Magda ma reggel is – mint ahogy minden reggel – elszörnyedve meredt a tükörképére. Te jó ég, hogy nézek ki! – gondolta. Végigfuttatta szemét a testén, és a sírás kerülgette. A combja széles volt és narancsbőrös, a hasa petyhüdt, egy keskeny úszógumi pedig makacsul közrefogta a derekát.
Ez a hajnali iszony hozzátartozott a rutinjához. – Mikor híztam meg ennyire? – rogyott le a fürdőkád szélére, és tenyerébe temette az arcát. A zsírpárnák alattomosan kúsztak fel rá. Lánykorában semmi gondja nem volt az alakjával: karcsú volt, akár a nádszál. Az első gyerek után még könnyedén belefért kedvenc miniszoknyájába.
A másodiknál már nem akartak engedelmeskedni a gombok, a harmadik szülés után örökre elfelejthette a rövid szoknyát. Élénken éltek benne anyja szavai: „Egy nőnek szülés után sem szabad elhagynia magát!” Abban reménykedett, hogy ha lesz egy csöppnyi ideje, belevág a fogyókúrába. De mire észbe kapott, seperc alatt besorolódott az „elhízott anyuka” szerepébe. A jelenből jövő lett. A jelen habzsolós pillanatai alakították a jövőt.
Csak ült a kád szélén, és sajnálta magát. Pedig betartotta a szabályt, semmi turbódiéta, inkább az életmódváltással kacérkodott: számolta a kalóriákat (igaz, csak itt-ott), de azért igyekezett több zöldséget fogyasztani, és este nyolc után nem a hűtőben kutakodni. Nem jutott el az edzőterembe, bármennyire is ott lobogott lelke kis sarkocskájában a szándék, bár inkább csak a tükörbenézések pillanataiban mocorgott egyet. Egyszer ugyan rávette magát, s leugrott a közeli fitneszbe, de feszélyezte a sok izompacsirta és tökéletes testű nő. Azóta nem volt hozzá mersze, különben is a reformer pilatesről álmodozott, az interneten az most a menő. Nagyot sóhajtott, és lábujjával a szőnyeg szélét kezdte piszkálni.
– Undorító vagy. Egy hízott csoni. Csonika – korholta magát. Azonban tudta, hogy ezzel csak az idejét vesztegeti. Ha nem tápászkodik fel most rögtön, s nem lép a tettek mezejére, akkor nem lesz esélye nyugalomban meginni a kávéját. A gyerekek lassan felébrednek.
Kiballagott a konyhába. A pulton ott árválkodott az előző esti vacsora maradéka. A férje hagyta ott, mikor fáradtan hazaesett a munkából, megtömte a hasát, és leheveredett a kanapéra. Magda elszorult torokkal gondolt arra, mi van, ha nem is munkában volt, hanem másfelé járt. Régen nem dolgozott ennyit... Mi van, ha a tilosban jár?! A szíve belesajdult. Mert ki akarna egy ilyen hájpacnival hemperegni, mint ő? Túrázta magát. Holott férje százszor, ha nem többször a tudtára adta, hogy gyönyörű, és jobban imádja, mint bármikor előtte.
– Még hogy gyönyörű – sóhajtott fel, miközben kitöltötte magának a kávét és a mandulatejet (azt olvasta a neten, hogy ez jobb, mint a rendes tej), majd leült az asztalhoz. Hogy a fenébe lenne ő gyönyörű? Az arca kitelt, mint a telihold, szeme alatt már ott vannak az első bevésődések. A haja úgy áll, mint egy szénaboglya. Idegesen kezébe vett egy göndör fürtöt, az ujja köré csavarta, majd elengedte. A tincs, akár egy rugó, visszaugrott.
Fürdőköpenye zsebéből előhalászta a telefonját, és megnyitotta a videómegosztót. Rögtön az első felvételen kedvenc influenszere jelent meg, aki nem csupán tartalomgyártó volt, hanem életmódmentor és fitneszguru is. Magda imádta a videóit, órákig tudta nézegetni a tökéletes külsejű lányt, amint tökéletes mosollyal az arcán magyaráz a nézőknek. Maga volt a megtestesült nőiesség, pozitivitás és szépség – egyszóval minden, ami Magda nem volt. Üzletember férjével bejárták az egész világot, egzotikus helyekről szelfizgettek, és a lány sosem felejtette el tájékoztatni a követőit, hogy éppen merre jár, hol és mit eszik vagy éppen hogyan edz. A családanya tisztában volt vele – természetesen a videókból –, hogy ez az életmód nagy fokú tudatosságot és kiszámíthatóságot igényel. Valószínűleg benne nincs meg ez a rendszer, meg aztán a kitartás is hiányzik belőle, ezért sem tud lefogyni…
„Sziasztok! Nina vagyok, és készültem nektek pár pozitív reggeli megerősítéssel, hogy csodásan induljon a napotok” – trillázta a lány. Mögötte káprázatos márvány konyhapult, kezében monogramos bögre, benne pedig matcha latte vagy valamilyen gyógynövényes tea, amit Magdának még sokáig nem lesz ideje elkészíteni a reggeli rohanásban.
„Vegyetek egy mély levegőt, és mondjátok utánam…” Egyik korábbi videójában Nina említette, hogy hajnali ötkor kel, hogy legyen ideje reggelit készíteni, edzeni és meditálni. Így tud kiegyensúlyozott és hatékony lenni egész nap. Magda nagyot kortyolt a kávéból. Bárcsak ő is fel tudna kelni hajnali ötkor! De ez kivitelezhetetlen, tekintve, hogy este a vacsora, fürdés és a fogmosás van a napirenden a gyerkőcökkel, ez a napi tortúra. Az esti meséket viszont ki nem hagyná, hiszen ez az egyetlen alkalom, mikor mindegyik megnyugszik valamelyest, odabújnak hozzá, és nagy lencsi szemekkel hallgatják. Ilyenkor megesik pár apró csoda, bele is dobbant a szíve. A férjével viszont pár szót váltanak, és mély álomba zuhannak. Bezzeg Nina! Szemmel láthatóan friss és energikus, megy neki, mint a karikacsapás.
Egy mentazöld edzőruhát viselt ugyanilyen színű cipzáras pulóverrel. Mézszínű haját laza lófarokba kötötte, leheletnyi natúr smink volt rajta, amitől még frissebbnek látszott. Beszéd közben folyamatosan mosolygott, és bátorította a nézőket, hogy higgyenek magukban, tegyenek meg mindet a céljaikért, mert ma is egy nappal közelebb kerülhetnek az álmaikhoz!
Magda reményvesztetten felsóhajtott. Jelenleg az volt az álma, hogy a nagyobbiknak sikerüljön a matekdolgozat, a középső hozza haza végre a tornaruháját, a kicsi pedig ne keveredjen bajba az iskolában. Túl van ő már azon, hogy önmegvalósításról meg effélékről ábrándozzon. Az álmodozás is csak ilyen félresikerülten megy neki. Már nem voltak álmai.
– Könnyű neki! – mormogta, miközben továbbra is Ninát nézte. Hiszen nincs három gyereke, talán a háztartását is más vezeti, biztosan van bejárónője. A férje ultramenő és gazdag, imádja és a tenyerén hordozza, a világ végére is elviszi. Mindig márkás cuccokban feszít, miközben azt ehet, amit akar, mert szemmel láthatóan egy gramm zsír sincs rajta! Ellentétben vele! Unalmas vagyok, főzelékszagú, lelaktak a gyerekek – gondolta Magda bűntudattal. Úgy érezte, férje nem ilyen nőt érdemel. Mikor volt egyáltalán ideje saját magára? Mikor sminkelte ki magát úgy istenigazából vagy öltözött fel tisztességesen? Valójában azt sem tudja, hogy kell. A rúzs és szempillaspirál kombó az ő alkalmi rutinja. Meg aztán hová öltözne ki? A legutóbbi nagy eseményük a középső gyerek focimeccse volt. Nem valószínű, hogy kiskosztümben teli torokból tudott volna szurkolni, bekiabálni a pálya széléről. Nem beszélve arról, hogy a kissrác ledöntötte a lábáról, amikor meccs után a nyakába ugrott. Na, akkor csodásan festett volna! A gondolat megmosolyogtatta, de hamar visszatért a szürke valóságba.
Megnézte Nina két új videóját – az egyikben mennyeinek tűnő indiai vacsorát főzött, és hozzá mindenmentes vegán desszertet készített. Mindezt feltálalta pompásan berendezett étkezőjükben. A férje romantikus csókkal jutalmazta a videó végén, a háttérben pedig látni lehetett a nappaliból nyíló panorámát. Magdának a lélegzete is elállt! A videókat nézve pár percre perspektívát válthatott: Nina tökéletes bőrébe bújhatott, tökéletes életet élhetett. De ezek lopott percek voltak, és cseppet sem valóságosak. Nemrégiben vette a bátorságot, hogy írjon a lánynak pár sort, amiben kifejezte a csodálatát. Mennyire hiteles, mennyire földöntúli jelenség, mégis valóságos. Sose árulta el senkinek, hogy milyen videókért lobog; hiszen a gyerekes rajongás nem illik egy felnőtt, háromgyerekes anyához.
A második videóban Nina lelkesen mesélt a nyolcvan-kilencven éves modellekről, akik korukat meghazudtolóan csinosak és fittek. Erről Magdának eszébe jutott, hogy ma be kell ugrania az édesanyjához az idősek otthonába. Anyuka már se nem rugalmas, se nem fitt, de azért még megőrzött valamiféle ragyogást a valószínűtlenül kék szemében. A kék szemet legalább megörökölte tőle; Nina is azért tetszett neki, mert kék a szeme. Olvasta valahol, hogy a kék szemben nincs kék pigment, inkább seszínű – ahogy a tenger sem kék, csak a fény visszaverődéstől látszik annak. Magda egy fiatalos, energikus anyukára emlékezett, aki nyitott szívvel tudott szeretni. Csak hát a demencia… Ez a kegyetlen kór a karmai közé kaparintotta édesanyját, és áthatolhatatlan homályba süllyesztette az elméjét. Magda arra gondolt, visz anyukának egy kis narancsot, arról mindig eszébe jut pár emlékfoszlány. Talán még őt is felismeri. Épp rá akart csusszanni a következő videóra (Hogyan erősítsétek meg a párkapcsolatot 10 lépésben?), amikor hangokat hallott a hálószobából. A legkisebb hívogatta éppen.
– Megyek, kincsem! – mondta Magda alig hallhatóan, inkább csak magának. Nagy nehezen feltápászkodott a székről (tényleg le kell fogynia, nincs mese, visszakeresi Nina videóját, amiben egy tuti biztos fogyókúrás alapétrendet ajánl). Egy utolsó pillantást vetett Nina hollywoodi mosolyára: a role
modell épp a magasba emelte a bögréjét és csodálatosan szép napot kívánt a követőinek.
– Irigyellek – suttogta halkan, majd elindult a kicsi szobája felé.
