Kassáról indult, ma pedig a világ különböző pontjain tart workshopokat és tanít akrojógát. Beszélgetésünkben Tóth Flórával utazásról, közösségről, társadalmi elvárásokról és arról is mesél, hogyan tanult meg erőt meríteni minden egyes kihívásból.
Nem vagyunk tengeri nép, a magyar ritkán szállt tengerre, nem foglalt nagy hajókkal nagy területeket. A tengert mégis megkapjuk a nyárral. Mi Miramare-t ajánljuk olvasóink figyelmébe – és Splitet.
A közösségi médiát elárasztják az ismerősök fényképei – lenyűgöző tájak, káprázatos helyszínek, az előtérben a mosolygó ismerősök. Kaland, utazás, távoli országok… És én ahelyett, hogy epedeznék, nem vágyom másra, csak egy kis semmittevésre és mélázásra a vidéki kertünkben.
Az autóban összeveszel a férjeddel, a munkahelyeden a főnököd rigolyáit tűröd, délután szülői értekezletre kell menned, közben telefonál a bátyád, hogy megint pénzre lenne szüksége… Benned pedig nő a feszültség, életösztönöd pedig azt súgja: menekülj, amíg nem késő!
A partnerkapcsolat állandóan változik – nemcsak kifelé, hanem befelé nézve is. Tévhit tehát abban ringatni magunkat, hogy a házasság egy stabil és állandó dolog az életünkben.
Már igazán csak pár hét, esetleg nap, és lehet menni! Egész évben ez tart életben. Minden nyaralásban benne van az ígéret, minden nyárban benne van a most vagy soha érzése!
Itt a nyár. A semmittevés ideje. Csend van, csak a madarak hallatják hangjukat, meg valami távoli rádió. És lelkiismeret-furdalásunk van. Mert semmit sem csinálunk.
Cipőben a láb ujjai úgy összezsúfolódnak, mint halak a szardíniásdobozban. Talán itt az ideje, hogy kipróbáljuk a barefoot (mezítlábas) lábbeliket, melyek visszarepítenek minket a járás legtermészetesebb formájához.
"A karácsony hazugság, ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat, üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett hazugság, olyan hazugság, amelyben senki sem hisz."