Új szerelmet találtunk, ragyog ránk a nap, és már az esküvői harang csilingelését halljuk – egészen addig, amíg be nem mutatjuk szívünk választottját házi kedvencünknek. Mert ők ketten valahogy nem tetszenek egymásnak. Mi legyen akkor, ha a kutyusnak vagy a cicának született ember és a kedves nem tud összeszokni?
Az első percben azt hisszük, olyan nincs, hogy egy kutyaimádó beleszeressen valakibe, aki nem szereti az állatokat. Mégis előfordul, hogy a kedves nem állatbarát – nem lelkesedik a levesben úszkáló kutyaszőrért, nem szereti, ha az ágyát meg kell osztania a négylábú kedvenccel és unja a napi sétáltatást.
A legtöbb ember szereti az állatokat, de akadnak olyanok is, akik elvannak nélkülük. Az ellenszenvnek több oka lehet – egy rossz gyerekkori élmény, allergia, vagy az illető olyan családban nőtt fel, amelyben nem tanulta meg, hogy az állat valódi társa lehet az embernek.
Amikor a cica a győztes
Anna mondja: „Sokáig nem tudtam megfelelő társat találni, és a munkámmal foglalkoztam. De hogy meglegyen az az érzésem, hogy otthon vár valaki, szereztem egy macskát, egy gyönyörű, rövid szőrű brit macskát, aki mellé egy év múlva vettem még egy hasonló kiscicát, hogy a drágám ne szomorkodjon otthon egyedül, amikor túlóráznom kell. Így éldegéltünk hármasban, nagy szeretetben, amikor megismerkedtem Misivel. A kollégám volt, és minden téren jól kijöttünk egymással. Csakhogy amikor hazavittem, beütött a krach. A macskáim prüszköltek, fújtak, amikor meglátták, Misi eltolta őket magától, és végül azt mondta, nem szereti, ha csupa macskaszőr a nadrágja. Zavarta, hogy a macskák mindenhol ott vannak, mászkálnak a konyhaasztalon, és szőrszálak vannak az ételben.”
A két kék hölgy persze érezte ezt. Válaszképpen belepisiltek Misi cipőjébe, megrágták az aktatáskája sarkait. Erre Misi hozzájuk vágta a papucsát vagy bármit, ami a keze ügyében volt. „Végül már én sem tudtam elviselni a helyzetet, ezért elhatároztam, hogy nem engedek a nyomásnak, nem szabadulok meg a macskáktól azért, hogy legyen esküvő. Szakítottam Misivel. Fáj a dolog, de nem tudom elfogadni azt az állítást, hogy a macskáknak nincsenek érzelmeik. Mert vannak. És soha nem bocsátanák meg, hogy cserben hagytam őket” – mondja mély meggyőződéssel Anna.
Abban reménykedik, lesz olyan szerencséje, hogy talál majd valakit, aki szereti az állatokat, és beleillik a csapatába. „Vagy nem találok, és macskás hölgyként fogok meghalni. De ettől sem félek.”
Ki a betolakodó?
A pszichológus egyetért Annával. „Jó, ha nincsenek irreális elképzeléseink. Vannak emberek, akik egyértelműen kimutatják, hogy nem kedvelik az állatokat, nem tudnak bánni velük, nem akarnak egy fedél alatt élni velük. Ebben az esetben az a helyes, ha meggondoljuk, fenntartjuk-e a kapcsolatot. Előfordulhat, hogy vagy az élettárs, vagy az állat mellőzöttnek érzi magát, mert nem kapja meg azt a törődést, amire szüksége van. Az egyik vagy a másik úgy érzi, félre van állítva, nem ő a világ közepe, és elszívják előle azt az energiát, ami kizárólag neki járna. A férfiak ezért zavarják ki a macskát a hálószobából, nem engedik be a közös ágyba, nem simogatják, megtiltják nekik, hogy az asztalon vagy a heverőn mászkáljanak. Csakhogy a kutya vagy a macska viszonozza ezt a viselkedést, és meg-megjelöli váladékával azokat a tárgyakat, amelyek kapcsolatban állnak a betolakodóval” – magyarázza a pszichológus.
A szakemberek véleménye az, hogy legjobb megelőzni a konfliktust. Még mielőtt találkozna az új családtag az állattal, mondjuk el neki, mit jelent számunkra a kedvenc. Lehet, hogy örököltük a kutyust, és ő az utolsó kapocs, amely összeköt bennünket szüleinkkel, akik már nem élnek. De lehet, hogy a kutya vagy a macska mentett meg minket attól, hogy életünk egy nehéz időszakában elhatalmasodjon rajtunk a depresszió. Beszéljünk az érzelmeinkről, a kapocsról, amely bennünket az állathoz köt, mondjuk el, hogy ahogyan a gyermekünket nem tudjuk elhagyni, úgy a házi kedvenctől sem tudunk megválni. Ha társunk ezzel tisztában lesz, talán könnyebben megérti, hogy nem kell töprengeni és összehasonlítgatni, mennyi szeretet jut az állatnak, és mennyi neki.
A szőrszál a legkisebb gond
A kutyát fokozatosan kell összeszoktatni az új élettárssal, például néhány közös séta alkalmával. Nem jó a folyosón kezdeni az ismerkedést, sem a lakásban, ahol eddig csak a gazdi meg a kutyus volt az úr. A macskákkal bonyolultabb a helyzet, de ha eláruljuk a társunknak, hogy cicánk melyik csemegét szereti legjobban, esetleg elmagyarázzuk, hogy az lenne a legjobb, ha az ismerkedés lépésről lépésre történne, akkor sokkal egyszerűbb lesz a beilleszkedés.
Lili még hozzáteszi: „Ha az illető igazán szeret, akkor igyekezni fog, hogy a kedvenced őt is elfogadja és szeresse.”
Linda Michaels amerikai kutyapszichológus ezt így fogalmazza meg: „Legelőször is keressük a módját, hogy kedvencünk hogyan tudna beférkőzni társunk szívébe. Igyekezzünk megállapítani, miért nem kedveli az állatokat, valamint hogy ellenérzésein lehet-e változtatni.
Mert különbség van aközött, hogy a kedves nem szokott hozzá az állatokhoz, és aközött, hogy gyerekkorában megtámadta egy kutya. Ha zavarja, hogy az állat vedlik, elszórja a tápot vagy szétkaparja az ürülékes almot, akkor ezen lehet változtatni, át lehet nevelni az állatot. Ügyeljünk arra, hogy az állat ne haragudjon az új élettársra, ne féljen tőle, s fogadja el. Végső soron az állatnak is meg kell szoknia, hogy mostantól kezdve más csapatban fog élni, idegen szagokat kell elfogadnia, és meg kell szoknia az új napirendet.
Adjunk esélyt az együttélésnek
Ha társunknak nincs alapvető problémája az állatokkal, akkor elkezdhetünk dolgozni azon, hogy erősítsük a kapcsolatot kettőjük között. Ennek legegyszerűbb módja az, ha rábízzuk az állat gondozásának egy részét. Az etetés, a vizestálkamegtöltése, a jutalomfalatok adása, az állatorvosi vizsgálat egy-egy lépés lehet afelé, hogy javuljon és megerősödjön a köztük kialakult kapcsolat. Ezen azonban dolgozni kell, nem csupán felszólítani a másikat, hogy tegye meg ezt vagy azt. Egy másik hatásos szoktatási mód az, ha megkérjük a társunkat, hogy a kutyust vigye el egy rövid sétára. Bízzunk meg benne. Ők meg fogják érteni ezt a szándékot. A gazdi szorongása sehová se vezet, ezért vegyünk erőt magunkon, és adjunk nekik egy esélyt.
„Viszont ne legyenek vérmes reményeink, ha élettársunk világosan tudtunkra adta, hogy nem akar közösködni a kedvencünkkel. Nincs értelme erőltetni a barátságot, ha antipátiát látunk az egyik vagy a másik oldalon, mert akkor mind a hárman szenvedni fogunk. Legjobban a gazdi. Ilyen esetben meg kell gondolni, hogy belemegyünk-e egy ilyen kapcsolatba” – mondja a pszichoterapeuta.
Állat nélküli övezet
Mit lehet tenni akkor, ha allergia a probléma? Ne vegyük félvállról a helyzetet, ha az állat nyálában vagy a bőrén található fehérje erős ellenreakciót vált ki az élettársunkból. De ez ellen is lehet tenni valamit.
Kata meséli: „A férjem allergiás a macskákra. Ez már az első randevún kiderült, mert köhögött, tüsszögött, de én ezt szerelmes elvakultságomban nem vettem észre. A macskám érintését persze mindenhová magammal viszem a ruháimon. A párom csak a harmadik találkozón kérdezte meg, nem tartok-e otthon macskát.”
Elkezdték keresni a megoldást. A kedvese Katának soha nem adott ultimátumot, nem utasította, hogy ezt tegye vagy azt tegye. Most világos volt, hogy a macska kettőjük közös problémája. Milyen eredménnyel zárult? „Van egy teljesen tiszta szobánk a lakásban, ahová a macska nem teheti be a lábát, és állandóan be van kapcsolva a légtisztító. A hálószobánk. Mind a kettőnknek kompromisszumot kell kötnünk, azaz mind a hármunknak. A társam az immunológián részletesen kivizsgáltatta magát, hogy pontosan tudjuk, mi árt neki. Ez a macskák nyála. Tehát a cicus őt nem nyalogathatja, és ha mégis megesik, akkor a párom megmosakszik. Nem csinálunk problémát belőle – mondja Kata, és reméli, hogy idővel javul a helyzet. – Azt olvastam, hogy ha valaki hosszú ideig együtt él az allergénnel, akkor idővel már nem reagál olyan hevesen. Ez jó hír. Hetvenéves korunkban már jól fogunk élni – lehet, hogy gyógyszerek és bezárt ajtók nélkül” – fejezi be. A problémamentes napokat mindennapos porszívózással és portörléssel, filterekkel és a cicus heti fürdetésével váltják meg. Az a lényeg, hogy mind a hárman összefognak a sikerért.
