Szerettem a barátnőimmel filmezni. Egyik este megnéztük a Koszorúslányok című filmet. Mikor ahhoz a jelenethez értünk, ahol az egyik női szereplő hajnalban kioson a mosdóba, megmossa a fogát, feltesz egy kis sminket, majd visszabújik az ágyba, hogy a párja azt higgye, ő így ébred, hirtelen minden szempár rám tapadt. Jé, olyan, mint te! A szoba visszhangzott a nevetéstől. Én is jót derültem. Igazuk volt, kicsit én is ilyen vagyok. Született feleség.
A született feleségek a hatvanas évek amerikai kertvárosainak háziasszonyai voltak, akik maguk sütötték a kenyeret, egész nap járatták a vadonatúj szárítógépüket. Arról álmodtak, hogy tökéletes feleségek lesznek, ezért este sminkben feküdtek le, reggel pedig időben kiosontak, hogy felkenjék magukra a vakolatot, mielőtt férjük felkel.
Ők még nem tudták, hogy főbenjáró bűn, ha nem adunk elég időt éjjel a bőrünknek a regenerálódásra. Bezzeg ma minden szépségtudor, bőrgyógyász azt sulykolja: sminkben aludni tilos! Én a legtöbbször sminkben alszom. De mielőtt pálcát törnének felettem, elmesélem a történetemet.
Csak egy anya, aki jól akar kinézni!
Nem vagyok az a nő, aki smink nélkül rohangál a ház körül. A férjem és a gyerekeim tudják, hogy anya minden reggel felrakja magára az alapozót. Ez anya második bőre. Egy kis alapozó, kevés pirosító, kis satír a szemöldökön – és máris jobban érzem magam a bőrömben. Ez a pajzsom, biztonság a mindennapokban! Ritkán mutatkozom festetlen arccal. A környezetem már megszokta. Mikor smink nélkül látnak, döbbenten néznek rám: biztos beteg vagyok!
Ha felkenem az alapozót, akkor bőrgyilkos vagyok, ha meg nem, akkor beteg. Megtaláltam az arany középutat: natúr hatású smink minden nap, minden helyzetben! Sminkben főzök, dolgozom, játszom a gyerekekkel – és igen. Sminkben fekszem le.
A tanács, ami mindent megváltoztatott
Bőrgyógyászati javallatra sminkelek. Huszonkét évvel ezelőtt, egyetemista koromban csúnya pattanások lepték el az arcomat; a gyökérokot ma sem tudom. Talán a kialvatlanság, a bűnös fiatalságom. Kisebb és nagyobb dudorok. A bőrgyógyászom egyik nap rám nézett, és kijelentette: „Tudja mit? Este hagyja magán az alapozót, vagy tegyen fel BB-krémet. Aludjon így pár napig. Aztán hívjon, mit tapasztal.” Kétszer is megkérdeztem: Jól hallok? (Az alapozó is orvosi ajánlás volt: Vichy Liftactive Flexiteint make-up. Azóta is ezt használom.)
És láss csodát: a bőröm állapota javulni kezdett! Félreértés ne essék: az aknés, pattanásos részeken hagytam rajta az alapozót, amelyik úgy működik, mint egy szárító maszk. Azóta nincs problémám az aknéval. Nekem a smink varázspaszta, amitől erősebbnek, magabiztosabbnak érzem magam.
Anyukám váltig állítja, hogy olyan vagyok, mint az egyik nagymamám, aki esténként köntösben ült a tükör előtt. A levegő púderillatú volt, a kis asztalkán vörös körömlakk, rúzsok, illatos krémek hevertek – és a kedvenc hajkeféje. Lassan simogatta vele a haját, bekente a szem alatti ráncokat valami titkos elixírrel, és mosolygott: Lányom, a férfit éjjel-nappal csábítani kell! Nevettem rajta.
Ma már értem, miről beszélt. Nem a férfi kedvéért csinálta! Ettől érezte magát nőnek. A magabiztosság az, amitől egy nő ragyog.
