Coaching lovakkal

A ló tükröt tarthat elénk. Míg Judittal nem találkoztunk, nem nagyon tudtuk, hogy egy legelőn nem csupán a lovakról tanulhatunk meg egyet s mást, hanem saját magunkról is. Balázsfán vagyunk, a Szedres tanyán, vendéglátónk Bial Judit és négy különleges lovacska. Ők Judit segítői a lóasszisztált coachingban.

Lóasszisztált coaching: hasznos a csapatépítésben, de segíthet a munkahelyi vezetőknek is (stresszkezelésben, motivációs elakadásban). Hiszen az, hogy valaki hogyan vezeti – vagy éppen nem vezeti – a lovat, sokat elárul róla. Például egy ügyfél, tekintet nélkül arra, hogy az egyik ló fiatalabb, a másik idősebb volt, ugyanolyan intenzitással mozgatta-rángatta mindegyiket. Fel sem merült benne, hogy nem várhatja el tőlük ugyanazt, hiszen ahogyan minden ember, úgy minden állat más. (Fotók: Dömötör Ede)

Ropog a fű a lovak foga alatt. A mező friss illatát szagoljuk, térdig érő margaréták között járunk. A négy ló, Nimród, Rege, Karacs és Kér idilli tündérkertben, egy virágokkal borított mezőn legelészik. Egy kisebb, világos sörényű állathoz, Regéhez lépünk oda, a haflingi kislóhoz – azonnal átfut az agyamon, hogy már ez a választás is beszédes. Rege nem néz ki vezérparipának, az ő hátáról nem lehet „magas lóról” beszélni, ezért azt gondoljuk, talán könnyebb dolgunk lesz vele...

Judit elindul felé, felhelyezi a kötőféket, nyomában ott szökdécsel Bodza kutyus. A ló pörög-forog, előre-hátra lépdel, ahogy azt Judit kéri. Judit megáll előtte, Rege oldalra, hátra lép. Valóságos tánc bontakozik ki köztük. Egy szó, mint száz, Judit folyékonyan beszéli a „lovak nyelvét”. Bátorságra kapok, próbálnám odébb terelni a lovacskát, de Rege csak eszi, eszi a füvet. (Ilyen hangosan még soha nem hallottam lovat legelni.) Valami ilyesmit jelent a lóval asszisztált coaching: nem kell hozzá lovagolni tudni, elég csak odasétálni egy lóhoz... De kezdjük az elejéről!

– Ma már több a női lovas, mint a férfi. Azt mondják, a nők jobban kijönnek a lovakkal, mint a férfiak. Igaz ez?

– Ez azért bonyolultabb, de úgy vélem: igen. Ha egy nő elkezd egy állattal foglalkozni, akkor babusgatja, kedvesen bánik vele, próbálja finoman terelgetni, vagyis az érzelmeivel dolgozik. A nők fizikailag gyöngébbek, mint a férfiak, ezért inkább befolyásolni akarnak. A férfiak erősek, megszokták, hogy a fizikai erőfölényükön keresztül érvényesítsék az akaratukat. A nő másképp közeledik a lóhoz, mint a férfi. Az utóbbi általában úgy van vele: „Majd felülök rá, és megmutatom neki, hogy én vagyok a főnök!” Ám ezzel a hozzáállással nem biztos, hogy mindjárt menni fog a lovaglás.

A férfi úgy viszonyul a lóhoz, mint az autójához: beindítja, s az aztán teszi, amit „mond” neki. A ló viszont egy élő-lélegző, rendkívüli érzékenységgel megáldott állat.

– Férfiak is járnak a foglalkozásaidra?

– A nők nyitottabbak a coachingra, pedig a lovaglást férfias sportnak tartják. Ma a lovasaim 95 százaléka lány vagy nő. Kamaszlány lovasaink arról panaszkodnak, hogy a fiúk azzal vágnak vissza: Haha, az nem is sport, hiszen csak ültök a lovon! Egyszóval lekicsinylik a lóval való munkát, amibe a lányok rengeteg energiát fektetnek. Ilyenkor azt válaszolom: mondják meg azoknak a fiúknak, hogy szeretettel várjuk őket a tanyán. A fiúk a félelmeiket palástolják ezzel a stílussal. Ha elnyomjuk az érzelmeinket, az nem vezet jóra. Sajnos, a társadalom azt nevelte a fiúkba, hogy a férfi nem panaszkodik, nem sír. Pedig a férfinak is vannak érzései, ahogy mindenkinek, a gyereknek, a nőnek, a férfinak, a lónak is. Az ilyen kamaszokból vajon milyen férfi lesz? – kérdem én.

