Keszegh Zsuzsi számára minden szalag, minden hímzés és szoknyaredő fontos. Hogyan lehet a mai rágógumivilágban, mikor a padlásokat már több hullámban kiürítették, népviseletekre szert tenni? Ezt kérdezzük Zsuzsitól, a Csallóközi Táncegyüttes oszlopos tagjától.
Ismert népszokás volt a Csallóközben a pünkösdi sortáncjárás, de mára csak Gútán maradt fenn. Ott viszont buzgón járják, és az összes helyszínen finomságokkal várják a táncolókat.
Az Ilosvai Néptáncegyüttes darabjának címe Jó szerencsét! – a bemutató pedig nem véletlenül volt Rozsnyón: ezzel is a város bányászmúltjára szerették volna ráirányítani a figyelmet. Kupec Zsófiát, a darab egyik rendező-koreográfusát kérdeztük.
Különbség van hagyományéltetés és élő hagyomány között. A martosiak sokáig élő hagyományban éltek, az idősek még a hatvanas évek elején is hordták a viseletet. Később már csak éltették a hagyományt.
Így kell járni, úgy kell járni… Táncháztalálkozón voltunk. A táncház igazi hungarikum, amit az egész világon megpróbálnak utánozni. Nem arról hajnallik, amerről hajnallott
Oláh Attila 2014-től vezeti a Csallóközit Dunaszerdahelyen. Mindene a néptánc. Büszke arra, hogy egy 62 éves (!) múlttal rendelkező néptáncegyüttest vezet.
"A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz."