Rövid túra nagy felismerésekkel. Van, hogy nem csúcsokra vágyunk, csak egy kis csendre, levegőre – és hogy egy kicsit kimozduljunk.
Az Ótátrafüredről Tarajkára vezető séta épp ilyen menedék: könnyed, mégis tartalmas kirándulás a Magas-Tátra őszi színterében. A vízesések zúgása és a fenyők illata ismét csak eszünkbe vési, miért jó néha egyszerűen csak lenni.
Van az az időszak az ősz derekán, amikor a nyár már csak fénykép az emlékeinkben, a téli szünet pedig még jócskán előttünk áll. A napok rövidülnek, a reggelek párába burkolóznak, és az ember úgy érzi, hogy jó lenne kiszabadulni a mindennapok szürke sodrásából – egy kicsit megállni, fellélegezni, újra találkozni önmagunkkal.
Ilyenkor hív a Tátra! Nem harsányan, inkább csak suttogva: az ősz kontrasztos színei, a levegő hűvös tisztasága, a moha illata és a hegyek végtelen türelme invitál.
Filmajánló: Hohenlohe, a Tátra hercege. A film a porosz arisztokrata, Christian Kraft zu Hohenlohe-Öhringen történetét meséli el, aki az első környezetvédő volt a Tátrában.
Ótátrafüredről Tarajkára!
Az Ótátrafüredről induló, Tarajkára vezető út tökéletes választás, ha az utolsó pillanatra hagytuk a tervezést. (Vagy nem terveztünk meg semmit előre: ez volt a mi esetünk.) A túra nem több és nem kevesebb egy hosszabb, szívet-lelket melengető sétánál.
A zöld jelzésen haladva kényelmes tempóban oda-vissza körülbelül három óra alatt bejárható a táv, ámde ne sajnáljuk az időt a megállásokra. Az út mentén a Tar-patak zúgó vízesései – a Kis- és a Nagy-Tarpataki-vízesés – olyan látványt és hangkulisszát kínálnak, melynél érdemes hosszan elidőzni.
A víz egyszerre hideg és meleg látvány: jéghidegen csillan a napsütésben, a levegő egyszerre áll és zizeg, tele van mozgással és csönddel. A fák közül időnként kibukkan a Lomnici-csúcs a maga szigorú, mégis megnyugtató tekintélyével.
A hegyek között melegséget és illatokat találunk. Aki útközben megéhezik, annak a Bilíkova chata menedékház meghitt fényei és illatai jelzik: megérkezett. Már kint, az ajtó előtt érezni a savanyú káposztás leves és a juhtúrós galuska illatát – a népi szlovák konyha szívmelengető ölelését.
Bent fapadok sora, a kandalló melege fogad és egy csésze jó forró tea: a gondoskodás még napokig mosolyt csal az arcunkra. S még mit adhat nekünk ez a rövid, könnyed túra? Talán azt a felismerést, hogy milyen kicsiny és törékeny teremtmények vagyunk a természet végtelen rendjében.
Hogy nem körülöttünk forog minden – mi magunk is részei vagyunk valami nagyobbnak, amit érdemes tisztelettel figyelni és óvni. Ahogy eltörpülünk a hegyek csúcsai alatt, úgy zsugorodnak össze bennünk a hétköznapok apró-cseprő gondjai.
A Tátra a magyar turistaság bölcsoje, a szöges bakancsok nyomán indult meg itt az idegenforgalom...
Az az ember, aki visszatér Ótátrafüredre, már nem ugyanaz az ember, aki három órával ezelőtt elindult onnan. Sétált egy nagyot a hegyek között – miközben megtett egy hosszú utat a szíve benseje felé, visszatalált önmagához.
Ótátrafüred – Starý Smokovec, Tarajka – Hrebienok, Tar-patak – Studený potok
Ez a séta több, mint túra
Húsz éve pusztított a nagy szélvihar! 2004 novemberében viharos erejű szél tarolta le a Magas-Tátrát. Sokan az évszázad pusztításának nevezik, a vihar elvonult, de utána a fákat a szú fertőzte meg, ami szintén nagy pusztítást végzett. Egyszóval jócskán megváltozott a Tátra déli oldalának képe. Pálcikaként dőltek egymásra a lucfenyők.
Sokan pont ezek elhibázott telepítését látják a katasztrófa fő okának. Ezeket osztrák és cseh mintára ültették a harmincas években: a lucfenyők viszont a Tátrában nem őshonosak, rövid gyökérzetükkel nem tudnak megkapaszkodni a vékony hegyi talajon – nem is tudtak ellenállni a nagy szélnek.
Körülbelül 3 millió fa dőlt így ki, sokuk nehezen megközelíthető helyen. A zöldek a teherautók elé álltak, hogy ne szállítsák el a fákat: azt állították, hogy a természet majd meggyógyítja önmagát. Az elszállítás legfőbb érve viszont a szúfertőzés megállítása volt. (A betűző szú szaporodóhelye az elkorhadt fa.)
Sőt, a szúkatasztrófa mára majdnem elérte a szélvihar okozta károk mértékét. Az utóbbi években szerencsére elkezdték az újabb, ellenállóbb facsemeték telepítését, s ezek néhol már eltakarják a károk nyomait.
Török Bianka (Érsekújvár) képzőművész szitanyomata az erdőlátogatás boldogságáról.
A képen Tátralomnic látképe, a háttérben Ótátrafüred. Ótátrafüred a Magas-Tátra legismertebb üdülőtelepülése. Az 1800-as években a gyógyvízforrásaival alapozta meg hírnevét, a Monarchia korabeli szállodák közül a legismertebb a patinás Grandhotel.
Háromórás séta az évszakváltó Tátrában!
Az ősz színei a levelek sárgulásából, vörösödéséből adódnak – a rövidebb, hűvösebb napokon a fák leállítják a zöld klorofill termelését, ami nyáron elnyomja a többi színt. Ezért láthatóvá válnak más pigmentek, így a narancsos karotin, a piros és lila antocián. Ezek a színek melegséget hoznak a környezetünkbe. Ebben az évszakban a fák felkészülnek a télre, mikor véglegesen lehullajtják a leveleiket.
