Az aranyat érő májusi esők és a koranyári melegek következtében várható a szúnyogok elszaporodása is. Kellemetlen, viszketést okozó csípésük szinte lehetetlenné teszi a délutáni, kora esti kerti munkát, sportolást, horgászást.
Ismerve a szúnyogok szerepét egyes trópusi betegségek terjesztésében, felmerülhet a kérdés: nem kell-e tartanunk valamilyen, szúnyog terjesztette betegség megjelenésétől?
A kérdésfelvetésnek megvan a valóságalapja, hiszen a malária – a szúnyog által terjesztett fertőző betegségek legismertebbje – még a múlt század első felében is előfordult a Csallóközben, Komárom környékén, de még Kelet-Szlovákiában is. Vagyis a mocsarakban, állóvizekben bővelkedő helyeken (mocsárláz).
A maláriát hidegrázást követő néhány órás magas láz és utána erős izzadás formájában jelentkező rohamok jellemzik. A lázrohamok jelentkezhetnek másnaponta vagy harmadnaponta (de akár naponta is). A lázrohamos napok olyan napokkal váltakoznak, amikor a beteg teljesen jól érzi magát – innen a malária magyar neve, a váltóláz. A malária okozója ma már jól ismert: ez egy egysejtű plazmódium, melyet az őt hordozó szúnyog csípése juttat be az ember vérébe.
Ahhoz tehát, hogy egy egészséges ember is maláriában betegedjen meg, három dolog kell: egy, már maláriában szenvedő ember; a közvetítő szúnyog, hogy a beteg véréből magába szívja a kórokozót; és harmadikként egy alany, akinek testébe a szúnyog beszúrhatja a kórokozót.
A biológiában jártas olvasó közbeszólhat: nálunk a második feltétel is hiányzik, hiszen a mi dalos szúnyogjaink (Culex pipiens) nem terjesztenek betegséget. Ez igaz, ugyanis a maláriát a trópusi maláriaszúnyogok (Anopheles) terjesztik. Ám – figyelmeztetnek a szakemberek – a 18 fajt számláló nemzetségből öt Anopheles fajt már Szlovákiában is megtaláltak. Persze olvasónk folytathatja a kétkedést: ha nincs maláriás beteg, nincs kiből a szúnyognak a lázállatkát szívnia.
Az igaz, hogy Szlovákiát az 1960-as évektől maláriamentes területként tartják nyilván – vagyis az ún. autochtón (nálunk szerzett) malária nem fordult elő – ám ne feledjük, egyre több alkalom nyílik az ún. behurcolt esetek megjelenésére. Erre két lehetőség is van. Egyrészt egyre több hazánkfia nyaral maláriás országokban (Észak-Afrika, Közel-Kelet), másrészt az onnan érkező migránsok közt akadhat nem egy, a malária kórokozóját a testében hordozó ember is.
A címben feltett kérdésre egyelőre tehát nemmel válaszolhatunk, de a figyelmünket nem kerülheti el ennek rizikója. Ha tehát olyan vidékre készülünk, ahol a malária otthonos, a szakember tanácsa alapján szedjünk már utazásunk előtt gyógyszert, ún. antimalarikumot. Ezt a maláriaellenes szert hazatértünk után is még két hétig érdemes szedni. Amennyiben hazaérkezésünk után belázasodunk, érdemes azonnal orvoshoz fordulni, akit figyelmeztessünk arra, hol jártunk az utóbbi napokban. Természetesen fontos a szúnyogcsípés elkerülése is.
A maláriát terjesztő szúnyog különösen napnyugta és napkelte között támad. Ilyenkor viseljünk jól szellőző, hosszú ujjú felsőrészt és a bokákat is fedő ruházatot. A fedetlenül maradt testrészeket szúnyogriasztóval kenjük be – a használati utasításnak megfelelő rendszerességgel. A malária ellen nem létezik védőoltás.
