Annyira helyesek a gyerekek, amikor a karácsonyi műsor alkalmával nagy beleéléssel zengik a Micimackó Hull a hó és hózik-zik-zik kezdetű refrénjét! Kár, hogy ezt ritkán követi a színpadon a betlehemi történet bemutatása, dramatizálása.
Az Egyesült Államok multikulturális ünnepeinek egyike eljutott tehát kis hazánkba – és úgy tűnik gyökeret is eresztett benne. A töklámpás-faragás mifelénk sem volt ismeretlen szórakozás, de mára fesztiválnyi méreteket öltött.
Madaron ápolják a hagyományokat. Érdekes dolog ez, mert csak azt kell ápolni, ami beteg. Madar azonban köszöni, jól van, az utóbbi időben elfeledkezett ugyan pár jó szokásáról, de mindenki életében vannak alvó időszakok. Most viszont egyszerre indult meg előre és visszafelé...
A Medvesalján különös szokás dívott még nem is olyan rég is. Alig házasodott össze az ifjú pár, máris elkezdte gyűjteni gyerekeinek a stafírungot. Hiszen már ők is a készbe mentek bele.
Dédanyáink még hamut szórtak a ruhára, és szapulták reggeltől estig, hogy tiszta legyen, hófehér, majd jöhetett a mángorló, elvégre gyűrötten mégsem mehettek a festett láda mélyére. Vajon mindez mennyit mond a gyerekeinknek? – kérdezem Liszka József néprajzkutatótól.
"Leszállt egy angyalka, s azt súgta nékem: gondolj ma azokra, akik a szívedbe férnek! Eszembe jutottál te és a családod, ezúton kívánok békés karácsonyt!"