megfogalmazások által is érzékelje a mai kort. A művészet mindig az életet ábrázolja! Például Dolán György a nagyhatalmak olajért folyó, arab világ elleni harcát fogalmazza meg a képein. Bartusz György kiállítása is kifejezetten a harmadik világra utalt. Dolánt és Bartuszt tehát a politikai játszmák, Gály Katát pedig a komáromi erődrendszer érintette meg, egészen költői módon. Képein a bástyák hangulata, színvilága köszön vissza. Sőt, a helyszínen talált fűszálakat, nádat is felhasználta műveiben. Mások is élnek ezzel: különböző tárgyakat, kanalakat, homokot komponálnak műveikbe...

uzenet-templom.jpg

– Ez sokak számára még mindig furcsa.

– Pedig el kell végre fogadni, hogy ma már más a művészet eszközrendszere, mint a 19. század végén vagy a 20. század elején. A mai alkotóknál a köznapi elemek, akár hulladékanyag is a művészeti alkotás részévé válhatnak. Például több száz kő, tonnányi homok...

Minden egyes művész vásárra viszi a bőrét, amikor kiállítja műveit. Az alkotók néha hosszú ideig készülnek egy-egy kiállításra, műveikbe beleszövik mindennapjaik rezdüléseit, verejtéküket.

– Azért tegyük szívünkre a kezünket: a modern művészetet a legtöbb ember nem nagyon érti.

– Azt hiszem, igen. Számomra siker, ha a köznap embere bejön és megnéz egy kiállítást. Ha látom, hogy a lelkét megcsiklandozta valami. Ilyenkor úgy érzem: megérte. A művészet nem „csárdáskirálynő” (ahogy sosem volt az), hogy tömegeket vonzzon. Természetesen nem tolonganak a látogatók. De számomra – és mindnyájunk számára, aki a Pro Arte Danubii-ben dolgozik – ez nem „biznisz”, hanem egyfajta misszió. Ezeknek a kiállításoknak az a célja, hogy lássuk: világunkban lassan minden a pénz körül forog, mindent eláraszt a hamis, könnyen elérhető vizualitás. Márpedig a művészet magasabb rendű valami! Ezért állandóan beszélni kell róla, meg kell tanítani az embereket arra, hogy nyitottak legyenek a művész üzenetére. S hogy mit üzen a művész? Mindenkinek mást. Az üzenet mindig személyre szabott, és mindig tisztítja a lelket. Az üzenet az, hogy ne legyél rest, hogy ne legyél tutyimutyi, hogy vállald, ember vagy: merj érezni, legyen saját véleményed, válj ki a tömegből! Légy képes kicsit csendben lenni, hogy megszólalhasson az igazi éned. Ezt közvetítik a mi kiállításaink is.

hirlevel_web_banner_1.jpg

Dráfi Anikó
Cookies