Igazi nőcis kiállításmegnyitóra kaptam meghívást. Az egyedi ékszer, a szép ruha és táska minden nőt elvarázsol. A legeredetibb része a megnyitónak talán mégis az volt, hogy nemcsak az asztalokon és a próbababákon voltak láthatók ezek a remekművek, de a legtöbb látogató hölgy nyakán, fülében is ott villant a szebbnél szebb csecsebecse.
A megnyitó részeként felvonulva bemutatták, mennyire erősíti a nőiességet a különleges, csoda szép ékszer viselése. Mindez a somorjai VMK kiállítótermében volt látható, a Sárgomálno Kulturális Ügynökségszervezésében.
„Három kortárs művész kapott teret, méghozzá Bodó Purger Zsuzsa textilművész, Ferenczi Tóth Monika ékszerkészítő és Kiss Limpár Éva ékszerkészítő” – sorolja Dóczé Mónika (51, Somorja), akit a néptáncos szakmai berkekben mindenki Nánika néven ismer. „Ez azért van, mert a Párkány melletti faluból, Nánáról származom, és fiatalabb koromban, amikor a Pátria Rádióban dolgoztam, Molnár Norbi kollégám kezdett el így nevezni, és rám ragadt.”
Dóczé Mónika
– Te hívtad életre a Sárgomálno Kulturális Ügynökséget. Néptánc és ügynökség? Hogy jön ez össze?
– Nem bonyolult. A néptánc hatéves korom óta az életem része, még anno a párkányi Kisbojtárban kezdtem. Középiskolás koromban tagja voltam a komáromi Hajósnak, később pedig a Szőttesben táncoltam Pozsonyban, ahol az Apró Szőttes gyermeknéptánccsoportot vezettem. Az élet úgy hozta, hogy Somorjára kerültem. Itt Valacsay Franciska hívott a Csaliba. Jelenleg is a Csali Gyermek Néptáncegyüttes táncpedagógusa vagyok.
Óvodapedagógusként dolgoztam 25 évig, két gyermekem már felnőtt. Márton hivatásos népzenész, a Kaptza zenekar tagja; lányom, Anna pedig ősztől a Kőbányai Zenei Stúdióban folytatja a zenei tanulmányait, zongorázik.
– Nem esett messze az alma a fájától. De visszatérve: hogyan lett ebből Sárgomálno Kulturális Ügynökség?
– A nő életében eljön az az idő, amikor gondolkodni kezd a változáson. Ma már nem dolgozom óvodában, a felnőttképzésben veszek részt. A Pro Educa pedagógiai szervezetnek és a Hagyományok Háza Hálózat Szlovákia egyletnek vagyok a munkatársa. Képzéseinken megismertetjük a népi kultúra értékeivel a pedagógusokat, hogy ezt tovább tudják adni a gyerekeknek. Úgy gondolom, hogy az identitástudat megerősítése a következő generáció számára is nagyon fontos. A mostani párom, Jankó Zoltán a doborgazi-vajkai szigeten szervez vízitúrákat. Én is besegítek a munkába, ennek hatására jöttem rá, hogy az identitástudat erősítése és az értékátadás a népi kultúra mellett még nagyon sok más területen megmutatkozik. Ilyen például a természet, az a csoda, ami a csallóközi embert (is) körülveszi. A sárgomálno is egy tipikus csallóközi szó, többféle dolgot jelent, éppen úgy, mint az ügynökségünk. Egyszerre köteleztük el magunkat a népi hagyományos kultúra és a kortárs művészetek támogatása mellett, valamint lokális örökségünk, a természet és a helyi értékek népszerűsítésére is hangsúlyt helyezünk. Kodály gondolatával tudok azonosulni, aki szerint olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.
Kiss Limpár Éva – sujtástechnikával készített ékszerek, Ferenczi Tóth Mónika (Handmade Corinna) – üvegtechnikával készített ékszerek, Bodó Purger Zsuzsanna – selyemfestés (ruha, sál, táska)
– Nánáról származol, de már csallóközinek érzed magad?
– Azt hiszem, igen. Párkány és vidéke mindig a szívem csücske marad, ott vannak a szüleim, a családom. De mivel Somorján élek, ezt a közösséget erősítsem, így jött az ötlet, hogy csináljunk egy polgári társulást, amelyik ezt a több vonalat összeköti. Az legelső, kisebb projektünkre karácsony előtt került sor, amikor részt vettünk a Mennyi szeretet fér egy cipősdobozba? nevű jótékonysági kezdeményezésben. Adományokat gyűjtöttünk a gyerekek számára.
Második, már nagyobb programunk az Anyám lánya című kiállítás lett. Ezt azért is tartottam fontosnak, mert mindhárom említett alkotó munkásságát jól ismerem, és mindig is szerettem volna, hogy teret kapjon a művészetük. 2023-ban a Hagyományok Háza kiírt Kis fekete címmel egy programot. Ebben Bodó Purger Zsuzsa és Kiss Limpár Éva is részt vett, én voltam a mentoruk. Zsuzsa a selyemfestéses ruhájával bekerült az első tíz közé, Vica pedig kiemelt helyezést ért el sujtásos ékszereivel.
– Miért éppen Anyám lánya lett a kiállítás címe?
– A nők számára meghatározó az anya-lány viszony, végigkíséri az életüket. Sokféle módon lehetünk anyáink lányai, ezért a művészhölgyek is többféle szempontból közelítették meg a témát. A kapcsolat lehet szeretetteljes, harmonikus, de akár küzdelmes, nehézségekkel teli. Különböző életszakaszokban ennek a viszonyrendszernek a dinamikája változhat. A női vonalat szerettük volna tehát egy kicsit kihangsúlyozni. Azt, hogy az identitásunk erősítésében mennyire fontos szerepet játszanak a nők, az anyák és a női energiák kiteljesedése.
– Lesz a kiállításnak utóélete?
– Tervezzük, mert örülnénk, ha minél többen megtekintenék. Somorján látható lesz még egyszer, de más szlovákiai városokba is elvisszük, van néhány felkérésünk. A három művésznő mellett további somorjai alkotók remekeit is bemutattunk még, ezért úgy tervezzük, hogy más városokban is felkérjük majd a helyi művészeket, hogy egyedi alkotásaikkal gazdagítsák a kiállítás anyagát.
