Divatos pinkben pompázik az Új Nő kukoricája! Amire elsőképp rájöttünk, hogy nem sokat tudunk a kukoricák életéről. Még az a bácsi se, akik évtizedek óta silókukoricát termeszt. Címerezik, fattyazzák, silózzák: de miért? Kan kukorica, anyakukorica: mi köztük a különbség? Bizony beletelt pár napba, mire választ kaptunk minden kérdésünkre.

Azzal talán nem árulok el nagy újdonságot, ha azt mondom, hogy  a kukorica nem  őshonos növény Európában. Kolumbusz Kristóf, vagyis Cristoforo Colombo a 15. század végén Santa Maria nevű hajóján Indiába indult, végül Amerikában, egy ismeretlen földrészen szállt partra. Hazatérésekor, 1493 tavaszán hősként ünnepelték, ám a remélt arany és fűszerek helyett mást hozott az útról: dohányt, ananászt és természetesen a kukoricát.

kukorica-indito.jpg

1500 évig a létezéséről sem tudtunk, ma pedig már el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle. Tengeri, törökbúza, málé – ilyen neveken is emlegetik. Nyárutón az utakon autózva szinte lehetetlen, hogy ne hajtsunk el egy-egy kukoricás mellett.

– A Csallóközben régmúltra nyúlik vissza a kukorica termesztése. Ráadásul manapság a legnagyobb területen termesztett növény – magyarázza Poló Sándor kertészmérnök (Zsigárd). Szerinte a csallóközi szántóföldek harmadán kukorica terem, hiszen a körülmények itt ideálisak. A sziklásabb területeken  körülményesebb lenne a termesztése, ám a Csallóközünk tejjel s mézzel folyó kánaánja a kukoricának ölelő otthont biztosít. 

Azt mondják, a zöldellő kukoricának sok vízre van szüksége, hogy aranyló termést hozzon.

– Ez csak részlegesen igaz. Ez az egyik legkisebb vízigényű növényünk, ám folyadékra neki is szüksége van. A búza és az árpa vízigénye magasabb. Ám az öntözés nem egyszerű feladat, és az utóbbi években aszály volt. A kukorica fejlődésének elején nagyon jól tűri a szárazságot, a 2-4 levelű növény szinte el is szárad, csavarodik. Ám a virágzási időszak elején és a szemképződés alatt már szüksége van a folyadékra – magyarázza a kertészmérnök.

Nagyanyáink idejében volt kukorica és kukorica, ebből lehetett választani. Semmiféle szuperédeset nem kínáltak nekik. Ők mégsem panaszkodtak, azzal főztek, amivel tudtak. A csikós sparhelten készült az isteni kukoricakása vagy a kukoricagánci, de kenyeret és pogácsát is készítettek belőle.

A képlet egyszerű: minél több vizet kap a kukorica, annál szebben fejlődik. Ám manapság nehéz megoldani az öntözést. A szivattyúállomások hiánya, illetve szétrombolása az évtized nagy problémája. (Hogy értsük: kilopták belőlük a szivattyúkat és a fémet.) Két-három évtizeddel ezelőtt a környékbeli termőföldeket a vidéket behálózó kanálisok vizeivel öntözték. A szivattyúállomásokon csak úgy zakatoltak a masinák a meleg hónapokban… Ma csendes a táj, mert a legtöbb állomásról hiányoznak az fémalkatrészek.

– Egyszer nyáron pont egy szivattyúállomáson voltam szakmai gyakorlaton. 1500 hektárnyi területet öntöztünk, szépen ki volt építve az állomás. De ez, ugye, még a régi rendszerben volt – meséli Sándor.

Magkukorica

Bence Igortól, az Exata Group agronómusától megtudjuk, hogy a mi vidékünkön inkább magkukoricát termesztenek. A Csallóközben jelenleg ez a legelterjedtebb. Vetése április elején zajlik, aratása pedig szeptember végétől egészen decemberig húzódhat. Ez persze a hozamtól függ. Vetés előtt a földet trágyázzák, a vegetációs időszakban pedig 1-2 alkalommal gyomirtóval kezelik, egyszer sarabolják (vagyis megszabadítják a mégis kibújni képes gyomnövényektől). A magkukorica esetében idegenelésre is szükség van: ha másfajta mag kerül a csomagba, ami növekedés közben kitűnik –, lehet akár más színű a levele – azt likvidálni kell. Magyarán: kitépik a növényt.

fattyazas.jpg
Fattyazás Abony mellett: az oldalhajtás a földre kerül. Nehéz munka, nálunk sem találni rá munkaerőt, képünkön román vendégmunkások végzik.

