Az elkötelezett pszichológus számára a terápia párbeszéd az életről. Biztonságos környezetben segít megnyitni olyan témákat, amelyekről nehéz beszélni. Pszichoterapeutánk saját élményeit mondja el ezzel a fájdalmas, de sokszor sikert hozó foglalkozással kapcsolatban.
Olvasónk biztos volt benne, hogy megtalálta a nagy Ő-t, és már közös jövőjüket tervezték, amikor egy váratlan SMS megingatta a kapcsolatukba vetett bizalmát. Vajon elég a szerelem és a megbocsátás ahhoz, hogy egy ilyen csalódás után ugyanúgy folytatódjon minden?
Kifogásokat keresni vagy egymást okolni gyerekkori tulajdonságok. A kamaszkor elmúltával az ember lassan megtanulja, hogy a vele történtekért nagyrészt saját maga felelős, és – jó esetben – megtanulja vállalni a felelősséget is. Ezenkívül kitűnően megtanul magyarázkodni is.
Réka sokáig azt hitte, hogy a súlya miatt senkinek sem lehet igazán fontos. Aztán egy véletlen SMS-váltásból szerelem született – de vajon elég lehet-e a távolból érkező figyelem ahhoz, hogy valaki végre önmagát is elfogadja?
Most talán az jut eszedbe, hogy a naplóírás idejétmúlt. Pedig már az első mondatok után megkönnyebbülést érezhetsz, és béke lengheti körül a lelkedet. S talán az utat is megtalálod, hogyan tovább.
Az önbizalom nem magabiztos póz, hanem egy szilárd belső erő. Hogyan alakul ki az önbizalom? Lehet-e fejleszteni, javítani rajta, ha megingott a hitünk önmagunkban?
Némelyik esemény, közeli hozzátartozó halála, egy válás, betegség, esetleg a munkahely elvesztése alapjaiban rengeti meg életünket. Másképp kell élnünk, mint eddig. De hogyan?
Folyamatosan segítenie kell egy másik embernek? Meg kell mentenie? Rendbe kell hoznia az életét? Mások felelősségének átvállalása nem segítség, hanem csapda. Hogyan menekülhet belőle?
Az anyós-meny kapcsolat sok családban érzékeny pont. Olvasói levelek és személyes történetek alapján járjuk körül, miért válhat a szeretet féltékenységgé, a segítő szándék beleszólássá, és hogyan nehezítheti meg a nők közötti versengés az egész család életét.
Annyit gondolkozunk azon, vajon mi lehet velünk a gond, mit ronthattunk el – és a megoldást a külvilágtól várjuk. Pedig valaki más is becsatlakozna a beszélgetésbe, méghozzá a saját testünk. Nagy Lívia szomatikus és traumaalapú konzulenssel beszélgettünk.
"Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből."