Két testvér a keleti végekről. Az egyik, a fiútestvér a kassai nyüzsgésben kereste magát, az IT-ágazat bugyraiban élte az életét. Aztán kis szünet következett, a pandémia, ami elcsendesítette, s jó két évre kifordította a sarkaiból a világot.
A testvérek lementek vidékre, nagyot szippantottak a jó levegőből, és valahogy ottragadtak. A szép Veronika állatokat tart, kecskét fej, tyúkokat ment Bódvavendégiben, s megtalálta az önellátás békéjét, testvére, Zoltán pedig borpincét vett, s elkészítette élete első borát...

MENTETT TYÚKOK BALLADÁJA
Szitás Veronika Bódvavendégiben háztájiban tart tyúkokat, kecskéket, báránykákat, na meg mindenféle más édes és hasznos állatot. Sajtot készít, kecskét fej, betakarít és ketreces tyúkokat ment. Ment? Mi elől vagy ki elől? Ennek járunk utána.
Szlovákiában jelenleg 2,3 millió tyúk él ketreces tartásban. Ezek a tyúkok még soha nem láttak napfényt vagy füvet, sosem kapirgáltak még udvaron, életüket egy zsúfolt A4-es lapnyi területen, mesterséges fényben élik. Ezzel ellentétben a boldog tyúk porban fürdik, ám a szűk ketrecben helye sincs, meg pora sincs. Pedig a kapirgálás a tyúk genetikai öröksége, így forgatja fel a talajt, hogy hozzáférjen a lárvákhoz, fűmaradványokhoz; de kapirgálással alakítja ki a maga mélyedését is a porban, hogy porfürdővel tisztítsa meg a tollazatát. (Fotók: Szaszák György)

Veronika, a szépséges Szitás nővér háztájiban tart mentett tyúkokat.
A szűk ketrecekben a tyúkok nem tudják a természetes tyúkviselkedést gyakorolni, ott minden nap „termelni kell”, vagyis tojni (eme szempontból tehát hatékonyak). Ám a szakadatlan tojástermelésben kimerülnek, így egy év után kiselejtezik őket. Közben antibiotikumokat és orvosságokat kapnak, hogy legalább azt az egy évet kibírják, de utána kérlelhetetlenül lecserélik őket, és újak érkeznek a helyükbe. Nem csoda, hogy némelyek már az autóutat sem bírják ki a tojóházaktól Veronika házáig...
A szerencsésebbeket ugyanis a Veronikához hasonló állattartók felvásárolják, de a többség nem kerül ki élve az ipari tojófarmokról.
– Nálam nagyjából minden második nap tojnak, a tojóüzemekben viszont tápozással, fényterápiával ösztönzik őket, hogy 26 óránként tojást „készítsenek” – mondja Szitás Veronika, aki küldetést vállalt. Szeretne esélyt adni a kiszuperált ketreces tyúkoknak. Így most ezek a megtépázott tyúkocskák az ő udvarán kapirgálnak Bódvavendégiben, itt találkoznak először a széllel, napfénnyel, a hersegő zöld fűvel. Először kapnak személyes törődést, emberi szeretetet. A tyúkok átlagos élettartama 4-8 év – vagy még több, ha tágas udvarban tépkedhetik a lucernát, kapirgálhatják a füvet.

– Mentett tyúkokról még nem hallottunk. Mi volt az örökbefogadás menete? – kérdezzük Veronikától.
– Én neveztem el a kimenekített tyúkicáimat mentetteknek, mert ha nem veszem meg őket, az összeset levágják. Már többször vettem ketreces baromfit. Ezek a tyúkocskák általában úgy nőnek fel, hogy nem látnak természetes fényt, csak műfényt: ezzel a nappal-éjszaka váltakozását szimulálják nekik, s így befolyásolják a takarmányfelvételüket, ösztönzik a tojástermelésüket. Készítettem erről egy videót, utána sokan írtak, hogy ők is szívesen befogadnának ketreces tyúkot.
Olvass tovább: Mentett tyúkok balladája
AZ ELSŐ BOR
Egy fiatal IT-szakember, Szitás Zoltán egy lélegzetelállító kilátásba fektette minden pénzét. És nem mellesleg elkészítette élete első borát... Szádalmáson vagyunk, a szőlőhegyen.

Zoltán most kezd egy robotikai projektbe a kassai Volvóban: egyensúlyozni fog a robotok és a szőlőszemek között.
Rohanásból született az első bor
A szeptemberi reggel csípős, a dűlőben mégis eleven az élet: vödrök csattannak, olló csattog, a levegőt édes mustillat lengi be. Egy család története bontakozik ki előttünk: a húszas éveiben járó Szitás Zoltán, aki a dinamikus IT-ágazatban dolgozott, egy szőlőültetvénybe fektette be megtakarított pénzét. És egy lélegzetelállító kilátásba...

A fiú, aki éveken át robotikával és IT-projektekkel zsonglőrködött Európa nagyvárosaiban, nemrégiben meghozta a nagy döntést. Most már elég a hajszából.

Közben édesapja egy Rozsnyóhoz közeli eladó telek fotójával csábítgatta haza: a domboldali kilátás, a friss levegő, a jótékony csend mindent felülírt.

Így aztán Zoli a programozói pörgést kapára cserélte, és megteremtette a hegyen a YouTubeon látott „tiny home”os videók romantikáját.
A család itt találta meg azt, amit a város nem adott meg nekik: az időt. Időt a munkára, a pihenésre, a közös borozásra.
– Két kezünk munkáját dicséri itt minden. Egy ideig a fenti házikó felújításával töltöttem szinte minden hétvégémet, lakhatóvá kellett tenni – meséli Zoli.
Olvass tovább: Az első bor










