A YouTube, az Instagram és a TikTok a gyors meggazdagodás ígéretével etet, miközben a valódi értékekről – tudás, kitartás, őszinte emberi kapcsolatok – egyre kevesebb szó esik.
Miért is vannak nehéz helyzetben a mai fiatalok, avagy az alfa generáció illúziója a sikerről! Éveken át azt gondoltam, hogy a mai fiatalok hatalmas előnnyel indulnak az életben, hiszen ők már teljesen az internet korában nőnek fel. Így aztán a korai tinédzser éveikben hozzáférhetnek olyan önfejlesztő tartalmakhoz, amelyeknek hála sikeresebbek lehetnek a mindennapokban.
Mindeközben hajlamosak vagyunk mindig a rosszra gondolni, mert a pornó veszélyei, a pénzügyi tudatosság fontossága, a közösségi média negatív hatásai vagy úgy önmagában a dopaminfüggőség jelenléte azért mind komoly dolog. Én ezekkel jóformán csak a húszas éveim közepén találkoztam, hiszen az életmóddal kapcsolatos témák a pandémia és a lockdown idején pörögtek fel igazán, és kaptak nagyobb figyelmet.
Ám nemcsak a mentális egészség fontossága lett trend napjainkban, hanem az úgynevezett „hustle culture” is, azaz a folyamatos munkavégzés és túlhajszoltság kultúrája, ahol mindent a karriernek rendelünk alá.
Az influenszerek szépen levideózták, ahogy felkelnek az ágyból, elvégzik a profin összerakott reggeli rutinjukat, elmennek edzeni, aztán odaülnek a számítógép elé, belekortyolnak a kávéjukba, majd dolgozni kezdenek. De hogy mit, az sokszor nem derült ki. Arról nem is beszélve, hogy a valóságban csupán eljátszották, hogy nekik így telnek a napjaik.
Vagy épp a siker receptjét a végtelenül leegyszerűsített, torz és kontraproduktív, „aki igazán akarja, az el is tudja érni” szlogenbe csomagolva tálalták. Mintha a siker kizárólag az egyéni akarattól és erőfeszítéstől függene.
S pont ezért tituláljuk toxikusnak az egész jelenséget, amely az utóbbi években sajnos begyűrűzött a tinédzserek világába is, méghozzá az alább következő módon: Jól fésült fiatalok a mai trendeknek megfelelően gyors, lüktető videókban arról mesélnek, hogyan keresnek havonta milliókat egy laptoppal és minimális munkával. Bérelt sportkocsik előtt pózolnak Dubaj felhőkarcolói között, miközben azt magyarázzák, hogy az egyetem időpocsékolás, a hagyományos munka pedig modern rabszolgaság. Az „amíg a többiek buliznak, addig én keményen dolgozom” mentalitás pedig már csak hab a tortán, hiszen ezzel az aljas pszichológiai trükkel értelemszerűen bűntudatot akarnak kelteni a nézőben.
Ahogy egy népszerű mondás tartja: az interneten nem kell gazdagnak lenned, elég csak annak látszanod. És itt kezdődik a probléma. Mert míg az idősebb generációk csak mosolyognak ezeken a videókon, a tinédzserek komolyan veszik őket. Elvégre miért ne hinnének annak, aki látszólag mindent elért, amit csak akarni lehet? Lamborghini, luxuslakás, utazások – a siker minden külső jele ott van a képernyőn. Csakhogy ezek a fiatal „mentorok” egyvalamiről következetesen hallgatnak: hogy hogyan is jutottak el odáig. Vagy épp mivel. Helyette drága kurzusokat árulnak, amelyek állítólag megtanítják a résztvevőket arra, hogyan legyenek ők is sikeresek. A recept pedig szinte mindig ugyanaz: dropshipping, tőzsdézés vagy kripto.
A dropshipping lényege ugye az, hogy készlet nélkül, egy online webshopban árulnak termékeket, a szállítót pedig csak a vevő megrendelése után keresik meg. A tőzsdézés és a kriptovalutával való kereskedés pedig a részvények és a digitális pénznemek árfolyam-ingadozásán alapuló spekuláció. Vagyis mindkettő olyan terület, ahol a látványos sikersztorikat könnyű elhitetni, de a valós kockázatokról alig esik szó.
Viszont ami talán még ennél is aggasztóbb, az az értékrend, melyet ezek a fiatalok közvetítenek. Velejéig mérgező, a való élettől szinte teljesen elrugaszkodott „tanácsaik” szerint a pénz még az emberi kapcsolatoknál is fontosabb. Például nem az a baj, ha nincsenek barátaid vagy nincs partnered – hanem az, ha nincs pénzed. Közben az algoritmusok egyre szűkebb buborékba zárják a fiatalokat. Ha egyszer megnézünk egy ilyen videót, máris özönlenek a hasonlók... A YouTube, az Instagram és a TikTok folyamatosan a gyors meggazdagodás ígéretével etetnek minket, miközben a valódi értékekről – tudás, kitartás, őszinte emberi kapcsolatok – egyre kevesebb szó esik.
Szóval nem könnyű a helyzet, már csak azért sem, mert egyébként a fiatalok a valós problémáikra keresnek megoldást. A pénz hiánya ebben a korban egy tényleges fájdalompont: mindent akarunk, s minél előbb, mert ilyen a korszellem. Tény az is, hogy sok diploma veszített az értékéből – és az is igaz, hogy a hagyományos karrierutak már nem garantálják a biztos megélhetést. A hustle culture viszont nem gyógyírt, lehetőséget vagy kiutat kínál helyette, hanem csak illúziót. Mert közben senki nem mondja el a videókban, hogy a kemény munka stratégia nélkül nem hoz eredményt. Az ambíció pedig tudás, képességek és kitartás nélkül nem sokat ér.
Ezeknek a fiataloknak tehát nem Lamborghinikre van szükségük, hanem valódi iránymutatásra, célra – vagy ahogy a japánok mondanák, egy ikigaira. Persze egy ilyen bábeli korban, amikor a lehetőségek látszólag végtelenek, s a hagyományos értékrendek megkérdőjeleződnek, könnyen válnak a hamis próféták áldozataivá. Még szerencse, hogy az algoritmusok forgatagában azért a másik oldal is hallatja a hangját.
Ott van például az az interjúrészlet, amelyben egy újságíró egy olasz vállalkozó házaspárt faggat arról, hogy miért nem alkalmazzák az amerikai módszert a cégük vezetésében. Hiszen úgy több pénzt keresnének, és többet tudnának maguknak megengedni.
Mire a feleség meglepetten visszakérdez: mégis mire mennének a több pénzzel? Mi értelme lenne, ha gazdagabbak lennének? Mert hogy számukra az a fontos, hogy olyan emberek mellett dolgozzanak, akik minden nap mosolyognak, jól érzik magukat, kipihentek, és ezért biztosítják nekik a kellő szabadságot, nyugalmat.
Talán ha több ilyen történet jutna el a fiatalokhoz a dubajos és a lamborghinis videók helyett, tisztábban látnák, miben is rejlik a valódi siker.
Az ikigai
Úgy érzed, nem vagy boldog, vagy nincs értelme az életednek, nem érdemes felkelned reggel az ágyból? Erre a japánok azt mondják, valószínűleg nem találtad meg a saját ikigaidat. (Az ikigai jelentése az élet értelme lehetne.) S hogyan lelhetjük meg? Érdemes válaszolni az alábbi kérdésekre: Vajon van-e értelme az életednek? Mit szeretsz csinálni (szenvedéllyel)? Miben vagy jó? (Ez a tehetség mezője.) Mire van szüksége a világnak? (A misszió területe.) Miért fizetnek? (Megélhetés, szakma.)
