Mesél a bécsi erdő...Ez a könyvcím jutott eszembe a bécsi központi temetőben sétálgatva. A nap átsütött a hatalmas fák lombja között, a levelek sírva hullottak a talajra.
Sápadt délelőtt terpeszkedik a temető felett. Talán szokatlannak hangzik, de a mécsesek, a koszorúk és a virágok mellett ilyenkor a temetőnk két szemeteskonténerét is szemmel tartom, mert azoknál pontosabban semmi se dokumentálja hitelesebben az ünnep lefolyását.
