Itt a nyár. A semmittevés ideje. Csend van, csak a madarak hallatják hangjukat, meg valami távoli rádió. És lelkiismeret-furdalásunk van. Mert semmit sem csinálunk.
Mit meg nem adnék azokért a gondtalan nyarakért, amikor a lesült arc, a tucatnyi szúnyogcsípés még nem zavart. Amikor a tábortűznél elégetett szalonnánál finomabb ételt elképzelni se tudtunk, a napok pedig végtelen fürdés, bringázás és jégkrém-, dinnye- meg kukoricaevés körforgásává olvadtak egybe.
"Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben."