Szombat délelőtt nagytakarítás, hét közben kis takarítások. Morgunk minden elejtett morzsáért, asztalon hagyott tányérért, levetett zokniért, cipőnyomért. Hiszen a rendes lakás a háziasszony névjegye.
A betoppanó vendégnek hiába mondjuk, hogy ne nézzen körül, a hír, hogy nálunk mindig rendetlenség van, nagyon gyorsan terjed. Akkor is, ha dolgozó, kétgyerekes anyáról van szó.
A nagy fordulópont
Ivett éveken keresztül szélmalomharcot vívott. Először csak a férjével, aki még a mosogatóba sem tette be a használt evőeszközt. Azután megszületett a kislánya, és még gyakrabban járkált seprűvel meg nedves szivaccsal, mint azelőtt. Panaszkodott is a barátnőjének, aki azt mondta neki: „Ez a te bajod. Miért nem keresel megoldást? Azt hiszed, majd a férjed fog takarítani, aki egész nap gürcöl a munkahelyén?” De Ivett még mindig habozott. Mit szól majd az anyósa, ha megtudja, hogy bejárónője van? Lustának fogja tartani. És mit szólnak az ismerősök, hogy nem képes ellátni a háztartását?
A nagy fordulat akkor következett be, amikor újra terhes lett. A félidő után már végképp nem győzte a munkát. Nem lusta volt, nem tehetetlen, hanem fáradt. Nagytakarítást már képtelen volt rendezni. Böngészni kezdte a hirdetéseket, kérdezősködött, míg egy szép napon becsöngetett hozzá Jolánka.
És Ivett élete egy csapásra megváltozott. Már nem esett pánikba, ha bejelentés nélkül érkezett hozzá látogató. A lakásban rend volt, tiszta és illatos minden.
Felhőtlen lett a viszonya a férjével is. Nem dirigálta őt mindig, mint annak idején az anyja. Sőt, a férje – hálából, hogy már nem zsörtölődik vele – ettől fogva mégis berakta a tányérját a mosogatóba. Ivett egyetlen gondja az volt, hogyan mondja el barátnőinek, hogy neki bejárónője van. Félt, hogy „nagyságos asszony”-nak fogják tartani a háta mögött, rátartinak. Egyszer mégis szót ejtett róla egyik volt szomszédasszonyának, aki elkerekedett szemmel nézett rá: „Neked még csak most lett bejárónőd? Nekem is van!”
A fontossági sorrend
A bejárónő manapság már nem luxus, és nem csak a menő menedzsernők(-nék) privilégiuma. Ivették barátja, Bence is tart bejárónőt, pedig még autója sincs. De gyakran a munkaértekezleteket is otthon tartja. Ivett barátnőjénél, Magdánál is bejárónő takarít, pedig Magda albérletben lakik. Jolánka megérkezése óta Ivett mintha újjászületett volna. Nemcsak a lakásában van rend, hanem a fejében is. Több időt tud tölteni a kislányával, a férjével, van ideje pihenni. Boldoggá teszi az érzés, hogy nem üldözi a takarítás réme. Ma már tudja: inkább lemond egy jó vacsoráról, ritkábban megy fodrászhoz, de a bejárónőt nem fogja elküldeni.
Attól függ, hol élsz
Ivett elhatározta, hogy modern hírvivő lesz. Főleg annak beszél majd a fejével, aki mindig panaszkodik, hogy a férje nem segít a házimunkában, vagy túl nagy a házuk, és nem tudja rendben tartani. Sok barátnőnél süket fülekre talált. Például az egyiknél, aki reggeltől estig porronggyal szaladgál. Amikor leteszi, rohan a kertbe. „Bejárónő! Az lehetetlen! Már most hallom, miket mondanának a szomszédok meg az ismerősök: hogy adom a nagyot, megjátszom magam.”
Pedig a nők vállát így is sok, túl sok kötelesség nyomja. Miért ne legyen könnyebb az életünk?! A pihent háziasszonyból mindenki csak profitál: a férj is, akire több idő jut, a gyerekek is, és – világ, láss csodát – most az egyszer maguk a nők is jobban járnak.