Én inkább a fattyazásról kérdezgetem (gimis barátok mesélték, hogy nyári táborban kukoricát fattyaztak a Balaton mellett). Kiderül, hogy ez a legkimerítőbb meló, hiszen hajolgatva kell megtalálni a növény tövéről kinövő mellékhajtásokat (fattyú), melyeket minden esetben le kell választani a gyökértől. Erre azért van szükség, nehogy ezek a fattyak elszívják a főhajtástól a vizet és a tápanyagokat. Egyesek szerint azonban a fattyazás felesleges, mert éppen az oldalhajtások asszimilációs tevékenysége segíti a tápanyagok lerakódását a kukoricaszemekbe. Így viszont a növény betakarítása körülményesebbé válik. Szóval fattyazni, vagy nem fattyazni? – ez itt a kérdés, de ezt talán ezt döntsék el a mezőgazdászok. A magkukorica egy részét aratás után takarmányozásra használják fel, illetve a szeszesitalok gyártásában kap szerepet.

Silókukorica: mire való?

Hetekig vártunk, hogy a silózást le tudjuk fotózni (most folyik, ahogy az aratás is.) A silókukoricának már nincs akkora keletje, mint egykor, hiszen az állattenyésztés szinte megszűnt a Csallóközben! A hajdanvolt szövetkezetekben temérdek szarvasmarha volt, nekik pedig takarmányra volt szükségük: s táplálékuk zömét a silókukorica adta.

silokukorica_0.jpg

– A silókukoricánál az a jó, ha magas a növény és nagy kalászokat terem. Minél nagyobb, annál jobb! A gyökér felett 15-20 centiméterre vágja el a növényt a gép, majd traktorok szállítják a gazdaságok udvarára, ahol silógödörbe öntik, itt pedig jól meggyúrják a gépek, hogy minimális levegő legyen a növények között. Ezután megkezdődik a természetes erjedés – tudjuk meg Bence Igortól. A silókukorica vetése április elején zajlik, a betakarítása pedig augusztus vége felé.

Az apa csak addig kell…

Silókukoricán kívül termesztenek nálunk még vetőmagkukoricát, amihez apa- és anyanövényt kell vetni.

– Az apa porozza be az anyanövényt, ez utóbbit pedig úgymond kasztrálni kell, hogy saját magát ne porozhassa be. Végül az apasorokat kivágjuk, arra nincs szükség. Az anyasorokat pedig leszedjük, abból lesz a hibrid vetőmag – magyarázza Bence Igor. Tehát a férfira csak addig van szükség, míg beporozza a növényt. Na, szép!

Az anyanövények kisebbnek tűnnek, de csak azért, mert ki van húzva a viráguk: vagyis címerezve, kasztrálva vannak. Ez a kifejezés tájegységenként változhat, néhány helyen farkazásnak is hívják. Nem kézzel végzik, egy gép vágja le a növény tetejét, ám utólag kell az emberi kéz, amely a masina után végigmegy a sorokon és ellenőrzi annak munkáját.

– A vetőmagkukoricát több stádiumban vetjük. Az első vetéssel megvárjuk az utolsó fagyokat, tehát leghamarabb április végén kezdjük, mikor már a föld hőmérséklete is megfelelő. Ám idén a május eléggé szeszélyes volt, és hideg időjárás miatt nem tudtak fejlődni. Elsőként általában négy sorban az anyanövényeket, majd két-három sorban az apanövényeket vetjük. Így lesznek keresztezve a fajták. Ez utóbbit két-három fázisban vetjük, hogy a beporzás mindenképpen megtörténjen Erre azért van szükség, mert az időjárás kiszámíthatatlan. Az aratás szeptemberben zajlik, magasabb nedvesség kell a betakarításhoz, hogy ne potyogjon ki a torzsából a mag. Egy speciális kombájnnal szedjük az egész kalászokat, amelyek feldolgozásra kerülnek. Itt ellenőrzik, majd szárítják és zsákokba teszik őket. Az apanövényeket a földeken hagyják, nincs többé hasznuk – meséli az agronómus.

anya-es-apakukorica.jpg
Anyakukorica és az apák! Négy sorban az anyanövényeket, majd háromban az apát vetik. Az anyanövények kihúzott virágaik miatt tűnnek kisebbnek.

Waxy!