– Miért alkalmasak a lovak tanításra? Mit tudnak jobban, mint mi, emberek?

– A lovaknak nem lehet hazudni. Az ember szavakkal próbál kommunikálni, de a száj nem mindig azt mondja, amit a szív érez. Eljön hozzám valaki, mosolyog, magabiztos, ránézésre úgy tűnik, hogy jól érzi magát a bőrében, sőt ő maga is azt állítja, hogy teljesen jól van. Aztán felül a lóra, és a ló azonnal megérzi a testbeszédéből, hogy ennek az embernek valami nagyon fáj. Rá most vigyázni kell... Így óvatosan mozog vele, míg végül a lovasa gondolkozni kezd, hogy miért nem működik vele együtt a ló.

Bodza kutyus Judit kedvence: kis szeretetgombolyag, sicu és yorkshire keveréke.

– A ló ért az ember nyelvén?

– A ló az érzéseinket érti, és tükröt tart elénk. Rájön a testbeszédünkből, hogy mi a helyzet a lelkiállapotunkkal. Nem mindegy például, hogyan tartja valaki a vállát, hová, merre néz. Az is sokat sejtet, ahogyan az ember a lóval bánik. Ha feladatul adom, hogy tisztítsuk meg a ló patáját, akkor nem mindegy, hogy valaki erőszakosan felkapja a ló lábát, vagy pedig szelíden közeledik hozzá. Egy ilyen gesztus sokat elárul arról, miképp viszonyul valaki a beosztottjához, kollégájához, feleségéhez vagy gyermekéhez...

– Bármilyen lóval lehet coacholni?

– A lovakat is fel kell készíteni a coachingra, fontos, hogy az állat türelmes legyen. Elengedhetetlen, hogy a coach ismerje a lovat, amelyikkel együtt dolgozik. Tisztában vagyok azzal, hogy a ló más érzést fog kiváltani belőlem – és mást az ügyfélből, aki lehet, hogy félni fog tőle. Ezek a lovak nem bántanak, nem harapnak, nem rúgnak, s ha valakiben mégis felmerül ez a negatív érzés, akkor ezzel is el lehet kezdeni dolgozni. Körüljárhatjuk, hogy miért bukik ki belőle ez az érzés, kié ez a félelem, honnan származik... A mai ember sokszor múltbeli és jövőbeli dolgokon rágódik. Ám a ló a jelenben él. Ha legel, akkor legel. Ha iszik, akkor iszik. Ha ránéz egy emberre, akkor az embert figyeli. Előfordul, hogy az ügyfél mesél magáról, de mikor elkezdünk gyakorolni a lóval, átrajzolódik a kép. Egészen mást árul el róla az, ahogyan az állattal viselkedik, mint amit mond.

– S mit csinál itt a coach, vagyis te?

– Én közvetítek ember és ló között. Én beszélem az ő közös nyelvüket. (Mosolyog.) A coach semmi mást nem csinál, csak kérdez. Ráhangolódik az ügyfélre, felteszi neki a megfelelő kérdéseket, és közben figyeli az ügyfél és a ló reakcióját – na meg az ügyfél és a ló interakcióját. Mivel négy lovunk van, négy lóval dolgozom: mindegyik más jellem, más küllem. Miután az ügyfélnek azt mondom, hogy válasszon egy lovat, kapcsolatot keresünk a lóválasztása és az élethelyzete között. Feladatokat kap, melyeket végre kell hajtania. A végén mindig előjön, hogy mi a gond, milyen elakadása van, s mennyire akarja a problémákat felgöngyölíteni. És így tovább.

Magától nő a margaréta

– Elmesélnél egy konkrét esetet, melyet sikerült kibogozni?

– Az első coachingom nagyon beégett a memóriámba. Jött egy hölgy, nevezzük Zsuzsának, aki tanítónő volt és gondos családanya. Nagy tervei voltak az életével, de valahogy soha nem maradt ideje saját magára. Ő először kiválasztotta a tőle legtávolabb eső lovat. Elindult felé, mire besétált a képbe egy másik lovacskánk, és finoman odébb tessékelte Zsuzsát. Magyarán letérítette őt az útjáról, s más irányba terelte, mint amerre menni szeretett volna.

– Te ilyenkor aztán közbeszólsz?

