Annyit gondolkozunk azon, vajon mi lehet velünk a gond, mit ronthattunk el – és a megoldást a külvilágtól várjuk. Pedig valaki más is becsatlakozna a beszélgetésbe, méghozzá a saját testünk. Nagy Lívia szomatikus és traumaalapú konzulenssel beszélgettünk.
Itt a nyár. A semmittevés ideje. Csend van, csak a madarak hallatják hangjukat, meg valami távoli rádió. És lelkiismeret-furdalásunk van. Mert semmit sem csinálunk.
Egy új szerelem idősebb korban is lehet ajándék, mégis sokan szégyennel, bűntudattal vagy a család vélt ítéletével küzdenek, amikor ismét társra találnak. Magdolna története arról szól, hogyan ütközhet össze a magányból megszülető boldogság a lelkiismeret-furdalással.
Interjúalanyunk, Adrienn, két kislány édesanyja (öt és hét évesek). Egészségügyi középiskolát végzett, Ausztriában dolgozik egy idős- és szociális otthonban, a Lélekgyógyító Alapítványnál pedig konzulensi minőségben tevékenykedik.
Jól teljesítenek a munkahelyen, gondoskodnak a családról, elvégzik, amit kell. Elégedettnek látszanak. Mégis úgy érzik, nincs értelme az életüknek. A mosolygó, azaz rejtett depressziónak nincs hivatalos neve. De létezik.
A következő történetek párkapcsolati és családi konfliktusokon keresztül mutatják meg, mikor érdemes segítséget kérni, és hol húzódhatnak az egészséges határok.
Azt mondják, a kisgyerekek még nem tudnak különbséget tenni valóság és mese között. Úgy tartják, a felnőttek pontosan szét tudják választani a realitást és a képzeletet. Szerintem az az igazság, hogy a felnőttek azt látják meg, amit látni akarnak.
Vannak élettörténetek, amelyek olvasás közben szinte összeszorítják az ember szívét. Egy fiatal nő vall arról, hogyan kereste újra és újra a szeretetet, miközben csalódások, betegségek, rossz döntések és fájdalmas veszteségek kísérték az útját.
Mára bebizonyosodott, hogy nem csak az értelmi intelligenciánk (IQ) a fontos. Az érzelmi intelligenciánk (EQ) még fontosabb! Mégpedig azért, mert segítségével tudjuk megfelelően irányítani életünket a gyakorlatban, tudunk jól dönteni az adott pillanatokban.
Az alkoholizmusra való hajlam örökölhető. Ezt örökbe fogadott gyerekek eseteiből egyértelműen megállapították. Ugyanakkor senki sem menthető föl a személyes felelősség alól, mert a függőségre való hajlam aktivizálódásához számos egyéb tényező is kell.
"A karácsony hazugság, ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat, üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett hazugság, olyan hazugság, amelyben senki sem hisz."