Érdekesség még, hogy nálunk is termesztenek úgynevezett waxy kukoricát (viaszkukorica), melynél évente kilenc tonna körüli hozamra lehet számítani. A betakarított terményt Ausztriába szállítják feldolgozásra. Magas keményítőtartalma miatt a felhasználása szerteágazó. Az élelmiszeriparban, de a textil-, a papír- és a gyógyszergyártásban is keresett. Sőt, biológiailag lebomló csomagolóanyagokat készítenek belőle. Adalékként gyümölcslevekben és cukormentes üdítőkben is megtalálható. A waxy kukoricában fellelhető keményítő a maltodextrin előállításának fontos alapanyaga (lényegesen lassabban szívódik fel a szervezetben, mint a szőlőcukor.) Ennek hatására lassabban emeli a vércukor- és inzulinszintet, így a szervezetünk hosszabb ideig nyerhet belőle energiát.

Az édes és a szuperédes!

A kukorica fogyasztásától szépen felszaladhatnak a kilók az emberre, régen nagyanyám a libákat tömte vele, hogy hízzon a májuk. Nyáron pedig az illatozó főtt kukoricának nehéz ellenállni: ám ezt frissen lelkiismeretfurdalás nélkül fogyaszthatjuk. Persze, azért mértékkel. Az elhízás legfőbb oka nem maga a kukorica, hanem a belőle feldolgozott keményítő, mely számos étel alapanyagául szolgál. Egy frissen főtt kukorica 100 grammjában 86 kalória lapul, míg a fagyasztott zöldségben ez a szám már 93, a konzervkukorica 100 grammja pedig már 126 kalóriát tartalmaz. Ezért a frissen főtt kukorica akár a diétánkba is beilleszthető. Ráadásul egy-egy cső kukorica 4 gramm rostot is tartalmaz, amely tisztítja az emésztőrendszerünket.

Más a helyzet már a kukoricából készült liszttel, amiből 100 gramm 355 kalóriát tartalmaz. Ezzel ellentétben viszont az egyik legjobb fogyókúrás nassolnivaló a pattogatott kukorica, hiszen magas a rosttartalma, kalóriát pedig alig tartalmaz.

Csemegekukoricát alig!

A csemegekukorica a jelenleg vetett kukoricának talán a 10 százalékát teszi ki a Csallóközben – inkább a kisebb termelők foglalkoznak vele. A termelőktől általában az üzletláncokba kerül, esetenként gyorsfagyasztással tartósítják. Ám egyre kevesebben termesztik a csemegekukoricát nagyban, de kicsiben – ugyanaz vele a helyzet, mint a zöldséggel. S ez nem jó hír, mert a szupermarketek itt is a külföldit pártolják.

Nem úgy van az, mint volt régen!

Gyakran halljuk, hogy: „Már semmi sem olyan, mint régen.” Tényleg? Tud olyan lenni a kukorica, mint gyermekkorunkban volt? Talán igaz, hogy semmi sem olyan, bár az emlékek az évek múlásával megszépülnek. Bármilyenek is voltak akkor, mára álomként gondolunk vissza rájuk. Vagy eleve szépek voltak. Gyerekként biciklire pattanva keresztül-kasul bejártuk a Csallóközt, ismertük vizeit, mezőit. A határi utakon tekerve néha megálltunk, kukoricát szedtünk az út menti földeken. Mert lehetett, senki nem lőtt ránk emiatt. Egy alkalommal a Kürti szigetek útjain tekertünk, majd megálltunk pihenni. Tábortüzet raktunk, szalonnát, kenyeret készítettünk elő, nyársnak való faágat kerestünk. Ebédhez készülődtünk. A szalonnázás után nem maradt más hátra, mint a desszert, azaz a kukorica. A parázsba dobtuk, csak úgy, „ruhástul”, és vártuk, hogy szépen megsüljön. A türelmetlenebbje megpucolva felnyársalta, és a tűz felett sütötte. Nem kellett sokat várni, csak egy kicsit, míg annyira kihűlt, hogy enni lehessen. Mindenkinek feketék lettek tőle a fogai. Olyan finomat azóta sem ettem…

kukoricababa.jpg
Gyerekkorunk babája volt a kukoricalányka, órákig eljátszottunk vele.

Trükkök

A csemegekukoricáról megállapítható az érettsége, ha lehántjuk róla a leveleket és látjuk, hogy szép aranysárga, vagy egyszerűen fogjuk magunkat és beleharapunk. Nyersen is lehet, semmi bajunk nem lesz tőle. Ha édes és nagyobb mennyiségű levet ereszt, akkor fogyasztható.

– Csemegekukorica és csemegekukorica között is van ám különbség! – emeli fel az ujját Poló Sándor. – Ugyanis van a sima, aztán az emelt cukortartalmú és a szuperédes.

Ám ezek már új időknek új dalai… vagyis új kukoricái. 

Fotó: Cséfalvay Á. András

Kapcsolódó írásunk: Pinkben a kukorica

web-bannerek-instagram.jpg

Angyal Sándor
Galéria