Tisztán emlékszem az ünnepeinkre. Szépségüket, emelkedettségüket az elmúlt évtizedek sem tudták elhalványítani. Húsvét van, a keresztény világ legnagyobb ünnepe.
A koronavírus-járvány miatti bezártság pszichés következményének tartják az úgynevezett barlang-szindrómát. Sokakat érintő probléma, amelynek lényege, hogy a korlátozások feloldása után nem rajzunk ki a világba, hanem ugyanúgy otthon maradunk, mint eddig. Félünk a világtól, félünk magunktól, félünk a másik embertől.
Az ismert pszichológus, Szendi Gábor A nő élete – mit hoz a jövő című könyvében ismét velünk, nőkkel foglalkozik. Vajon mi ösztönözte arra, hogy ismét a gyengébbik nem életét kutassa?
Elég, ha csak a testünk jeleire hallgatunk, és azon nyomban felismerjük őket. Ha a közelünkben vannak, elkezd fájni a fejünk, felfordul a gyomrunk, a legszívesebben elmenekülnénk a teremből.
Vannak nők, akik annyira tudatosak, hogy az összes lépésüket aprólékosan megtervezik. Tudják, hány évesen alapítanak majd családot, karriert. Megálmodnak maguknak egy jövőt, és görcsösen fogják a gyeplőt. Írásaink erről mesélnek.
A depresszió az az állapot, mikor kényszerpihenőre küld a lelkünk. Vajon mikor kell arra gyanakodni, hogy valaki depressziós? – kérdeztük Molnár Ferenc pszichiátert, a lekéri pszichiátriai kórház orvosát.
Vajon milyen lelki mozgatórugók hátráltatnak minket a felnőtté válásban? S miért olyan veszettül nehéz megfogalmazni a lélek oldaláról a felnőttség kérdését? Többek közt erről is beszélgettünk Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal.
Csak vásárolj, fogyassz, elégedett mosollyal építs karriert, légy ott a pillanatban, csak pozitívan, mert csak így lehet a tiéd az élet végtelenségének illúziója – sugározza felénk a média. És mi elhisszük, hiszen sokkal kényelmesebb, mint szembenézni a gondolattal, hogy életünk – véges.