– Nem, hagyom, hogy csendben megtörténjenek a dolgok. Zsuzsa megsimogatta a lovat, mire bejött a képbe a harmadik ló! Zsuzsa ahhoz is odament, és őt is megcirógatta. Egyszóval a lovak szép lassan eltérítették az útjából, a végére Zsuzsa teljesen megfeledkezett arról, hogy merre is indult. Ez pedig otthon sem volt másképp, hisz akárhányszor kitűzött egy célt, a férje, a gyerekei, a diákok igényei mindig más irányba vitték. Elkezdtünk erről beszélgetni, vagyis én kérdeztem, ő pedig válaszolt.

– Lovas körökben te anno nem kis tekintélyt vívtál ki lovas íjászként. Hogy jött a képbe a lóasszisztált coaching?

– Életem nagy részében emberekkel és lovakkal dolgoztam. A lóasszisztált coaching ennek a kettőnek az elegye: a lovak asszisztálnak ahhoz, hogy segíteni tudjunk az embereken. Ők a mi segédeink. Én egész életemben tanultam, az egyetemen pszichológiát is. Később, mikor érdekelni kezdett a coaching, elvégeztem egy coach-képzést, de közben a lovakkal kapcsolatban is folyamatosan képeztem magam. Tanultam Csehországban, Magyarországon – ahol a lovas sportoknak óriási tradíciói vannak –, hogy ki tudjam alakítani a saját módszeremet. Mígnem szembejött velem az interneten egy cikk a lóasszisztált coachingról. Felkiáltottam: Heuréka, megtaláltam! A német Gerhard Jes Krebs dolgozta ki a módszer alapjait, melyet akkreditált, bejegyzett képzés keretében tanultam meg, ami szavatolja a minőséget.

– Ki jelentkezhet egy ilyen tanfolyamra?

– Magas volt a küszöb, amit át kellett ugrani, mivel lovas és coach-tapasztalattal is kellett rendelkezni. Nem csoda, hogy csupán ketten jelentkeztünk: a másik hölgy egy neves lovas tréner és coach, Szabó Emese Hajnalka, aki erről a témáról nagyon jó könyvet írt Lovakkal. Együtt. címmel.

– Pontosan mit takar a coaching?

– Fontos tudatosítani, hogy ez nem terápia. Az állatasszisztált terápiákon komolyabb fizikai, mentális vagy szellemi sérülésekkel dolgoznak. Én csupán a hétköznapi elakadásokkal foglalkozom, s coach-ként tanácsokat sem adhatok, ehelyett megfelelő kérdéseket kell feltennem. Mindezt annak érdekében, hogy az ügyfél magától jöjjön rá, milyen élethelyzetben van, milyenek a lehetőségei, mi gátolja őt. Segítek, hogy ne álljon önmaga útjába, hanem elinduljon egy jobb irányba. A lóasszisztált coachingnak emellett több hozadéka van, például kint dolgozunk a friss levegőn, a gyógyító természetben. S ami fontos: mind a négy lovunk megbízható, biztonságos.

– Mennyi ideig tart egy foglalkozás?

– Egy foglalkozás általában egy óra hosszáig tart. Az óra végére mindig kiderül, hogy lesz-e folytatás vagy sem. Ez már az ügyfélen múlik. Meg lehet beszélni, hogy csak egyszer találkozzunk; valakik havonta járnak, mások ritkábban.

– Miért épp a lovacskák a legalkalmasabbak arra, hogy tükröt állítsanak nekünk, embereknek?

– Erre más állat is alkalmas. Szabó Emese Hajnalka például nemcsak lovakkal foglalkozik, hanem kutyákkal és birkákkal is. Én azért választottam a lovakat, mert mikor eldöntöttem, hogy állatasszisztált coachinggal szeretnék foglalkozni, akkorra már sok mindent megtanultam a lovakról.

– Mi alapján dől el, hogy ki milyen feladatot kap?

– Általában egyszerűek a feladatok, például hogyan vigyük el a lovat A-ból B-be. Az egyik csoportos foglalkozáson például a résztvevő azért nem indult el a lóval, mert az most legel, és ő nem akarja ebben megzavarni, különben is mindenkinek jó ez így... Amikor szóltam, hogy ezt mégis meg kellene oldani, akkor az ügyfél odaszólt az egyik munkatársának, hogy: „Gyere már ide, és segíts!” Ekkor elkezdtük elemezni a szituációt: miért is nem ment ez azzal a lóval?

Miért csak akkor lépett, mikor már sarokba szorítva érezte magát? Miért mástól várta a segítséget? Miután feltettem neki ezeket a kérdéseket, ő szembesült azzal, hogy: Hú, tényleg, megpróbáltam elhárítani magamról a felelősséget. Akkor most mi is játszódott le bennem?

– Mit érdemes tudni még az ügyfélnek?

– Mi itt négyszemközt vagyunk – vagyis a lovakkal már sokszemközt. (Mosolyog.) S ami itt elhangzik, az itt is marad. Én erről senkinek nem beszélek. Vannak persze csoportos foglalkozásaink is, amelyeken a résztvevők ugyanazt a feladatot kapják, de mindenki másképp áll hozzá. Ugyanaz a feladat mindenkiből más érzést, más emléket, más megoldást hoz elő. Később egyeztethetünk időpontot egy különórára, ahol négyszemközt beszéljük meg az adott helyzetet. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az ügyfélnek nem kell semmilyen ismeretekkel rendelkeznie a lovakról. A végén előfordulhat, hogy a klienst felültetem a lóra, de csak akkor, ha ő és a helyzet is úgy kívánja. A lóasszisztált coaching teljesen biztonságos úgy lelkileg, mint fizikailag.

Judit beszél a lovak nyelvén – oly sokat tanult, tud róluk, mint kevesen. De rólunk, emberekről is sokat tud a lovak által, s ezt a tudását jóra használja: segíteni próbál bennünket, hogy kiigazodjunk az élet rengetegében. A száj nem mindig mondja azt, amit a szív érez. A ló nem a szavakat érti, hanem az érzéseinkből olvas. Az érzéseinkre, a testbeszédünkre reagál. A lónak nem lehet hazudni. A ló azonnal rájön, hogyan is állunk a lelkiállapotunkkal...

Mit tudunk Juditról?

Bial Judit Fülekről származik, 21 évvel ezelőtt költözött a Csallóközbe, azóta foglalkozik lovakkal. Ma lovaglást oktat gyerekeknek és felnőtteknek a balázsfai Szedres tanyán, és lóasszisztált coachingot vezet. A tanya tulajdonosa, Rőth Imre tanította meg őt lovagolni, a lovas íjászatot is mellette sajátította el. (Imre pedig a legnagyobbtól tanult, Kassai Lajostól.) Judit hagyományőrzéssel is foglalkozik: pár éve ezüstérmet szerzett íjászatban a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon. (Ő volt az egyetlen, aki nem gyalogos, hanem lovasíjász-technikával lőtt céllövésben.) Imre Judittal rendhagyó történelemórákat is tart iskolákban, nyáron gyerektábort (Judit pedagógiát végzett), csapatépítő foglalkozásokat. Azért dolgozik, hogy minél több ember jöjjön feltöltődni Balázsfára, a Szedres tanyára, ahol akár masszázst is kaphatunk a mezőn, lovak ölelésében... (Judit szintén Balázsfán él párjával.)

Félridegtartásban!

Rőth Imre a Szedres tanyán a lehető legtermészetesebb lótartás híve, ezért szinte egész évben legeltet. Amikor fagyott a fű, szénáznak a lovak, és be van készítve nekik víz is. Van itt körkarám, jurta, gyakorlópálya, minden...

Alázat

A ló önvizsgálatra, önismeretre, alázatra tanít, mert itt soha nincs olyan, hogy én most már mindent tudok. Ő igazán megmutatja, ha valami nincs rendben... Emellett határozottságra is sarkall: a lovasnak határozottnak kell lennie, mert csak így tudja elérni, hogy a lova arra menjen, amerre ő akarja.

Őz vagy zsiráf?

Mindenkinek van elakadása a hétköznapi életben, amit egy coach fel tud oldani. Egyszer azzal jött hozzám egy férfi, hogy semminek sem tud örülni, tehát bármi jó történik vele, utána mindig csak azon gondolkodik, hogyan lehetne még jobb. Éppen kint dolgoztunk a lóval, s ahogy beszélgettünk, észrevettem, hogy a legelőre bejött legalább nyolc-kilenc őz. Szóltam neki: Fordulj meg, és nézd meg, hogy mi van mögötted! Amióta az eszemet tudom, ennyi őzet itt én még sosem láttam! A kliens választhatott: vagy örül az őzeknek, vagy azon siránkozik, hogy rendben, de azért az őz mégsem zsiráf..