A fétis vallási értelemben egy tárgy, amelynek természetfeletti erőt tulajdonítanak, és ezért imádják. A szexuális életben pedig olyan valami (harisnya, cipő vagy testrész), ami iránt az illető erős szexuális vonzalmat érez.
Zoli egy traktorista, akinek van üzleti érzéke. Feliratkozott az OnlyFansre, ahová készített egy videót arról, hogy aratás közben milyen állapotba került az alsónadrágja, majd ezt az alsónadrágot eladta az érdeklődőknek jó pénzért.
Vannak ugyanis emberek, akiket olyan dolgok látványa hoz izgalomba, mint egy-egy testrész (például a lábfej), a cipő, esetleg a büdös zokni, a pelenka és a többi. A szexuális fétisek ugyanolyan sokfélék lehetnek, mint az emberek.
Ma már egyre több olyan boldog párról láthatunk képet, ahol a pár egyik tagja szexrobot. Ez lényegében a fetisizmus csúcsa, hiszen a fogalom azt jelenti, hogy valaki szexuális izgalmat éljen át egy személytelen tárgy jelenlétében, viselésével (lásd Zoli izzadt alsónadrágját).
A fetisizmust az 1800-as évek végén említi először Alfred Binet francia pszichológus. Sokáig rendellenes viselkedésnek tartották, és gyógyítani próbálták – de ez a hozzáállás mára megváltozott.
Vigyázat!
Az, hogy szerepjátékot játszunk vagy fantáziálunk szex közben, még nem jelenti azt, hogy fetisiszták vagyunk. A lélekbúvárok azt mondják: a legtöbb fétis ártalmatlan. Ám ha valaki a szexualitását kizárólag a fétise által tudja megélni, csak az hozza izgalomba, csak az kelt benne vágyat, s emiatt nem talál magának párt, ami szenvedést okoz neki a mindennapjaiban, akkor zavarról beszélünk. Béla csak azt tudta élvezni, ha a partnere pukizik szex közben. Elment a szexológushoz, aki azt mondta neki: ezzel még nincs baj. Ha megtalálja a párját, aki belemegy a játékába, akkor biztosan boldog életet fog élni. De mi lesz, ha nem talál ilyen nőt?
Férfigerjedelem
A fetisizmus inkább csak a férfiakra jellemző. Sokak szerint azért, mert számukra erősebb inger a vizualitás, és a fetisizmusban fontos a képiség. (Vagy épp a hallhatóság?!) A fétis lehet bármi – sokan szeretik a latexruhákat, a különböző lábbeliket. Olyan is van, hogy valaki csak pelenkába burkolózva él át nemi örömöt, mások nyakörvet vesznek magukra, kantárt. Néha egész kultúra is kapcsolódott a fétisekhez – gondoljunk csak a kínaiak lábfétiséhez, akiket a kicsi női láb hozott izgalomba. Kínában régen elkötötték a lányok lábát, hogy szexuálisan vonzóak legyenek a férfiak számára.
Nem érdekel az ok!
A fetisizmusban a véletlenszerűség is szerepet játszhat. Az egyik szakember azt meséli, a kliensét sokszor magára hagyta kamaszkorában az anyja. Ő a szoknyát fetisizálta, az került sztárszerepbe nála a nemi gerjedelem során. Az okok azonban ritkán kerülnek felszínre, hiszen a kliensnek nem érdeke, hogy „meggyógyuljon”, hisz neki a fétise okoz örömöt. Ezért sem jelentkeznek be a szexológushoz, esetleg csak akkor, ha nem sikerül kialakítani a kívánt intim szituációt. (Lásd elébb: a pukifetisiszta nem talál olyan partnert, aki pukizna neki szex közben.)
Vannak elméletek, amelyek szerint bizonyos emberekben velük született hajlam van a fetisizmusra, mások szerint a szenvedély kora gyermekkorban alakul ki. Az anya magára hagyja a gyereket a pelenkával, takaróval vagy bármilyen tárggyal, amit szorongathat – és a fetisisztáknál itt valami elakadás jön létre, s fixálódik például az adott tárgyhoz való kötődés.
