Epifánia* gyermekeként már negyedik éve Zakopanéban töltöm a születésnapomat. Idén a harmincadikat ünnepeltem Lengyelország egyik legigézőbb településén.
*Epifánia Január hatodikát jelenti, a vízkeresztet, vagyis Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban. Ezen a napon történik a víz- és házszentelés, valamint a háromkirályjárás, a koledálás. A gyerekek beöltöznek a három királynak, csillagot visznek magukkal (ez jelképezi a betlehemi csillagot, ami az utat mutatta Gáspár, Menyhért és Boldizsár királynak), és köszöntik az újszülött Jézust, miközben a Szép jel és szép csillag éneket éneklik.
,,A hó tisztaságot idéz, „felejtő, nem törődő álma ez a földnek...”
A Krupówki utca, a minden sarkon megbújó édességboltok, a hegyek látványa, a havas táj és a természettel egybeolvadó házak mind-mind hozzájárulnak a város romantikájához. A gorál díszítések lépten-nyomon ott vannak, és régi történetekről mesélnek.
Ahol a házak együtt lélegeznek a tájjal
Januáriként imádom a telet és a havat. Gyerekkoromban minden születésnapomon havazott (gömöri vagyok, ahol azért már vannak hegyek), így a téli napokat hóembergyártással, igluépítéssel, szánkózással és hógolyózással töltöttem. Nehezen hagyom el ezeket a téli örömöket; s ha Rozsnyón elmarad a havazás, felmegyünk a hegyekbe.
A hó mindig a tisztaságot, a nyugalmat jelképezi számomra, egy álmodozó és feledékeny világot idéz meg, ahol finom pelyhek szállnak, s a végén az egész táj álmos csendvilággá változik, beborít mindent az égi takaró. Mesebeli, zsigerig hatoló érzés, amikor talpunk alatt ropog a hó. Ezen csak a gőzölgő termálmedence tesz túl, amelyik extrán melegen tart a pilinkéző hóesésben...
A Lengyel-Tátrában minden adva van ehhez a jó érzéshez – és az előbb említett téli fürdőzéshez. Nem is kell messzire menni a várostól: mindössze 20-30 percre több termálfürdő is megtalálható a környéken.
A gyönyörű Chochołowskie Termy, a családbarát Termy Bukovina, illetve idei friss felfedezésünk, az eddigieknél is romantikusabb Termy Gorący Potok. A téli sportok kedvelőinek pedig számos sípálya áll rendelkezésére, de a szánkózás hívei is találnak bolondozásra alkalmas dombokat.
Emellett szívből ajánlom meglátogatni a Lengyel-Tátra legszebb hegyi tavát, a Morskie Okot, melyhez patakok és vízesések során keresztül juthatunk el. Illetve, ha jók a látási viszonyok, a legszebb panorámában gyönyörködhetünk a Kasprowy Wierch és Gubałówka csúcsairól.
A városban is mindenki kedvére válogathat a programokból: lovasszánon utazhat, alpakát simogathat. A város utcái tele vannak éttermekkel és kocsmákkal, melyek a hagyományos lengyel konyha remekeit kínálják, mint például az áfonyalekvárral tálalt füstölt juhsajtot, az oscypeket. Ha könnyebb ételre vágyik az ember, a Cyrhla Bistro a jó választás.
Mi minden évben betérünk kedvenc reggelizőmbe is, a Kawiarnia Filiżankiba, ahol egész nap elérhetők a finomabbnál finomabb falatok, tátrai gyógynövényes teák. A LA MANO és a STRH Bistro Art Cafe is nagyon kellemes helyek, ezekben megállva próbálunk felmelegedni, mikor orcámat már kicsípte a hideg, és ujjaim ráfagytak a fényképezőgép exponálógombjára. Kinek lett kedve egy igazán téli hangulatú kiránduláshoz?
Styl Zakopiański: a gorálok és a faházak
Zakopane a Lengyel-Tátra fővárosa, síparadicsom – nálunk főleg a piacairól ismert. Ez Lengyelország legmagasabban fekvő városa (853 méter magasságban található). Zakopanénak azonban sok arca van, építészete például kivételes. Sőt, külön zakopanéi stílusról (styl zakopiański) beszélnek: a település lakói – a gorálok – mindig is faházakat építettek.
A Villa Koliba Witkiewicz első épülete: egy ukrán földbirtokosnak tervezte, aki imádta a Tátrát. Ma a zakopanéi stílus múzeuma.
Ezeket cifrázta tovább Stanisław Witkiewicz krakkói író és építész, aki a fafaragásos gorál házak alapján tervezte meg első villáját. Később elsősorban szálláshelyek épültek ebben a stílusban az 1900-as évek elején.
Ezekre a faházakra jellemző a meredek zsindelyes tető, az erkélyek, s alapozásukhoz nagy folyami köveket használtak – ez lehetővé tette, hogy a házakat a hagyományos gorál házakkal ellentétben alápincézzék. Witkiewicz a helyi népi motívumokat szecessziós növényi ornamentikával, hullámzó vonalakkal ötvözte: ezért is oly megejtőek az épületei.
Zakopane amúgy sokáig egy isten háta mögötti település volt, a hegyi pásztor gorálok a legelőikből éltek. Fellendülését az egészségturizmusnak köszönhette, a tüdőbetegeket a gorálok vitték fel a hegyi legelőkön álló pásztorházakba jó levegőt szívni. A századelőn aztán sok szanatórium, panzió épült a gyógyulni vágyók számára. 1911-ben rendezték meg itt az első nemzetközi síbajnokságot, később síugró sánc is épült. Nyáron túrázók, télen síelők keresik fel manapság.
Az 1800-as évek végén terjedt el Zakopane kristálytiszta levegőjének híre. Egy lelkész rábeszélésére a helybéliek elkezdték bérbe adni a nyaralóikat a Krakkóból érkező városiaknak. Ezt követően nem volt megállás. A tüdőbetegeket a gorálok vitték fel a hegyi legelőkön álló pásztorházakba jó levegőt szívni.
Anno két éve meglepetésnek kaptam az utat. Mikor a határon megkérdezték tőlünk, hogy hová tartunk, a párom még véletlenül sem akarta kipukkasztani a meglepetéslufit: így végállomásunk nevét a határőr fülébe súgta…
Van itt egy fejtetőre állított ház: a felfordított házban a mennyezeten járkálva vehetjük szemügyre a ház berendezéseit. A járófelületet is ügyesen megdöntötték.
Tél volt, olyan, mint mindig itt a völgyben.
Nyolc száraz hónap után jöttek az esők,
S a szalmaszín hegyek kizöldültek futólag.
A kanyonokban is, hol szürke babérfák
Kőgyökere gránittal egyesül,
Megtalálhatta régi helyét a víz.
(Részlet a neves lengyel költő,
Czesław Miłosz Tél volt c. verséből)
